Zelenszkij, a hamis hős

„Zelenszkij politikai stílusának egyik legfeltűnőbb eleme a diplomáciai normák látványos semmibevétele. A nyugati nyilvánosság ezt sokszor »bátor őszinteségnek« vagy »háborús őszinteségnek« állítja be. Ami azonban a valóságot illeti, az ukrán vezető esetében a kommunikáció gyakran hasonlít inkább ultimátumokra, mint partneri együttműködésre.

A Times hősének üzenetei rendszerint a következő logikát követik:

• aki nem ad fegyvert Ukrajnának, az bűnrészes,
• aki nem támogatja őket feltétel nélkül, az ellenség,
• aki óvatos, az gyáva,
• aki pedig saját érdeket említ, az erkölcstelen.

Ez a kommunikációs struktúra nem a diplomácia eszköztára, hanem a tömegek manipulálásának eszköze. A cél láthatóan nem a meggyőzés, hanem a megszégyenítés. Nem a tárgyalás, hanem a nyomásgyakorlás. Bármi áron.

A következmény pedig az, hogy Ukrajna vezetése nem partnerként, hanem követelőző félként jelenik meg, ami morális köntösbe csomagolja saját stratégiai érdekeit.

(...)

Ukrajnában a központosítás drasztikus méreteket öltött. A hadiállapot rendkívüli helyzet, de ugyanakkor nem lehet magyarázat minden túlkapásra.

Az ukrán kormányzat néhány dologban következetes maradt:

• ellenzéki politikai erőket szorított ki,
• médiaközpontosítást hajtott végre,
• a döntéshozatalt szűk körben koncentrálta,
• a hatalmi ágak elválasztását gyengítette.

A nyugati kommunikáció ezt »háborús szükségállapotnak« nevezi. De a kérdés nem az, hogy lehet-e rendkívüli intézkedéseket hozni, hanem az, hogy ezek átmenetiek maradnak-e, vagy tartós hatalmi struktúrát építenek.

A történelem tele van olyan rendszerekkel, diktatúrákkal, amelyek rendkívüli helyzetre hivatkozva építettek tartós centralizációt. Ukrajna ebben a tekintetben sem kivétel.”

Nyitókép: Henry NICHOLLS / AFP