Zelenszkij fejet hajt Trump előtt: minden, amit az ukrán-amerikai megállapodásról tudni lehet

Elképesztő kincsek kerülnek az amerikaiak birtokába, pénteken szignózhatják Washingtonban az egyezséget.

Nem csak a pénz a lényeg: komplett amerikai kulcságazatok függenek éppen olyan nyersanyagoktól, amiket Ukrajnában termelnek, köztük egy nemzetbiztonsági szempontból is fontos ágazat.
Hatalmas felbolydulást keltett a hír, hogy úgy fest, Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek végre sikerült lenyelnie a békát, és elfogadnia, hogy Donald Trump feltételei szerint Ukrajna hatalmas természeti erőforrásait közösen hasznosítják az amerikaiakkal.
Sokan pusztán kapzsiságot és üzleti megfontolást véltek ebben felfedezni, azonban mindemellett kiviláglik, hogy nagyon is világos stratégia mentén követelte az amerikai elnök, amit kért.
Ezt is ajánljuk a témában
Elképesztő kincsek kerülnek az amerikaiak birtokába, pénteken szignózhatják Washingtonban az egyezséget.
Természetesen a háború alaposan megtépázta a termelést szinte minden szektorban, mégis, ha a konfliktus előtti termelési szinteket nézzük, láthatóvá válik, hogy Ukrajna milyen elképesztően gazdag a föld kincseiben – mintegy 20 ezer ásványianyag-lelőhely van a területén, csaknem százféle hasznosítható ásványi anyaggal.
Ami kiemelten fontos az amerikaiaknak, akik szabadulnának a nyersanyagfüggéstől, ami sok szempontból Kínához vagy más, nem feltétlenül szövetséges országhoz köti őket. A legfontosabb ezekből az úgynevezett ritkaföldfémek csoportja, ami elengedhetetlen az elektromos járművek, mobiltelefonok, rakétarendszerek és egyéb elektronikai eszközök gyártásához, s amelyek kapcsán Trump már korábban jelezte: neki ezek kellenek Ukrajnától. Ukrajnától, amelynek, mint a Reuters írja, az Európai Unió által kritikusnak minősített 34 ásványból 22 féléhez van lelőhelye.
Az elmúlt egy-két évben a világpolitika meghatározó szereplői sorra alkottak kritikus nyersanyagokat meghatározó stratégiákat. Mindez nem véletlen, mivel számos fejlett technológiához és a zöldátálláshoz is nélkülözhetetlen a kitermelésük, feldolgozásuk. A legnagyobb probléma, hogy már 2010-ben is a globális ritkaföldfém-oxid 95 százaléka Kínából származott, napjainkra pedig szinte teljesen uralja a piacot – írta meg másfél éve a Makronóm.
Mert hát nemrég történt – konkrétan tavaly decemberben – hogy Kína nemes egyszerűséggel megtiltotta a gallium, germánium és antimon kritikus ásványok Egyesült Államokba irányuló exportját, válaszul a beiktatására váró Donald Trump azon fenyegetésére, hogy ténylegesen vámháborúba kezd a kínaiakkal (meg ennek a beváltására a kínai chipek kapcsán).
A dolgokat innen nem nehéz összekötni; persze az amerikai-ukrán vegyesvállalatok, vagy bármilyen együttműködési forma, ami megvalósul, így duplán jövedelmező lehet az amerikaiaknak: egyrészt rengeteg pénzt tudnak keresni az ukrán kitermelésen, másrészt megszabadulnak vagy enyhítenek számos függőségükön. Vegyük sorra.
Ukrajna vasérctermelése komoly szinteken folyt, legalábbis 2019-ben; a hetedikek voltak ebben a világon, olyan vasérc-nagyhatalmak mögött, mint Ausztrália vagy Brazília.
A vasérc alapvető fontosságú az acéliparban, az acélgyártás elsődleges nyersanyagaként szolgál, így acélként elengedhetetlen például az autógyártáshoz. Az amerikaiak jelentős acéltermeléssel rendelkeznek, ugyanakkor a szükségletek mintegy negyedét importból kénytelenek beszerezni, olyan, per pillanat nem túl baráti országokból, mint Kanada vagy Mexikó.
Ukrajna a világ nyolcadik legnagyobb mangántermelője volt a háború előtt, ami ugyancsak kiemelt fontosságú a különféle alumíniumötvözetek előállításánál; valamint a különféle akkumulátorok előállításánál.
Az ukránoknál található a világ titánkészletének mintegy 7 százaléka is, amit például repülőgép-ipari alkalmazásokban, orvosi implantátumokban, autóalkatrészekben és tengerészetben. Mondhatjuk: katonai szempontból sem semleges kérdés, főleg, hogy az amerikaiak a legfőbb titánium-importőrök a világon, a hatalmas igények egy részét jelenleg (vagy eddig?) részben Kínából elégítették ki.
Aztán ott van a grafit, amiben Ukrajna igazán erős: a világ összes grafitjának az ötödén ülnek. A grafit elengedhetetlen a lítium-ion akkumulátorokhoz, amelyből legalább egy a kedves olvasó eszközében is van, amelyről most ezeket a sorokat böngészi; de a katonai drónokban és az elektromos autókban is ennek a különféle változatai lelhetőek fel, sőt, nukleáris reaktorokban is szükség van grafitra úgynevezett moderátorként.
Csakúgy, mint a lítium: 2023-ban Ukrajna lítiumkészletét 33 millió tonnára becsülték, felhasználását lásd fentebb.
S mivel Donald Trump prioritásai között szerepel az atomenergia rehabilitálása, ehhez azonban stabil lelátási lánc kell, például uránércből.
Uránból pedig a legtöbbet az orosz érdekszférában lévő sztánok (köztük elsősorban Kazahsztán), az oroszok, kínaiak és a kanadaiak termelnek ki, Ukrajna viszont a kilencedik volt ebben a sorban, vagyis lenne mire támaszkodnia az amerikai atomerőműveknek.
Persze még mindig adódik a kérdés: vajon mit kap mindezért cserébe Ukrajna? Mert biztonsági garanciákat, úgy tűnik, egyelőre nem.
A nyitóképen egy donbaszi bányában zajló munka látható; az ukránok egyik reménysége lehet, hogy számos, az amerikaiak által óhajtott vegyesvállalat bizony az orosz megszállási övezetben fekszik. Forrás: WOJCIECH GRZEDZINSKI / ANADOLU / Anadolu via AFP