A The Journal nevű ír liberális lap riportere messze utazott – egészen Budapestre –, hogy végre személyesen találkozhasson a nyugati média egyik kedvencével: egy momentumossal, aki kétszáz fős hídlezárásokban látja a magyar demokrácia megmentését.
A lap drámai beszámolóban festette fel a „térdre rogyó” Magyarországot, ahol szerintük már csak egy lépés választ el minket Belarusztól, vagy legalábbis Szerbiától.
Az „Orbán-rezsim” természetesen minden egyben: infláció, szegénység, Pride-tiltás, politikai apátia és az európai demokrácia haldoklása.
A riport főszereplője, a Momentum szóvivője, Varsányi Áron, akinek pártja a legfrissebb mérések szerint 4 százalék körül vegetál, de ez mit sem számít – hisz „ők tudják, hogy igazuk van”.
Ez a dogmatikus hit persze nem zavarja sem az ír riportert, sem a nyugati média szokásos narratíváját.
A pár száz fős demonstrációk, amelyek hídlezárásokkal, Kossuth Rádió előtti performanszokkal és Pride-mítoszokkal fűszerezettek, természetesen „tömegmozgalomként” kerülnek tálalásra.
Az sem számít, hogy a közvélemény-kutatásokban a Momentum alig mérhető, vagy hogy a Tisza párt vezeti a listákat – ez is csak azért érdekes, mert „veszélyes lehet Orbánra nézve”.
A nyugati újságírók Orbán-fóbiája már-már kórélettani kategória: ha esik az eső Budapesten, az is „autoriter időjárás” lehet.
Most épp az ír sajtó kongatja a vészharangot, miközben Varsányi siránkozik a demonstrációkért kiszabott bírságokon, mintha a közterületi megmozdulások nem Európa-szerte lennének szabályozva.
Közben a háttérben folyamatosan ott zúg a propaganda: ha Orbán, akkor diktatúra, ha ellenzék, akkor hősies küzdelem.
Csak az a baj, hogy a valóság nem kér a brüsszeli megmondóemberekből, sem a 4 százalékos messiásokból.
A választás 2026-ban lesz – addig is mindenki eldöntheti, hogy a Szabadság hídon túl látja a valóságot, vagy inkább hisz a Dublinból importált meséknek.