Nagy bajban van Európa: az évtizedek óta megszokott kényelem most üt vissza

Érdekesek az utóbbi idő fejleményei, mert az EU vezetése alapvetően mindig transzatlantista volt, közös nyugati fellépésben gondolkodott. Ennek legfőbb tere a NATO volt, amit a Szovjetunió féken tartására hoztak létre, az „együtt erő vagyunk” elve alapján. Igaz, Charles de Gaulle amíg csak lehetett, szabotálta. A NATO történetéről szóló könyvek szerint a szervezet nagy népszerűségnek örvendett Európában egészen addig,

A nemrég még nehezen kiküzdhetőnek tekintett európai biztonság magától értetődővé vált, plusz jött a détente időszaka, az európaiak pedig – amerikai szemmel nézve biztosan – elkényelmesedtek. Jólét, nyugdíj, kényelem – kinek hiányzik ilyenkor a katonai szolgálat, a háború réme? Az európai politikusok egyre kevésbé tudtak a NATO-val választást nyerni, egyre pacifistábbnak kellett lenniük. A második világháborúban lerobbant, részint a Marshall-segélyből újjáépített Európa így különösen a hetvenes évektől kezdte a katonai ügyeket ráhagyni az Egyesült Államokra és sütkérezni a nagy testvér nyújtotta biztonságban. Mert az ugye jár. 

Most kelnek a nyugatiak az álomból. 

Amikor a „hajlandók koalíciója” fegyverkezne Ukrajnáért, akkor ezt valójában sértődésből teszi. Tagjai szerint ugyanis ezt is az Egyesült Államoknak kellett volna elintéznie. Az tény, hogy csak Washington tudja elintézni az ügyet, már ha ez attól függ, hogy kinek milyen erős katonasága van. Valójában a frissen önállóságra törekvő EU a Donald Trumppal szembeni ellenérzés miatt törekszik önállóságra. Nem csak katonai fronton: kénytelenségből veszi át a liberális ngó-k támogatását is a USAID-tól. De átveszi.