„Egyáltalán mi ez: csak a kisebbségnek kell tisztelnie a román nemzetet? Hol van itt a kölcsönösség, a magyar embernek tisztelnie kell a román nemzetet, de a románnak nem kell tisztelnie a magyar nemzetet?” – kezdi a legnyilvánvalóbbal, majd folytatja: „az egésznek se füle se farka, az AUR-nak nincs semmilyen tényleges mondanivalója se bel- se külpolitikában, és ilyen áltörténeteket talál ki”.
S aztán listázza is a problémákat: ki méri a tiszteletet, és hogyan határozzuk meg, hogy valami a tisztelet vagy a tiszteletlenség jele?
Ha egy romántrikoloros fürdőgatyában flangál és a seggére húzza a román zászlót, az tisztelet vagy nem az? És ebben a helyzetben mi a helyes magatartás, le kell róla rántani vagy sem? Melyik a tisztelet jele? – példálózik.
S ha már a kisebbségekre vonatkozik a törvény, akkor a románokra nem? Vagyis egy román leírhatja kendőzetlenül, amit gondol a népről meg az országról, amiért egy magyart büntetnének? „Ha az ember nézi a különféle román véleményvezérek anyagait, szidják a román nemzetet, ki ezért, ki azért, mert túlságosan behódoló, vagy éppen túlságosan nyugatellenes, most ezek közül melyik az, amit egy nem román etnikumú személy nem mondhat?” – teszi fel a kérdést Pászkán, aki szerint ez is mutatja ennek az egésznek a képtelenségét.
S persze, teszi hozzá, nem is az a célja a törvénynek, hogy bármit orvosoljon, hanem tipikus magyarellenes hergelés, lévén a többi közösséget már sikerült annyira eltakarítani, hogy nem lehet velük létszámukból fakadólag riogatni. „S ha már itt tartunk: az a gúny, amit a román nemzetből a szász Klaus Iohannis űzött, azt hova soroljuk?” – fűzi hozzá Pászkán, végül továbbgondolva Kelemen kérdését: eleve ki számít kisebbséginek? „Közjegyzőnél hitelesíteni kell, hogy a következő Facebook bejegyzésemet XY közjegyző által hitelesített módon magyarként teszem?”.