„A trumpi külpolitika nem a patás ördög szüleménye, de nem is egy univerzális gyógyír a rohamosan átalakuló nemzetközi rendszer rákfenéire” – mutat rá a Magyar Nemzet hasábjain megjleent írásában Rober C. Castel.
Mint a szakértő kifejti: „az első Trump-adminisztráció számos sikert ért el a békekezdeményezések terén ott, ahol politikai elődei és a „mértékadó” szakemberek évtizedeken át kudarcot vallottak. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ezek a sikerek aránylag alacsonyan lógó gyümölcsök voltak, és a tény, hogy Trumpig senkinek sem sikerült leszakítani őket, az nem a probléma komplexitásának, hanem a hivatásos békecsiszárok hitványságának és ideológiai szemellenzőinek tudható be. Végül, de nem utolsósorban szembe kell nézni a ténnyel, hogy Trump elnök sem képes vízen járni, és a valóban kemény diókat nem sikerült feltörnie.”
A második Trump-adminisztráció látszólag sokkal felkészültebben, összefogottabban áll neki a jelenlegi békekezdeményezések tető alá hozásához”
– húzz alá Castel. Mint írja: „az az igen ritka képességük, hogy még azt is képesek elviselni, hogy a „fősodrú” kövületmédia és a twittercsörtető „érzelmiség” csúnya dolgokat ír róluk, határozott előnyökkel ruházza fel őket.”
„A valós világból bevont üzletemberek és technológusok valószínűleg kevésbé fogják megsüvegelni a több évtizedes külpolitikai dogmákat, mint a washingtoni mocsárlakók, az egyenruhás és titkosszolgálati bürokraták vagy az elöl-hátul doktorok. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a tabuk megdöntése, az ikonoklazmus, a szent tehenek levágása önmagában még nem stratégia. De azért kezdetnek nem rossz” – teszi hozzá a biztonságpolitikai szakértő.
Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád