Hétfőn már egyenesen úgy nézett ki, hogy Irán aláírta a saját végrendeletét, amikor – valószínűleg kalkulált eszkaláció keretében – támadást intézett egy amerikai katonai bázis ellen Katarban. Ezt követően azonban Trump közölte, hogy tűzszünet van. Üzenetében úgy köszönte meg a két háborúzó félnek, Iránnal és Izraelnek azok „kitartását, bátorságát és intelligenciáját”, mintha az egyik ezek közül nem a stratégiai szövetségese lenne, a másikat pedig nem most bombázták volna le amerikai gépek. Szeszélyes szövetséges. A „furcsa háború” folytatódott, miután Irán első dolga volt megszegni a tűzszünetet, és ezt követően Trump káromkodva utasította helyre Izraelt, és közölte, hogy „az összes (izraeli) repülő meg fog most fordulni és hazamegy, miközben szépen integetnek a gépből Iránnal. Senki sem fog megsérülni, a tűzszünet érvényben van!”
Ennek ellenére nyilván csak azon kell vitatkozni, hogy ki a nagyobb nyertes a két nyugati vezető között.
Trump demonstrálta, hogy Amerika továbbra is egy reagálni képes szuperhatalom, nem fél ledobni néhány bombát ellenfeleire, és támogatása Izrael iránt töretlen. Közben kapott némi kritikát a republikánus párt izolacionista ágától, de sikereit még ez az oldal sem tudja érdemben vitatni, egyetlen amerikai katona sem esett el a műveletben. Az elemzők vitatkoznak, hogy mennyire is sérült meg az iráni atomprogram, de annyi bizonyosnak tűnik, hogy a kár komoly.
Netanjahu hasonlóan lehetne a nap győztese, bár nála pont a belpolitikai eredmény hiányzik egyelőre.
A legfrissebb felmérések szerint Netanjahu jelenlegi nemzeti-vallásos koalíciója egy választás esetén 49 széket nyerne el az izraeli parlament, a kneszet 120 székéből. A 49-ből a Likudé 26 szék lenne. Ezt követné Naftali Bennett korábbi miniszterelnök mérsékelt jobboldali pártja 24 székkel. Mondjuk Bennett is csak 54 helyet tudna összekaparni egy újabb, a kemény jobboldaltól a baloldalig terjedő koalícióval, arabok nélkül ezúttal sem tudna kormányozni. Utóbbi opció Netanjahunál természetesen fel sem merül. Röviden tehát: Netanjahu megítélése nagyot javult, de a következő választást jelen állás szerint továbbra is menthetetlenül elbukná. (Egészen futólag lehet utalni rá, hogy egyes elemzők Irán „győzelméről” beszélnek – végső soron a rendszer nem dőlt meg, egyelőre túlélt, maximum ennyi igaz ebből).