Miután a Politico kimondta, hogy Ukrajna már nem demokrácia, megtalálta, ki tehet erről

Putyin véres háborúja nyomás alá helyezi a demokráciát Ukrajnában – ezzel a címmel igyekezett gyorsan magyarázni az ukrajnai helyzetet a Politico.

A brüsszeli lap ugyanis néhány órával korábban meglepően kritikus hangnemben nyilatkozott az ukrán vezetésről; „alattomos és romboló belső ellenségről” írt, és félautoriternek nevezte Volodimir Zelenszkij rendszerét.

Már-már várhatónak is mondhatnánk, hogy villámgyorsan jelentkeztek a fősodorra jellemző magyarázattal, miszerint az egészről nem más tehet, mint Vlagyimir Putyin és az orosz invázió.

Azt érdemes talán óvatosan megjegyezni, hogy Ukrajna a Globális Szervezett Bűnözési Index legutóbbi rangsorában a 31. helyen áll, vagyis a szervezett bűnözéssel – embercsempészet, maffia, szexrabszolgaság, drogkereskedelem, stb. – 31. leginkább sújtott országa. Európában pedig a második legrosszabb, egyetlenegy európai ország előzi meg, mégpedig Oroszország. Impozáns helyét nem most nyerte el, nagyjából mindig ebben a ligában focizott. 

S ha már Zelenszkijről és a korrupcióról (meg a tüntetésekről) esik szó, azt sem árt megemlíteni, hogy a Transparency International korrupcióérzékelési indexe szerint Szerbia és Algéria között helyezkedik el, kizárólag az oroszokat, a beloruszokat és a bosnyákokat előzik Európában, ami szintén nem újkeletű dolog.

Az erősebb hangvételű első Politico-cikkre gyorsan érkezett másodikban is bujkál némi kritika, de már jóval kevésbé éles.

– írják, de bekezdéseken át bizonygatják a hosszas aggodalmaskodás végén, hogy

Sőt, azt is belefoglalták, hogy „az ukrán demokrácia sokkal erősebbnek bizonyul, mint azt a legtöbb kívülálló – köztük Vlagyimir Putyin orosz elnök – gondolta”, és bár a harmadik háborús év kihívást is jelent ennek, „Ukrajna még mindig nagyon messze van attól, hogy Oroszországhoz hasonlóan autoriter diktatúra legyen”.

Persze az nem kellemes, hogy, mint emlékeztetnek, a hét elején Zelenszkij aláírt egy törvényt, amely megerősítette a kormány fennhatóságát a kulcsfontosságú korrupcióellenes ügynökségek felett, ami miatt szövetségesei bírálták, az ukránok pedig az utcára vonultak. De hát mégiscsak visszakozott, hozzák fel érvként.

Megszólaltattak még egy finoman aggódó NGO-vezetőt, felemlegettek egy korábbi ügyet, ahol lényegében a korrupcióellenes szerv ellen vezetett támadást Zelenszkij kabinetje, s aki azt mondta, a hadsereg gyanús vásárlásainak vizsgálata miatt üldözik, jelenleg dezertálás és csalás miatt helyezték vád alá. Mint közölte, „azzal, hogy engem üldöz, az elnöki hivatal azt az üzenetet küldi minden felügyeleti szervnek, oknyomozó újságírónak és ukrán katonának, hogy bárkit, bárhol és bármikor üldözhetnek”.

Ez ugyebár az egyike azoknak, amelyeket Zelenszkij egyetlen tollvonással szeretett volna elnöki jogkörbe vonni.

Július elején pedig megvétózta a kormány egy új vezető kinevezését az Állami Gazdaságbiztonsági Hivatal élére, ami szintén elvileg az átláthatóságot szolgálta volna. Mindennek oka természetesen nem más, mint a nemzetbiztonság. 

„Az elnök a múlt héten átalakította kormányát, hogy több lojális politikust juttasson kulcspozíciókba” – ilyet is leírt a brüsszeli lap, sőt egy kritikusát is idézték, aki közölte, „Zelenszkij úgy gondolkodik, mint egy »Ukrajna« nevű vállalkozás tulajdonosa, ahol Jermak, a tanácsadója a vezérigazgató”.

Az elnök pedig mikromenedzsel mindent a legszűkebb tanácsadói köreivel, ami megakadályozza, hogy új, tehetséges emberek kerüljenek pozíciókba. „A végrehajtó hatalmi vezetőt információs vákuumba helyez, ahol az igenlő emberek dicsérik, függetlenül attól, hogy milyen politikát folytat” – mondta a lapnak egy ukrán politológus, aki azért gyorsan hozzátette, ettől még nem sodródik az ország visszafordíthatatlanul az autokrácia felé.

Mégpedig azért, mert a szövetségesei – vagyis az EU – most is felszólalt. 

– tette fel a kérdést.

Nyitókép: Celestino Arce / NurPhoto / NurPhoto via AFP