Nosza, egy kicsit legyen mindenki Trump – tegyük újra naggyá Európát!

Főhajtással emlékeztek az Európai Unió vezetői, élükön Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel, hétfőn Kijevben arra, hogy Oroszország három évvel ezelőtt megtámadta Ukrajnát. Az előzményeket azóta sokan elemezték, az agressziót a Nyugat egységesen elítélte, így mi is, a konfliktus lehetséges kimeneteléről azonban eltérő álláspontok merevedtek be.

A magyar kormány a kezdetek óta jelzi:

ha pedig mégsem bír magával, inkább tegyen lépéseket a tűzszünetért és a békéért. Orbán Viktor figyelmeztetéseit azonban a Putyin-barátság bélyegével honorálták, miközben egyre nyilvánvalóbbá vált, a fronton nem lehet legyőzni a ruszki sereget, ahogy Moszkvát sem lehet szankciókkal térdre kényszeríteni. A kontinens azonban az orosz energiahordozók leválasztásával és egyéb következmények nyomán napról napra, hétről hétre gyengül. 

mondván, ha Donald Trump elfoglalja a Fehér Házat, megszerezve a szavazók többségének bizalmát, az új elnök messze nem lesz ilyen szemérmes, és kezébe veszi a véres harcok lezárásának ügyét. Így is lett. 

Azt azonban a fene se gondolta volna, hogy az előző időszak fejleményei nyomán Ursula von der Leyen és társai, élükön Emmanuel Macronnal meg a britekkel, kitartanak a vesztes megoldások mellett, szinte durcás kisgyerekként bizonygatva, hogy

s hogy ki kell tartani a világ ideológiai felosztása mellett, nincs terepük a nemzeti alapú és pragmatikus megközelítéseknek.

Igazából mindegy is lenne, hogy mennyire hagyják figyelmen kívül az önérdek érvényesítését, a viszonyok fordulatát, ha nem az európai társadalmak bőrére menne a játék – és tegyük hozzá, beleértve ukránok százezreit, hiszen ők halnak meg tömegével egy vesztes háborúban, nem a „jóemberkedő” uniós topvezetők. 

Orbán Viktor évértékelőjében ismét nyomatékosította:

Ha az Európai Unió kimarad, lemarad. Sőt, lecsúszik. 

Mindemellett a miniszterelnöknek arról is van elképzelése, hogy mindettől függetlenül hogyan kellene felpörgetni a magyar gazdaságot. Manfred Weber kedvence, Magyar Péter és társai nyilván ellen­érdekeltek a sikerben, az ország azonban nem.

Ökölszabály – így fogalmazott a kormányfő a Mandinernek adott tavalyi interjúban azzal kapcsolatban, mennyire fontos a Fidesz újrázása szempontjából a konjunktúra bedurrantása. Jövő áprilisban minden eldől, a nép ítéletet mond. Így tett Németországban és Ausztriában a közelmúltban, ám Európa jelenkori tragédiájához hozzátartozik, hogy hiába törtek előre a szuverenista erők, a megalakuló kormányok egyelőre a status quo fenntartását fogják szavatolni. Hiába, ilyen a kreatív demokrácia!

Aligha túlzás mindezek nyomán annak hangoztatása, sőt követelése, hogy itt az ideje ébresztőt fújni Európának. Nem feltétlenül olyan nagy truváj ez egyébként, 

Ennek elmaradása azonban fájdalmas jövőt irányoz elő.

Nosza, egy kicsit legyen mindenki Trump – akármilyen bosszantó lehet is ezt a szivárványos és progresszív szalonokban kimondani. Tegyük újra naggyá Európát! 

***

(Nyitókép: Jim Watson / AFP)