Megdöbbentő magyarázat született arra, miért utasít el Putyin minden kompromisszumot a béketervvel kapcsolatban

A The Washington Post elemzése arra mutat rá, hogy Putyin döntéshozatali köre mára szinte teljes visszhangkamrává alakult: tábornokai, tanácsadói és diplomatái minden irányból ugyanazt ismételgetik, hogy Oroszország nyerésre áll, és a háború a Kreml tervei szerint halad.

A lap szerint nem meglepő, hogy az orosz elnök nem lát okot valódi kompromisszumra, hiszen a környezete folyamatosan azt a narratívát táplálja benne, hogy nincs veszítenivalója.

A cikk emlékeztet rá, hogy még az amerikai elnök, Donald Trump is úgy fogalmazott, hogy Oroszország sokkal erősebb, és Kijevnek nincsenek eszközei. A belső megerősítések alapján Putyin úgy látja, a háborús célok elérhetők, a gazdaság pedig – tanácsadói szerint – erősebbnek bizonyul Ukrajnáénál, ezért minden békejavaslat kevés, amely nem teljesíti maradéktalanul elképzeléseit.

Putyin környezetének beszűkülése évtizedek alatt vált teljessé

A The Washington Post szerint az elmúlt 25 évben drámaian beszűkült az a véleményskála, amely a Kreml vezetőjéhez eljut. Borisz Bondarev, a 2022-ben lemondott orosz diplomata úgy fogalmazott: 

Szerinte az orosz–ukrán háború éppen azt bizonyítja, milyen veszélyesen torz döntések születnek akkor, amikor a hatalom kizárólag saját visszhangjaira hallgat. A lap egy archív Instagram-projektet is említ, amely régi felvételeket mutat meg a 2000-es évek elejéről. Ezek ma már szinte idegennek hatnak: egy 2005-ös videón Vlagyimir Medinszkij, az orosz delegáció jelenlegi vezető tárgyalója szenvedéllyel tiltakozik a Sztálin-emlékművek visszaállítása ellen. 

A cikk szerint Dmitrij Medvegyev átalakulása a legszembetűnőbb: a korábbi nyugatbarát, modernizációpárti elnök ma már a Kreml egyik legagresszívebb, nukleáris fenyegetéseket hangoztató politikusa. Elemzők szerint ez valójában alkalmazkodási kényszer: aki nem igazodik tökéletesen Putyinhoz, eltűnik a hatalmi hierarchiából.

A kritika teljes eltűnése a döntéshozatalból

A The Washington Post felidézi a háború előtti biztonsági tanácsi ülést is, ahol a vezetők látható zavarodottsággal vonultak kamera elé, amikor Putyin sorban felszólította őket a tervei támogatására. 

Borisz Bondarev azt is leírja: az orosz diplomaták évek alatt hozzászoktak ahhoz, hogy ne csak külföldön ismételjék a Kreml narratíváit, hanem hazatérve is arról számoljanak be, hogy ezek a narratívák sikeresek. 

– fogalmazott. Hozzátette: Szergej Lavrov azért kényelmes Putyinnak, mert mindig azt mondja, amit az elnök hallani akar. A The Washington Post több olyan politikai fordulópontot is felsorol, amelyek tovább szűkítették Putyin világát: 

• egyes elemzők 2012-t, 
• mások a Krím 2014-es annektálását tartják döntőnek. 

A végeredmény ugyanaz lett: 2022-re elképzelhetetlenné vált, hogy bármely tisztviselő nyíltan ellentmondjon a Kremlnek. A lap szerint ez a belső szerkezeti torzulás határozza meg azt is, hogyan érhet véget a háború. Ha a Kremlben minden hang megerősíti, hogy Oroszország előnyben van, akkor Putyin számára a kompromisszum logikailag értelmezhetetlen. Bondarev még úgy is fogalmazott: 

A cikk végkövetkeztetése szerint autoriter rendszerekben törvényszerű a politikai alkalmazkodás: aki egyszer belép a rendszerbe, idővel közvetett vagy közvetlen részese lesz valami rossznak. A Putyin körül kialakult visszhangkamra pedig éppen ezt a folyamatot teszi visszafordíthatatlanná — és egyúttal lehetetlenné minden valódi kompromisszumot.

Nyitókép: Gavriil Grigorov / POOL / AFP