az uniós bürokratáknak egyre konkrétabb elképzeléseik vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a legtöbb ügyben az egyhangú döntéshozatalról a többségire átállni.
Ők onnan, a brüsszeli perspektívából azt látják a saját terveik mögött, hogy ezzel lehetne gördülékenyebbé tenni az ügyek intézését és elérni azt, hogy akkor is megszülethessenek bizonyos döntések, ha azokat nem támogatja az összes tagállam.
A hatalmi logika szempontjából ez az elképzelés teljesen érthető, ugyanakkor ez éppen az Európai Unió lényegét ásná alá.
Merthogy miről is van szó tulajdonképpen? Az egyhangú döntések számának csökkentése valójában azt jelentené, hogy ezekben az ügyekben megfosztanák a tagállamokat a vétó lehetőségétől. Annak idején, amikor az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusát megalkották, még figyeltek arra, hogy minden tagállam akarata érvényesülhessen és csak olyan döntések születhessenek, amelyeket mindegyik ország támogatni tud.
Éppen ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy a legfontosabb ügyekben minden tagállam egyetértése szükséges a közös álláspont kialakításához. Az alapító atyák tűpontosan látták, hogy ez kell ahhoz, hogy az Unió alapjait adó, nélkülözhetetlen egység hosszú távon is fenntartható legyen.
Persze a folyamatos bővítések során az egyhangú döntések meghozatala egyre nehezebb lett, de éppen ez volt, ami garanciát adhatott a tagállamoknak a brüsszeli hatalmi központ túlterjeszkedésével szemben és ma is ez az az eszköz, amely gátat tud szabni a szuperállam kialakulásának és a döntések brüsszeli kézbe vételének.
Nyitókép forrása: AFP