A boldog, elégedett Nyugat

„És azt hiszik, odaát minden csodálatos és mindenki boldog.

Ez lett a szabadságból. Tökéletesen torz és visszataszító és undorító paródiája mindannak, amit egykoron hittünk, gondoltunk, s ami talán egykoron, ha nyomokban is, de valóság volt. Íme, itt áll szemünk előtt a könnyű idők gyenge generációja, amely nehéz időket fog elhozni.

Vége a jólétüknek, vége a szabadságuknak, vége az összes hagyományuknak és hagyományos értéküknek, vége az összes identitásuknak, és most állnak és nézik egymást, egy harminc másodperces TikTok-videóba zárva, kacsaszájjal, agy és lélek nélkül, és már azt sem tudják megfogalmazni, hogy mi a bajuk. Inkább artikulálatlanul hörögnek, aztán belövik magukat.

A politikai »elitjük« meg szintúgy nagy és szent háborút vív mindazok ellen, akik még a hagyományos társadalmat és a régi Nyugatot akarják visszahozni. Le Pen, AfD, Szabadságpárt, PiS, országaik legnépszerűbb politikai formációi – mert azért ott sem teljesen hülye ám mindenki –, így bírósággal, ítéletekkel vagy »csak« kordonnal, de ellehetetlenítik őket.

S ezt kell ma demokráciának nevezni. Ez és ennyi a Nyugat szabadsága. A férfiak szülhetnek, a legerősebb politikai párt viszont nem juthat semmilyen hatalomhoz. Ez lett a szabadságból, ez lett a mi álmainkból.

De legalább Robert Habeck meg a Merz jól érzi magát, és Ilaria Salis készül Budapestre, hogy részt vegyen a pride felvonuláson. Én pedig kérlek benneteket, kedves barátaim, ha ide meri dugni a pofáját, legalább rá legyen gondunk.

De jó alapos...”

Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton