A magyar út a helyes út

„Az Amerikai Egyesült Államok egyértel­műen rendezni akarja viszonyát Oroszországgal, amelynek csak egy eleme az ukrajnai háború. A fő prioritás azonban az amerikaiak számára az, hogy ne kelljen több erőforrást pazarolniuk erre a háborúra, és a fókuszt inkább az ­ázsiai térségre tudják áthelyezni. Magyarország mindegyik nagyhatalommal jó viszonyt ápol, támogatja az amerikai kormány béketörekvéseit, ugyanakkor a brüsszeli vezetés ma már mindegyik vezető hatalommal egyre rosszabb viszonyban van, így míg hazánk szerepe felértékelődött, Ursula von der Leyenék egyre súlytalanabbak, egyre inkább elszigetelődnek.

Múlt héten nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, amikor Kaja Kallas, az EU külügyi főképviselője Washingtonba utazott tárgyalni, majd az utolsó pillanatban közölte vele az amerikai külügyminiszter, hogy nem fogadja őt a hivatalában. A hivatalos indoklás az volt, hogy ütemezési problémák miatt hiúsult meg a találkozó, de a háttérben valójában az áll, hogy kifejezetten ellenségessé vált a viszony Brüsszel és Washington között.

Ennek Donald Trump hangot is adott a minap, amikor büntetővámmal fenyegette meg az EU-t, emellett arról is beszélt, hogy azért hozták létre az EU-t, hogy «kicsesszenek» Amerikával. Mindebből jól látszik, hogy a brüsszeli vezetés még nem találta meg a hangot az új amerikai vezetéssel, továbbra is úgy tesznek, mintha nem változtak volna meg a geopolitikai viszonyok.

Kaja Kallas esetében van azonban még egy fontos előzmény. Ő egy kifejezetten gyenge politikus, 2021 és 2024 között Észtország miniszterelnöke volt, ahol népszerűtlen volt és megbukott, ezután ejtőernyőzött a brüsszeli pozíciójába. Kallas lényegében egy oroszellenes politikai aktivista, aki korábban még Oroszország feldarabolását is kilátásba helyezte. Ennek az oroszellenes álláspontjának a müncheni biztonsági konferencián is hangot adott, amikor Pete Hegseth amerikai védelmi miniszterrel tárgyalt. A zárt ajtók mögötti tárgyaláson Kallas szabályosan nekiesett az amerikai miniszternek amiatt, mert azt mondta a beszédében, hogy Ukrajna nem csatlakozhat a NATO-hoz, illetve hogy Ukrajna nem fogja tudni visszaszerezni az oroszok által elfoglalt területeket. Vélhetően ez lehetett az utolsó csepp a pohárban az amerikai kormány részéről, és emiatt nem fogadták az EU képviselőjét Washingtonban.

De nemcsak Kallas, hanem a legtöbb uniós vezető is hasonlóan gondolkodik, vagyis vakvágányon van. Mind úgy követelnek proaktív álláspontot Oroszországgal szemben, hogy mindeközben az amerikai biztonsági garan­ciák mögé bújnak. Ugyanilyen vezető Keir Starmer brit baloldali miniszterelnök, aki meglehetősen népszerűtlen hazájában és azzal játszadozik, hogy brit csapatokat küldene Ukrajnába.

Dán kollégája, Mette Frederiksen pedig azt mondja, hogy szerinte a béke veszélyesebb lehet, mint a háború. Eközben a brüsszeli diplomaták a háttérben olyanokat mondanak az amerikai elnökről és alelnökről, hogy szerintük túl puhán bánnak Putyinnal, de a mentális egészségüket is megkérdőjelezik.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy Washingtonban az európai vezetőket és a brüsszeli döntéshozókat is az ukrajnai háború befejezésének fő akadályaként tekintik.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán