Az amerikaiak meglepetésszerű iráni támadása brutális megaláztatás volt Európa számára, vélekednek.
Trump megalázta Európát, az öreg kontinens pedig csak pislog – nagyjából így összegezhető a brüsszeli Politico cikke, amelyben azt a kérdést járják körül, hogyan jelentéktelenedett el Európa a világpolitikai játszmákban.
Mint írják:
a diplomácia terén Európa számára éppoly megalázó volt ez az időszak, mint amilyen pusztító katonai szempontból volt Iránnak.
Donald Trump döntése, hogy bombázza Irán nukleáris létesítményeit, világossá tette: az Egyesült Államokat immár egyáltalán nem érdeklik a hagyományos, atlanti szövetségesei, akik korábban mind önmérsékletre szólították fel Washingtont, most pedig, bár igyekeznek megőrizni a méltóságukat, nyilvánvaló, hogy Amerika és a közel-keleti válság szempontjából teljesen irreleváns, hogy mit tesznek. A lap felidézi: az EU milliárdokat költ palesztin segélyprogramokra, befolyása egyre csökken.
A szerzők úgy vélekednek: a legkomolyabb gyanú szerint Trump nem pusztán ignorálta az európai vezetőket, hanem tudatosan csapdába is csalta őket, hogy elhitesse Iránnal, hogy még tárgyal a teheráni rezsimmel, támadás pedig legfeljebb hetek múlva várható (itt került elő Trump „két hetes” határideje is).
Ezt az európaiak is elhitték, a német-francia-brit tengely össze is rántott Genfben egy egyeztetést az iráni külügyminiszterrel és az amerikaiakkal, ami mérsékelt sikerrel zárult. Pár órára rá pedig a magasba emelkedtek az amerikai B-2-es bombázók.
A feketeleves csak itt jött: az európai döntéshozók ugyanis semmit sem tudtak arról, hogy Trump ilyen akcióra készül.
Johann Wadephul német külügyminiszter közölte, korábban amerikai kollégája, Marco Rubio kijelentette, hogy Amerika nem lép be a háborúba, ehhez képest ő is csak kvázi a hírekből értesült a támadásról, miután az megtörtént.
Keir Starmer miniszterelnök számára is megalázó volt a helyzet – ő ugyebár korábban nyilvánosan is kizárta, hogy az USA katonai lépést tegyen, bár állítólag nekik azért odaszóltak Washingtonból. Starmer nagy erőkkel építgette a kapcsolatokat Trumppal, azt remélve, hogy híd lehet Washington és Európa között. De – ahogy a Politico írja – hídra nincs szükség, ha a jármű egy B-2-es bombázó.
S még az olyan Trumphoz közeli politikusokat is meglepte a támadás, mint az olasz kormányfő, Giorgia Meloni.
A New York Times hosszú riportja szerint Trump kijelentése – miszerint „két hétig is eltarthat”, míg dönt a csapásról – csak figyelemelterelés volt, valójában a német-francia-brit csoportot közben kiszorították a tárgyalásokból,
Emmanuel Macron francia elnök azzal mentegette a helyzetet, hogy következetességgel hosszú távon csak nyerni fog Európa.
Azonban valójában, mint a Politico megjegyzi, Európa már nem is szereplő a Közel-Kelet sakktábláján, már csak azért is, mert megromlott a kapcsolata az izraeli kormánnyal, Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő pedig nem veszi már figyelembe az európai álláspontot, s világossá tette: lényegében csak Trumpra hallgat – és még rá sem mindig.
Nyitókép: Jim WATSON / AFP
Az Irán elleni támadások, a válaszcsapások és a nagyhatalmak reakciói olyan konfliktus körvonalait rajzolják fel, amely messze túlmutat a térségen, globális energiaválságot és diplomáciai patthelyzetet előidézve.
A történészprofesszorral a hazai politika mellett a háború dúlta világ fejleményeit is értékeltük.
A brüsszeli lap ironikus cikkben rántotta le a leplet Ursula von der Leyen és kollégái amatörizmusáról.
Az orosz elnöknek kivételesen nem a saját feltételei szerint kell játszania – és egyetlen rossz lépés is a vesztét okozhatja.
Az eddig izolacionista és békepárti amerikai elnök a neokonokat megszégyenítő eltökéltséggel adott ki parancsot az amerikai bombázóknak Irán nyílt, közvetlen megtámadására. Rajcsányi Gellért írása.
Minden határt átléptek, és világossá vált, hogy a gyermekek érdeke sem szent!
Tartson velünk hétfő reggel 8-kor!
Erőszakba torkollottak a szombati tüntetések.
