Ellenzéki oldalon megjelent a frusztráció: megeshet, hogy a bőszen hirdetett világmegváltás megint csak elmarad.
Tarlós István még polgármesterként időről időre szigorúan mérte a Sziget fesztivál zajszintjét, hogy védje kerületének nyugalomra vágyó lakosait. Kicsit most mindannyian óbudai polgárnak érezhetjük magunkat, hiszen elemi erővel dübörög körülöttünk a kampány. De mi segíthet a fokozódó csatazajban? Hogyan találjunk irányt a plakátok, utcai fórumok és sokat sejtető hotelszobák sűrűjében?
Mielőtt három iránymutató kérdéssel segíteném a kedves olvasót, szomorú kötelességem a kampány gyomorforgató motívumairól is szólni.
Elsősorban ellenzéki véleménybarlangokban terjedt az az élelmesnek gondolt felhívás, amely arra irányult, hogy mit is kezdjünk a kormánnyal szimpatizáló idős rokonainkkal. A változó alantasságú javaslatok kifutása közös: meg kell őket akadályozni választójoguk szabad gyakorlásában. Ez hol mozgásszabadságuk korlátozásával, hol „csupán” az azonosító okmányaik elvételével, illetve megsemmisítésével érhető el.
Hasonlóan förtelmes tapasztalat volt az előző hetekben a fizikai agresszióba torkolló pártaktivizmus.
Budapest belvárosában bántalmaztak egy választópolgárt, aki a plakátrongálást kérte számon egy ellenzéki érzelmű önjelölt igazságosztón. Ezek mellett szinte szelíd dallamnak hat az a gyűlöletkórus, amely a Tisza mellett indulni bátorkodó bármilyen formációt körbeharsog. És engem aztán igazán nehéz kutyapártrokonszenvvel vagy Dobrev-rajongással vádolni, ugyanakkor a választás alkotmányos szabadságában megingathatatlanul hiszek. Nem úgy, mint azok a hangok, amelyek demokratikus hevülettel az Egy Szent Remény Pártjának kizárólagos áradását hirdetik. E példákban nem csupán az a közös, hogy elkövetőik páros lábbal, pőrén, pökhendi nyíltsággal tapossák a jogot.
Közös forrásuk a frusztráció, hogy meglehet, az áprilisi ütközet még sincs lefutva. Hogy a bőszen hirdetett világmegváltás, megeshet, megint csak elmarad.
Hogy lehet, a közvéleménykutatás kábító mákonya mögött más a valóság…
No de tekintsünk előre, hiszen három segítő kérdést ígértem. Három olyan jövőformáló témáról, amelyről hamarosan messzire mutató döntést hozunk a szavazófülkék rejtekében. Az első kérdés, hogy minden politikai és üzleti érdek felett álló értékként tekintünk-e a békére. Azaz elfogadjuk, hogy a szomszédunkban dúló esztelenség nem a háborús gépezet feneketlen táplálásával, hanem a tárgyalóasztalhoz kényszerített döntéshozók és okos kompromisszumok révén érhető el. A második kérdés, hogy hiszünk-e a családban mint a megmaradás, jövőnk és jóllétünk alapegységében. Abban, hogy a családok támogatása kiemelt feladata a mindenkori kormánynak.
A harmadik pedig, hogy a nemzet nagy közösségébe hajlandók vagyunk-e beleérteni a határon túli magyarságot is.
Vállalva, hogy a történelem szétszakító erejével szemben a nyelv, a kultúra és az önazonosság érzete örökre összefűz minket. Amennyiben a kampányzaj közepette kicsit megtorpanva, magunkba pillantva e három kérdésre őszinte válaszunk van, nem tévedhetünk áprilisban sem.
***
Ezt is ajánljuk a témában
A „szakpolitikus” sürgeti az üzemanyagárak csökkentését – de akkor miért nem írt bele efféle ígéretet legalább a fedősztoriként kiadott „választási programjukba”? Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
Ha Magyar Péter eladakozza a fizetése felét, akkor mitől lett ennyi eurója? Francesca Rivafinoli írása.
(Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala)
Azt sem rejtették véka alá, hogyan működne.
G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója hangsúlyozta, hogy „nem a lájkok, és nem a kommentek fogják eldönteni ezt a választást”.
Egyre több kritikus hang jelent meg Magyar Péter oldalán az Ukrajnával kapcsolatos feszültség miatt.
A kormány az utóbbi tizenöt évben 15 ezer milliárd forintot vont el a nagytőke magyarországi képviselőitől társadalmi felelősségvállalás céljából.
Egy magát sokra tartó színésznőtől elvárható lenne, hogy ne csak a saját, hanem a nemzet érdekével is tisztában legyen.
Mégis miféle, magába szerelmes, beteglelkű pojáca az, aki képes egy ilyen feliratú pulcsit megcsináltatni, majd felvenni, és abban páváskodni a kampányrendezvényein?
Ha Csányi Sándor nem nyitott az egyeztetésekre, az FTC elnöke a drasztikus lépésektől sem riadna vissza.
Az érdeklődők megtekinthetik a European Conservative Ukrajnáról szóló dokumentumfilmjét, a Baljós közelséget is.
A Kreml legalább 2026 őszéig számol a háború folytatásával, az orosz hadvezetés pedig irreális célokat tűz ki a fronton egy friss elemzés szerint.
