Hiába az ádáz politikai csetepaté, Magyarország továbbra is segíti az ukrán embereket

Négy esztendeje hirdette meg Vlagyimir Putyin orosz elnök a „különleges katonai műveletet” Ukrajna ellen, és indult meg az orosz hadsereg az azóta is tartó háborúba. Az első tankok akkor gördültek át az orosz-ukrán határon, ma – négy esztendővel később – pedig éppen a 694-ik segélyszállító autó indul meg a magyar Katolikus Karitász jóvoltából Ukrajna felé.

Négy esztendeje természetesen az első puskalövésre felbolydult az ország; az ukrán emberek – ki-ki vérmérséklete és helyzete szerint – megindultak tömegesen nyugatnak. Elsősorban az országon belül – persze, sokan a határokon túl – kerestek biztonságosabb vidékeket.

Bár ma a rettenetes államközi viszony árnyékolja be a két ország kapcsolatát – ismert, az ukrán vezetés január vége óta nem tudja vagy nem akarja újraindítani a szállítást a Barátság kőolajvezetéken, egyes képviselői pedig nyíltan a magyar kormány elleni retorikával segítik az ellenzéket, mire a magyar oldal a dízelszállítás leállításával és az EU-s hadikölcsön blokkolásával felelt – ez nem volt mindig így. 

A magyar segélyszervezetek, az állam és a segíteni kívánó önkéntesek már az első napokban komoly erőkkel vonultak fel a határon és Budapesten, és – mivel a korábbi években már Kárpátalján is szolgáltak számos misszióban – logikus lépés volt a segítséget kiterjeszteni ezt a segítséget a határon túlra is, ahol egyébként a magyar kormány és a különféle segélyszervezetek már évek óta aktívan igyekeztek támogatni a helyi közösségeket.

Hiszen Magyarország már jóval az orosz–ukrán háború 2022-es eszkalációja előtt is jelentős humanitárius, oktatási, egészségügyi és gazdaságfejlesztési támogatást nyújtott Ukrajnának, különösen a kárpátaljai magyar közösségnek, de azon túl is.

Ennek egyik leglátványosabb eleme a 2016-ban indított Kárpát-medencei óvodafejlesztési program volt, amelynek keretében Kárpátalján több tucat intézmény újult meg vagy épült újjá – ez elsősorban magyarokat célzó fejlesztés volt, de sok ukrán kisgyereket is magyar oviba írattak a szülei, így egyfajta híd-projektté is vált. A kárpátaljai magyarok kaptak ezen felül támogatást a magyar tannyelvű iskolák fenntartásához, pedagógus-bértámogatási programokat tankönyv- és eszköztámogatást; a támogatások az egészségügy és a gazdaság területére is kiterjedtek. Magyar forrásból kórházak és rendelők kaptak műszereket, mentőautókat és gyógyszerszállítmányokat. 

Gazdaságfejlesztési program is indult Kárpátalján, amely pályázati úton támogatta a kis- és középvállalkozásokat, mezőgazdasági beruházásokat és turisztikai fejlesztéseket. A program célja a munkahelyteremtés és az elvándorlás mérséklése volt a régióban, és ilyen módon nem csak magyarokat, de ruszinokat és ukránokat is érintett.

És mindennek volt humanitárius lába is, hiszen több segélyakció is indult a 2014 után kiéleződő kelet-ukrajnai konfliktus érintettjeinek megsegítésére. Vagyis a magyar állam és a segélyszervezetek nem „nullkilométeresként” álltak rajtvonalhoz, amikor ütött az igazi szükség órája.

„Az első időszakban a krízishelyzetre reagáltunk, hiszen tízezrek érkeztek a határra nap mint nap” – avat be a részletekbe Zagyva Richárd, az Ukrajnában komoly erőkkel dolgozó Katolikus Karitász országos igazgatója. Mint mondja, a szállás, étkezés biztosítása itthon idővel átalakult integrációs segítséggé (magyar nyelvórák, több ezer családnak), odakint pedig tartós támogatási formákat öltött, illetve rendszeres segélyszállítmányokban nyilvánult meg.

Mint mondja, már a kezdetektől igyekeztek belső-Ukrajna felé közösen valamilyen támogatást indítani „a bajba jutottaknak, a szenvedőknek, a csonkán maradt családoknak”, sorolja az igazgató, aki múlt héten éppen Lembergben járt, átadni azokat az áramfejlesztőket, amit a mínusz tíz fokban áram nélkül fagyoskodó kijevieknek. 

„Az erre szánt támogatást például Magyarországon gyűjtötték, kifejezetten számukra, elsősorban a kisgyermekes családok megsegítésére” – emeli ki az igazgató. Néhány nap alatt egyébként hétmillió forintnyi adomány gyűlt össze, ezt egészítette ki a szervezet tízre, plusz hozzácsapott még 32 áramfejlesztőt.

A Karitászt régóta ismerik, „kiemelten megköszönik mindig, hogy személyesen visszük a segítséget oda, ahol ők, a rászorulók vannak, és ilyen gyorsan és hatékonyan tesszük ezt” – fogalmaz Zagyva.

A rossz államközi viszony, vagyis a politika eléggé rányomja a bélyegét a mindennapokra, ők azonban igyekeznek ettől függetleníteni magukat, és nem tapasztaltak olyan helyzetet, hogy valaki azért utasította volna el őket, mert magyarok. „Az a fontos, hogy emberség legyen, mi azt az embert segítjük, aki szenved, és nem folyunk bele semmilyen politikai vitába”. S ugyanezt kapják vissza a helyi közösségektől.

„Számtalan megrázó pillanatot tudnék felidézni; óvodák, iskolák támogatása, az orvosmissziók, a rehabilitációs intézmények látogatása… olyan otthonokban is jártunk, ahol a család elvesztette egy vagy több tagját” – mondja Zagyva, akiben élénken él egy sokgyerekes édesapa képe, aki elsírta magát, amikor átadták neki az adományt, amit több száz kilométerről küldtek neki számára ismeretlen emberek.

A legnagyobb kihívás így nem is kívülről, hanem belülről érkezik: a kiégés. „De pont ez a lényeg, hogy mi ezt a katolikus egyház hivatalos segélyszervezeteként küldetésként fogjuk fel. A mi dolgunk az irgalmas szeretet átadása, és a hitünk segít átvészelni ezeket az időket”. Ami kiemelten nehéz volt, hogy általában egy-egy krízishelyzet, természeti csapás viszonylag rövid ideig szokott tartani, itt is ezzel számoltak, amiko rmegkezdték a munkát, aztán rádöbbentek, hogy az orosz-ukrán háború bizony el fog húzódni. 

A magyar Katolikus Karitász emberfeletti munkát végez, ám nincs ezzel egyedül. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat például az első hónapokban 570, a Magyar Vöröskereszt 326 tonna adományt juttatott Ukrajnába. A magyar kormány részéről 2023-ban az OECD vonatkozó kimutatása szerint messze Ukrajna kapta a legtöbb támogatást.

A kormány beszámolója szerint összességében több mint 100 milliárd forintot költött mind az Ukrajnában élők, mind a Magyarországra érkezett menekültek megsegítésére – ezek jellemzően partnereken keresztül történtek, például a kormányzati Hungary Helps egyes támogatásait az ebben igen hatékony Magyar Máltai Szeretetszolgálat juttatta a rászoruló ukránok részére.

Tavaly ősszel Rétvári Bence belügyi államtitkár úgy fogalmazott: „Magyarország az elmúlt években történetének legnagyobb humanitárius segítségnyújtó akcióját hajtotta végre”,

• az állam csaknem másfél millió, a háború elől Magyarországra menekülő embernek segített
• több mint 250 ezer ideiglenes tartózkodási engedélyt adott ki. 
• a segítségpontokon mintegy 675 ezer embernek adtak segítséget

„Ami emberi kötelezettségünk, azt megtettük az elmúlt években, és meg fogjuk tenni mindaddig, amíg erre szükség van. Ezért is fájdalmas számunkra, és érezzük igazságtalannak, amikor az ukrán politikai vezetés Magyarországot támadja” – fogalmazott.

Nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt