Közeledik a háború vége – de Putyinnak olyan megállapodás kell, amelyet otthon el lehet adni győzelemként

A népek sorsáról gyakran távoli országok távoli urai döntenek. A legtöbb nagy békekötésre, szerződés-aláírásra, megegyezésre nem az érintett országokban kerül sor, hanem tőlük több ezer kilométerre.

Most Ukrajna sorsáról tárgyalnak a nagyhatalmak. A tárgyalások központja eddig Szaúd-Arábiában volt, a főváros egyik üvegpalotája lehet az a hely, ahol rendezik az orosz–ukrán konfliktust. Az Egyesült Államok diplomatái elsőként az oroszokkal ültek asztalhoz Rijádban, majd március 11-én a Vörös-tenger partján, Dzsiddában maratoni megbeszélést folytattak az ukránokkal.

Amióta Donald Trump amerikai elnök átvette a kezdeményezést, úgy tűnik, elérhető közelségbe került a háború vége,

A nagy kérdés az, hogy az általuk elképzelt lezáráshoz képest milyen befejezést lesznek hajlandók elfogadni a felek, és mennyit engednek hangoztatott pozícióikból. A Joe Biden vezette kormányzatnak az volt az álláspontja, hogy „Oroszország nem nyerhet”, de nem vázolta fel, hogy mit jelentene szerinte Ukrajna győzelme, hogyan lehet eljutni odáig, és miként venne benne részt az Egyesült Államok. Igaz ez az Európai Unióra is, amely szintén Ukrajna győzelmét szorgalmazta, de nem definiálta azt. A dzsiddai tárgyalást követően Kijev bejelentette, hogy elfogadná a harmincnapos tűzszünetet, Moszkva azonban lapzártánkig nem adott egyértelmű választ: nem utasította el, de nem is fogadta el a javaslatot.

de hozzátette, hogy vannak „árnyalatok”, amelyekről még egyeztetni kell, és kijelentette, a háború „kiváltó okait” meg kell szüntetni. A valódi kérdés nem a tűzszünet, hanem a háború lezárásának a részletezése lesz.

Ukrajna mint megtámadott fél igazságot követelhet magának a nemzetközi jogra hivatkozva. Kijev ráadásul maga mögött tudhatja Európa és – ha nem is olyan mértékben, mint az előző kormányzat alatt, de – az Egyesült Államok támogatását is.

A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a legnagyobb bizonytalanság a tárgyalások során akörül van, hogy mire hajlandó Moszkva. Mert ha az oroszok nem akarják befejezni a háborút, Donald Trumpnak és kormányzatának korlátozott gazdasági eszközei maradnak a nyomásgyakorlásra. Peter Beaumont újságíró a The Guardianen megjelent elemzésében arról írt, hogy az oroszok úgy érzik: nyerésre állnak, Trump szankciós vagy büntetővámos fenyegetései nem lesznek hatással Moszkvára. 

így az egyetlen, amit tehet, hogy olyasmit ad Putyinnak, ami elég értékes ahhoz, hogy befejezze a háborút.

Sergey Radchenko orosz származású brit professzor a The Spectatornek azt nyilatkozta, az oroszok valószínűleg egy olyan megállapodást szeretnének, mint amilyet 2022 tavaszán egyszer már majdnem elfogadtak az ukránok. Ez volt az úgynevezett isztambuli közlemény, amely többek között tartalmazta, hogy Ukrajna kérelmezheti az EU-­tagságot, de katonailag semleges állam marad, lemond a NATO-­tagságról, korlátozza a hadserege méretét, és megtiltja külföldi katonai támaszpontok létesítését az ország területén.

Azonban az ukrán álláspont három év alatt eltávolodott az isztambulitól. Olekszandr Merezsko, a kijevi parlament külügyi bizottságának elnöke március 17-én azt mondta, három dolog van, amiben nem kötnek kompromisszumot: a területi integritás, Ukrajna tagsága a nemzetközi szervezetekben és a védelmi képességek. Marco Rubio amerikai külügyminiszter azonban még a szaúdi tárgyalások előtt kijelentette, hogy az ukránoknak szinte biztosan fel kell adniuk olyan területet, amit az oroszok elfoglaltak, mert nincs katonai erejük visszafoglalni. Az ukránoknak a béke egyik legfontosabb feltétele a biztonsági garancia, 

A tárgyalásokból kihagyott európai szövetségesek a dzsiddai találkozó hetében csak egy virtuális megbeszélést tartottak. A főszerepet Ukrajna ügyében a brit miniszterelnök szeretné játszani. Keir Starmer hasonló pozíciót vett fel, mint korábban Boris Johnson, és népszerűtlen hazai intézkedéseit harcias pátosztól átitatott retorikával próbálja feledtetni a szavazókkal. Minden felmérés azt mutatja, hogy a brit lakosság az ukrán ügy legnagyobb támogatója, így ez politikailag is indokolt lehet Starmer részéről. 

Azonban nem tudni, hogy a gyakorlatban mit takar a brit vezetésű „hajlandók koalíciója”. Marina Miron katonai elemző szerint nem igazán látszik, hogy miként működhetne a koalíció. 

a fenntartásuk, a logisztikai háttér és a többi. Ráadásul a frontvonal nagyon hosszú, így az ellenőrzés sem egyszerű. Az oroszok könnyedén elővehetik a nukleáris elrettentés taktikáját, és mondhatják azt, hogy egyetlen nyugat-­európai katonát sem akarnak ukrán földön látni. Ha Moszkva célba venné a nyugati csapatokat, az kemény teszt lenne a NATO-nak is, és nagy kérdés, vajon az Egyesült Államok hajlandó lenne-e megvédeni őket. Egy volt Kreml-tisztviselő nemrég azt mondta a Financial Timesnak, hogy

Mindazonáltal Emmanuel Macron francia elnök is a brit ötlet mellett van. „Ukrajna szuverén. Ha azt kéri, hogy szövetséges erők legyenek a területén, azt nem Oroszországnak kell elfogadnia vagy elutasítania” – jelentette ki nemrég.

Csakhogy az európaiak nem olyan lelkesek, és a „hajlandók koalíciójában” láthatóan kevés a hajlandóság. Bár az Európai Unió elkötelezte magát a védelmi költségvetés növelése mellett, a megvalósítás kérdésessé vált. A holland parlament például az államadóssággal kapcsolatos aggályokra hivatkozva elutasította az EU ReArm Europe védelmi tervet. A megosztottság érződött március 17-én is, amikor Kęstutis Budrys litván külügyminiszter kijelentette: itt az ideje, hogy ne csak Észak-Európa és a balti országok tegyék oda magukat.

Spanyolország például azt szeretné, ha kitágítanák a védelmi büdzsé definícióját, és belekerülne a kibervédelem, a terror elleni harc, sőt a klímaváltozás elleni fellépés is. Tehát már a védelmi költségvetés ügye is megosztja az országokat, különösen egy olyan gazdasági helyzetben, amely minden kormányzat pozícióját bizonytalanná teszi.

Ami a békefenntartókat illeti: még nagy vitákba és akadályokba ütközhet, és könnyen elbukhat, ha az USA nem vállal semmilyen garanciát. Bethany Elliott kommentátor az UnHerdön arról írt, hogy mi lehetne a békefenntartók küldésének alternatívája. Egyes vélemények szerint Putyin elfogadná, hogy Ukrajna kétoldalú biztonsági megállapodásokat kössön a nyugati országokkal. Mellesleg a NATO harminckét tagja közül huszonkilenc már aláírt kétoldalú biztonsági megállapodást Kijevvel. Még sok a kérdés a lehetséges béketervvel kapcsolatban, különösen mivel a két harcoló fél egyelőre keményen ragaszkodik a saját feltételeihez.

Hogy ez megvalósul-e, és melyik távoli ország távoli városában írják alá a megegyezést, az majd kiderül. 

Nyitókép: Trumpos-putyinos matrjoska a moszkvai Vörös téren februárban
Fotó: AFP/Natalia Kolesnikova