„Sok más emberrel együtt egy erdőbe vittek, ott verni kezdtek. Az ütések főként a fejre és testre irányultak. Azt mondták, ha nem írok alá valamit, »nullára« visznek. Nagyon fájt, nem tudtam mozogni. Néhány katona a sárba dobott, hogy aludjak ott. Másnak reggel a kapuhoz vittek, azt mondták: »tűnj haza«. Gyalog hazamentem Beregszászra. Nem tudom, miért, de pszichiátriára kerültem, ahol kihívták a rendőrséget. (...) A rendőrök lefotózták a sérüléseimet, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel” – írta, majd a munkácsi RTCK és SZT emberei elvették a telefonját, amit a nyilatkozat írásáig nem kapott vissza. „Az éjszakai verés sötétben történt, nem láttam, ki mit viselt” – tette hozzá S. József.