1990-2026: Jogállamiság a jogállamiság lebontásával, demokrácia a demokrácia korlátozásával

Mire kézhez veszik ezt a lapszámot, a Tisza Párt kétharmados parlamenti többsége már el­fogadta az alaptörvény tizenhetedik módosítását. Egy hónapon belül másodjára módosítják a leg­magasabb szintű jogforrást, amely meghatározza Magyar­ország jogrendjét, az állampolgárok jogait, kötelezettségeit, meghatározza az államra és intézményeire vonatkozó alapvető szabályokat. 

Bár az alaptörvényt az előző tizenöt esztendőben is módosították, arra eddig nem volt példa, hogy ilyen rövid időn belül fajsúlyos változtatásokat hajtsanak végre azon a jogforráson, amelyből minden más jogszabály levezethető. 

A korábbi módosításoknál a szabályozás pontosítását és alakítását nemzetbiztonsági, illetve geopolitikai szempontokkal indokolták. A 2016. június 7-ei hatodik módosítással a különleges jogrendre vonatkozó szabályozást kiegészítették a terrorveszélyhelyzet kategóriájával. A 2018. június 23-ai hetedik módosítás rögzítette, hogy Magyarországra idegen népesség nem telepíthető be, emellett bekerült az alaptörvénybe az alkotmányos önazonosság védelmének kötelezettsége is. A 2022. május 24-ei tizedik módosítással be­vezették a háborús veszélyhelyzet intézményét, lehetőséget teremtve a rendkívüli jogrend fenntartására, amely a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzettel vette kezdetét. 

A tizenhetedik módosítást egyértelműen aktuálpolitikai indokok támasztják alá. „Megszabadítjuk Magyarországot attól a rendszertől, amely évtizedeken keresztül foglyul ejtette az államot, kifosztotta a nemzetet, és elfoglalta a köztársasági rendszert” – mondta Magyar Péter miniszterelnök. 

Ehhez mérhető – és hatalmas nemzetközi visszhangot kiváltó – változtatás talán a negyedik volt. 2013. március 15-én olyan elemeket emeltek be az alaptörvénybe, amelyeket az Alkotmánybíróság korábban alkotmányellenesnek talált, felülírva a testület döntéseit. Ezért következett a 2013. szeptember 26-ai ötödik változtatás, amely módosította az alaptörvény nemzetközi szervezetek által kifogásolt több pontját. Tehát korrigálás történt, de még itt is volt legalább hat hónap átfutási idő. 

Ezzel szemben a tizenhetedik módosítás tervezetét a miniszterelnök és Görög Márta igazság­ügyi miniszter az alig ötnapos társadalmi egyeztetést, valamint a mindössze huszonháromezer vélemény és észrevétel beérkezését követően július első szombatján nyújtotta be. Az Országgyűlés pedig már a július 13–14-ei rendkívüli ülésén döntött az eddigiek­nél nagyobb volumenű alaptörvény-­módosításról. A záróvitában és a szavazáskor csupán egyetlen ellenzéki párt, a Mi Hazánk Mozgalom képviseltette magát. A Fidesz és a KDNP semmilyen formában nem vett részt a döntéshozatalban. 

A jogállamiság legfontosabb alapelve a jogbiztonság 

A kabinet állítása szerint átmeneti lépésről van szó, amelynek célja a demokratikus és jogszerű állam működésének biztosítása. A végcél ugyanis egy új alaptörvény megalkotása. 

Az újabb módosítás azonban sokkal inkább csorbítja a jogállamiság egyik legfontosabb alapelvét, a jogbiztonságot. Ez az a garancia, amelynek köszönhetően az állampolgárok és a vállalkozások előre láthatják és kiszámíthatják a jogszabályok következményeit. A jogbiztonság megköveteli a jogszabályok világosságát, egyértelműségét, a visszaható hatály tilalmát, valamint a szerzett jogok védelmét. Emellett elejét veszi a személyre szabott jogalkotásnak is: megköveteli, hogy a jogalkotó ne egyetlen személy, szervezet vagy szűk csoport egyedi helyzetének rendezésére alkosson jogszabályt, hanem általános érvénnyel szabályozza a hasonló eseteket. 

A kormánytöbbség döntése értelmében az alaptörvény tizenhetedik módosításának kihirdetését követő napon megszűnik a hivatalban lévő köztársasági elnök, Sulyok Tamás megbízatása. 

Lapzártánkkor az államfő előtt ugyan még áll egy lehetőség: öt napon belül dönthet úgy, hogy nem írja alá az alaptörvény-változtatást. Ebben az esetben azonban megfosztási eljárást indítanának ellene. Ehhez kétharmados parlamenti döntés szükséges, és a szavazás pillanatától a köztársasági elnök nem gyakorolhatná jogköreit. Helyébe a házelnök, Forsthoffer Ágnes lépne, aki minden kétséget kizáróan aláírná a tizenhetedik alaptörvény-módosítást, amellyel megszűnne Magyarország legfőbb közjogi méltóságának megbízatása. 

Fenyegető alkotmányos bizonytalanság 

Sulyok Tamás úgy fogalmazott, hogy a kormány döntése számos elemében sérti a jogállamiság, a demokrácia és a hatalommegosztás elvét. Arra próbálta felhívni a képviselők figyelmét, hogy a köztársasági elnök a három hatalmi ágon, a törvény­hozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltatási hatalmon kívül működő, önálló, politikai felelősséget nem viselő hatalmi tényező a fékek és ellen­súlyok rendszerében, és mint ilyen nem cselekedhet a kormány vagy más hatalmi ágak helyett. 

az alaptörvény-módosítás záró rendelkezései közé illesztett, félreérthetetlenül személyre szabott módon” – írta. Hozzátette: az államfő alkotmányos szerepe betöltésének fontos biztosítéka, hogy az Alkotmánybíróság az egyetlen szerv, amely jogosult a hivatalától megfosztani, és erre kizárólag konkrét okokból, az alaptörvény vagy a törvények szándékos megsértése vagy bűncselekmény elkövetése miatt kerülhet sor. Erre minden bizonnyal nem adott indokot, így 

Sulyok Tamás nem győzte hangsúlyozni, a köztársasági elnöki intézmény mindeddig stabil alkotmányos keretek között működött, az alaptörvény tizenhetedik módosítása viszont törést hoz ebben a rendben. „Az ezt követően hivatalba lépő államfő egy alkotmányosan megválasztott, de a jogállammal ellentétes eszközökkel eltávolított köztársasági elnök utódjaként, az őt eltávolító hatalom jelöltjeként, egyfajta politikai kinevezettként kerül tisztségébe – mutatott rá. – Ennek az eljárásnak a legalizálásával pedig a mindenkori köztársasági elnök egyúttal az őt megválasztó politikai többség foglyává is válik, hiszen ettől fogva bármikor elmozdítható tisztségéből, ha a hivatalban maradása a továbbiakban nem felel meg az uralkodó politikai hatalmi céloknak.” 

A köztársasági elnöki intézmény kulcsszerepet tölt be a magyar közjogi rendszerben: az államfő aláírja a törvényeket, kinevezi a legfontosabb közjogi tisztségviselőket, döntései az állami működés alkotmányos legitimációjának alapját képezik. Amennyiben e legitimáció megkérdőjeleződik, az hosszú távú alkotmányos bizonytalanságot idézhet elő, amely a később meghozott döntések jogi megítélésére is kihatással lehet. 

A választójog korlátozása a mandátumkorlát 

Vitatott, európai demokráciákban szokatlannak minősíthető döntés a tizenhetedik alaptörvény- módosításban szereplő mandátumhosszkorlát: nem választható meg országgyűlési képviselőnek az, aki korábban már legalább tizenkét éven keresztül betöltötte ezt a tisztséget, vagy akit leg­alább három választáson képviselővé választottak. 

Ez a korlátozás nem érinti a mostani ország­gyűlési képviselők jelenlegi mandátumát, illetve annak sincs kizárva a lehetősége, hogy a mandátumuk lejártát követően egyes képviselők miniszteri, államtitkári vagy akár polgármesteri tisztséget vállaljanak. Vagyis nem lesznek eltiltva a közügyektől, ha szeretnék, a jövőben is tovább szolgálhatják a hazájukat. 

Azonban ettől függetlenül is kijelenthető: a választójog korlátozásáról van szó, hiszen a plurális demokrácia lényege nem az, hogy a kormányzati többség határozza meg, ki meddig választható országgyűlési képviselőnek, hanem a választó­polgárok szabad döntése. A Tisza korlátozó lépése a népszuverenitás egyetemes elvét is zárójelbe teszi, hiszen 

A kormány álláspontja szerint a változtatás nem korlátozza, hanem szélesíti a passzív választójog gyakorlati érvényesülését. 

Nem utolsósorban az ország nemzetközi kötelezettségeit ugyancsak sértheti a mandátum­hossz-korlátozás, ideértve a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, valamint az emberi jogok egyezményének kiegészítő jegyzőkönyvét. 

Politikai alapú lefejezés 

A közjogi változtatások és korlátozások sora nem ér véget a köztársasági elnök lemondatásával és a mandátumhosszkorlát bevezetésével. A tizen­hetedik alaptörvény-módosítással visszaállítják a tizenhárom évvel ezelőtt megszüntetett hetvenéves felső korhatárt az alkotmánybíráknál. Azoknak a bíráknak, akik a törvény hatálybalépésekor már betöltötték hetvenedik életévüket, a megbízatása automatikusan megszűnik a hatálybalépést követő második hónap első napján. 

A kormánytöbbség ezzel politikai alapon fejezi le a testületet, hiszen a változtatás Polt Péter alkotmánybírósági elnök leváltását is eredményezi. Az új alkotmánybírákat kilenc évre választják majd, megbízatásuk pedig nem lesz megújítható. 

Emellett hatályon kívül helyezik az alaptörvény 37. cikkének (4) és (5) bekezdését, amivel megszűnik az Alkotmánybíróság pénzügyi tárgyú törvényekre vonatkozó korlátozott felülvizsgálati joga. Vagyis a testület ismét megsemmisíthet költségvetési, adó-, illeték- és vámtörvényeket, amennyiben alaptörvény-ellenesnek bizonyulnak. 

Átalakul a bírói önigazgatás is: a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal elnökét a jövőben a köztársasági elnök kizárólag a bírák által összeállított, legfeljebb háromfős jelölti listáról nevezheti ki. Emellett arra is lehetőség nyílik, hogy a bírák kezdeményezésére az érintett vezetőket visszahívják. 

A magánvagyon ellenőrzésének kísérlete 

A felállítandó Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal széles jogosítványokat kap: az igazságszolgáltatás közreműködőjeként közvádlóként léphet fel, vagyis az állam nevében közvetlenül érvényesítheti a büntetőigényt. Jogosultságokat gyakorolhat a nyomozások során, képviselheti a közvádat a bíróság előtt, feladata pedig a közvagyon védelme, valamint a jogellenesen felhasznált vagy kezelt közvagyon felkutatása és visszaszerzése. Elnökét és elnökhelyetteseit az Országgyűlés kétharmados többséggel hat évre választja meg, munkatársai pedig nem folytathatnak politikai tevékenységet. 

Egyes értékelések szerint ezzel egy politikai rendőrség felállítására teremtenek lehetőséget. Ha ugyanis a kabinet valóban a jogellenesen kiszervezett vagyon visszaszerzését és a korrupció elleni küzdelmet tekinti elsődleges céljának – miként állítja, hangsúlyozva, hogy a demokratikus kormányzat kötelessége minden törvényes eszközzel visszaszerezni az elveszett vagyont, hiszen a közpénzek magánvagyonná alakítása, a piaci verseny torzítása és a nemzeti erőforrások pazarlása azonnali beavatkozást igényel –, akkor akár a rendelkezésre álló intézményrendszert is megerősíthette volna. 

Az alaptörvény-módosítással a kormány megszünteti a vármegye elnevezést, és visszavezeti a megye kifejezést, mert álláspontja szerint a vármegye historizáló megnevezés, és szimbolikus akadálya a modern közigazgatásnak. Emellett eltörlik a Költségvetési Tanács azon jogkörét is, amellyel megakadályozhatta a költségvetési törvény elfogadását. Az alaptörvény eddigi egyik legfontosabb garanciája volt, hogy ha az államadósság meghaladja a bruttó hazai össztermék 50 százalékát, a költségvetésnek csökkentenie kell. Ennek érvényesülését felügyelte a Költségvetési Tanács. E garanciális elem kiiktatása egyértelműen nem a felelős gazdálkodás, hanem a tartós eladósodás irányába mutat. 

Mindemellett a hatalom koncentrációját erősítheti, hogy bevezetik a miniszterelnöki rendeletet, amely önálló jogszabályi kategóriává válik. Ilyen jogforrás eddig nem szerepelt az alaptörvényben.

Nyitókép: Mandiner-grafika