Mint ismert, a romániai elnökválasztás első fordulóját eredetileg 2024 novemberében tartották. A román hatóságok azonban arra hivatkozva, hogy azt nem az Európai Unió elitjének kedvenc jelöltje, Călin Georgescu nyerte, úgy határoztak, hogy érvénytelenítik az első forduló eredményét. Idén márciusban pedig további drámai lépésre szánták el magukat: megtiltották Georgescunak, hogy induljon az újraindított választáson. A hivatalos indoklás szerint Georgescu kampányát külföldi – feltételezhetően orosz – erők támogatták. A helyzet pikantériája, hogy a megismételt első fordulóban a még szélsőségesebb nézeteket valló George Simion aratott győzelmet, és a második fordulóban is neki van a legnagyobb esélye a győzelemre.
Brüsszeli ördöglakat vagy önellentmondás?
Nem meglepő tehát, hogy a Politico is terjedelmes cikkben foglalkozik a romániai elnökválasztás botrányos körülményeivel, részletesen feltárva azokat a folyamatokat, amelyek a választási válsághoz vezettek. A brüszel lap így alaposan bemutatja az előzményeket, valamint lesújtó véleményt fogalmaz meg a romániai politikai helyzetről is.
Mint a lap egy helyen fogalmaz:
„sok román állampolgár mélyen cinikus az ország politikai rendszerével kapcsolatban, és a tavalyi választások érvénytelenítése csak tovább erősítette azt a meggyőződést, hogy a demokráciájuk csupán színjáték.”
Mint a Policio cikkéből is kiderül: eközben a Georgescu támogatói számára az ellene és bizalmasa, Horațiu Potra ellen felhozott vádak alaptalan rágalmak, amelyeket a bosszúálló állami establishment koholt. Véleményük szerint ezek a vádak kizárólag Georgescu hitelének aláásására és a hatalomból való kiszorítására irányulnak.
A jogállamiságot harcosan védő Európai Bizottság hallgat
Brüsszel hozzáállása a romániai eseményekhez azonban feltűnően közömbös. Pedig a Mandiner olvasói emlékezhetnek: más esetekben – például Magyarország kapcsán – az Európai Unió előszeretettel hangoztatja a jogállamiság védelmének fontosságát.
Az EU vezetői, köztük Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – aki a Néppárt tagja –, valamint Manfred Weber, a Néppárt elnöke és Magyar Péter brüsszeli főnöke, nem emelték fel szavukat a romániai történések ellen.
Sőt, bizonyos jelzések szerint Brüsszel inkább támogatta a választások érvénytelenítését.
Egyes uniós tisztviselők, például Thierry Breton, egyenesen követendő példaként állították be a romániai eseményeket, és azzal fenyegették a német választókat, hogy hasonló intézkedésekre számíthatnak Németországban is, ha nem „a megfelelő párt” nyeri a választásokat.
Ez a kettős mérce azonban gyorsan változhat, ha a finoman szólva is euroszkeptikus George Simion – aki nemcsak Ukrajna támogatását ellenzi, hanem nyíltan magyarellenes és soviniszta nézeteket vall – kerül hatalomra. Ebben az esetben valószínűleg újra bebizonyosodik, hogy
az Európai Uniót nem a jogállamiság védelme, hanem saját politikai befolyásának fenntartása érdekli.
Egy Simion-győzelem nemcsak Románia belpolitikáját forgathatja fel, hanem az ország NATO- és EU-tagságának jövőjét is megkérdőjelezheti, különösen egy olyan geopolitikai helyzetben, amikor a Nyugat egysége is kérdéses.