A németek 360 fokos fordulata

„Jóízűt nevettünk néhány évvel ezelőtt, amikor Annalena Baerbock német külügyminiszter arról beszélt, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnöknek 360 fokos fordulatot kell tennie a háború lezárásához. A zöldpárti miniszter nyilván teljes irányváltásra, azaz 180 fokos fordulatra szeretett volna utalni, ugyanakkor hiányos matematikai ismeretei megakadályozták hangzatosnak tervezett megszólalásának előadásában.

360 fokos fordulatot – még ha sok értelme nincs is – ugyanakkor lehetséges tenni, s minden jel szerint Németország egésze éppen ezt tette múlt vasárnap, az előre hozott szövetségi parlamenti választásokon.

A fordulat igénye egyértelműen megmutatkozott az eredményekben, hiszen az eddig kormányzó pártok mindegyike érdemi szavazatveszteséget könyvelhetett el. A szociál­demokrata SPD történetének legrosszabb eredményét elérve csupán a harmadik helyet szerezte meg, míg a liberális FDP még a bejutási küszöböt sem érte el, így nem lesz jelen a következő Bundestagban. A legkisebb visszaesést a Zöldek szenvedték el, ami ironikus annak fényében, hogy a kormányzat kudarcos politikája leginkább nekik róható fel. Szavazóbázisuk ugyanakkor erős ideológiai befolyás alatt áll, s a klímavallás követői akkor is szeretett pártjukra voksolnak, ha az éveken keresztül bizonyítja alkalmatlanságát.

Akárhogy is,a változás igénye egyértelmű, ugyanakkor a német választók közössége nem tudott saját magával megegyezni abban, hogy ez a változás milyen irányú legyen. Így történhetett meg, hogy a jelentős elégedetlenség az Olaf Scholz vezette kormány politikájával egyszerre vezetett a centrista-kereszténydemokrata CDU/CSU, a jobboldali AfD és a posztkommunista Die Linke erősödéséhez.

Gyengültek a kormánypártok, erősödtek az ellenzéki pártok, s mégsem tiszta a kép: látható, hogy egymással nem kompatibilis, a politikai paletta ellentétes végén elhelyezkedő pártok profitáltak az elégedetlenségből, így pedig igencsak nehéz kormányt alakítani.

Ily módon történhetett, hogy a választók többsége által 180 fokosnak szánt fordulat bekövetkezett ugyan, csak rögvest folytatódott is, s igen gyorsan elérte a 360 fokot.

A várható kormány ugyanis, mely vélhetően a CDU/CSU és az SPD koalíciójából fog állni, mindent megtestesít, csak a politikai változást nem. Friedrich Merz, a kancellári poszt várományosa akár meg is feszülhet (bár nem úgy tűnik, hogy ezt teszi), akkor sem lesz képes valódi fordulatot elérni,

hiszen az elnökletével zajló kormányalakítási tárgyalások asztalánál mind mögötte, mind vele szemben olyan pártok foglalnak helyet, amelyek jelentős szerepet játszottak Németország jelenlegi problémáinak előidézésében.”

Nyitókép: MTI/EPA/Filip Singer