Weber egójától Von der Leyen zöldpolitikájáig – kik nyertek és kik vesztettek az Európai Néppárt kongresszusán?

A Politico cikket írt arról, kik nyertek és kik veszítettek az Európai Néppárt napokban tartott kongresszusán. A portál előbb a győzteseket, majd a veszteseket nevezte meg.

A győztesek

Manfred Weber egója

Az elmúlt 12 hónapban az EPP megszilárdította hatalmát Európa-szerte és a három fő uniós intézményben: az Európai Bizottságban, az Unió végrehajtó hatalmában, a Tanácsban, amely a 27 tagállamot képviseli, és a közvetlenül megválasztott Európai Parlamentben. Manfred Weber megszilárdította hatalmát az Európai Néppárton belül is.

A befolyásos német Webert, aki mind az ernyőpártot, mind az Európai Parlament EPP-csoportját uralja, a valenciai kongresszuson újraválasztották a párt élére további három évre. Ünnepi beszédében Weber dicsérte az EPP átalakulását a többnyire ellenzéki helyzetből Európa legnagyobb politikai erejévé.

A Néppárt kormányfői méltatták Weber brüsszeli politikai koordinációját. És ez csak a kezdet. A kongresszuson jóváhagyott pártreformmal 

hogy megteremtse az összhangot az uniós intézményekben. De Weber döntése, miszerint szoros szövetségeseket nevez ki a párt néhány vezető pozíciójába az Európai Parlamentből, meglepetést keltett a kormányfők körében, akik valójában irányítják a dolgokat.

Most az egyikük szorosan figyelemmel fogja kísérni, miután Petteri Orpo finn miniszterelnököt a párt tíz alelnökének egyikévé választották. Arra a kérdésre, hogy miért indult a posztért, amely jóval kevésbé csillogó, mint az országvezetés, Orpo azt mondta: „Kapcsolatra van szükségünk a Tanács és az Európai Néppárt elnöksége között”, megjegyezve, hogy az alelnöki pozíciókra jelöltek többsége európai parlamenti képviselő volt.

Németország is győztes

Friedrich Merz, a leendő német kancellár, akinek konzervatívjai az EPP-hez tartoznak, a kongresszuson lelkesen beszélt országa nagyszerű brüsszeli visszatéréséről. Megragadta az alkalmat, hogy kritizálja leköszönő szocialista elődjét, Olaf Scholzot is, az EU döntéshozatali asztalától való távolmaradása miatt.

a kereszténydemokratái uralják majd a három kulcsfontosságú politikai döntéshozó intézményt, tekintve, hogy Weber és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is a konzervatívok közül érkezett.

Ez a Politico szerint jó hír Berlin számára, de problémákat okozhat a többieknek. Seán Kelly ír európai parlamenti képviselő megfogalmazta a hangulatot néhány képviselő körében, mondván, hogy „fennáll a veszélye” a német dominancia kialakulásának. „Másokon múlik, hogy kiálljanak – és itt hiányoznak nekünk a britek” – mondta Kelly. „A britek soha nem voltak összhangban Németországgal.”

Európa populistái

Weber megfogadta, hogy a párt „narratívájának” újraértelmezésével küzd az „Európába betörő” autoriter hullám ellen, hogy azokhoz a szavazókhoz szóljon, akik esetleg kísértést érezhetnek a politikai spektrum populistáinak támogatására.

akik azt gondolhatják, hogy az EPP lépése, miszerint első számú ellenségnek nyilvánítják őket, pont a kezükre játszik. A francia harcos Marine Le Pen és a német Alternatíva Németországért vezetője, Alice Weidel élvezni fogja a figyelmet, miközben a hatalomért küzdenek; míg Orbán Viktor magyar miniszterelnök sem szégyenlős a kamerák előtt – fogalmaz a Politico.

A vesztesek

Ursula von der Leyen zöld megállapodása

A Politico megjegyzi: a pártcsalád kongresszusán beszédről beszédre az EPP vezetői és kormányfői az EU egykor magasztalt, ma már gyakran kigúnyolt zöld megállapodását használták bokszzsákként. Miközben továbbra is azt állították, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontos, elhatárolták magukat mindentől, ami munkahelyek elvesztéséhez vezethet.

– kérdezte Weber beszédében, közvetlenül az EU korábbi zöld megállapodásért felelős biztosát bírálva. Ünnepelte az EPP sikerét a zöld jogszabályok késleltetésében és felhígításában, amelyek egykor a Von der Leyen-féle Bizottság védjegyei voltak.

Válaszul Paula Pinho, a Bizottság szóvivője Brüsszelben azt mondta, hogy Von der Leyen „teljes mértékben kiáll a zöld megállapodás mellett”, és ragaszkodott ahhoz, hogy az továbbra is „az ő zászlóshajója”.

Az EU centrista koalíciója

A Politico szerint kevés kapcsolat mérgezőbb, mint a centrista többség, amelyet az EPP, a szocialisták és a liberálisok alkotnak. A heves nézeteltérések ellenére bent ragadtak a működésképtelen nagykoalíciójukban.

azzal érvelve, hogy a szocialisták „feladták” a munkásosztályt, és hogy a liberálisok (és a zöldek) csak a „jól képzett, kiváltságos szavazók szép városnegyedeit” szólítják meg.

Migránsok

A migránsokkal szembeni kemény retorika is kihagyhatatlan volt, emlékeztet a Politico.

Az EPP a kongresszus alatt elfogadott egy határozatot, amely kimondta, hogy a menedékkérőket nem szabad beengedni az EU-ba, ha biztonságos harmadik országból érkeznek, és hogy a kérelmeket harmadik országokban is fel lehetne dolgozni, hallgatólagosan támogatva Giorgia Meloni olasz miniszterelnök albániai modelljét.

Fotó: Michaela STACHE / AFP