Tiszteld a románt, aki be akar tiltani! A magyarprobléma megoldásán dolgozik a román szélsőjobb

Bevezetné az etnikai kisebbségek román nemzet iránt kifejezett tiszteletének napját a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) széljobb párt keleti szomszédunknál. A törvényjavaslatot Adrian Cătană AUR-os szenátor nyújtott be a törvényhozásnak – írja a kolozsvári Krónika, és a nyomában mi.

Az ember elolvassa ezt a hírt, és rájön, hogy tévedett, amikor azt hitte, a románok már semmi más abszurdummal nem tudják meglepni, hogy már mindent látott. Nem látott mindent. Szóval az első reakció a ledöbbenés, a második a felröhögés.

Amúgy igyekszem tisztelni a román nemzetet, mint nemzetet – csak nem tudom elképzelni, hogy a román nemzet által, mondjuk így, kissé megtépázott etnikai kisebbségek hogyan fogják kifejezni eme tiszteletet. Szervezeteik képviselőinek egy percben tiszteletüket kell leróni egy óriási román zászló előtt? (Mint amilyen hatalmas román zászló konstans lobog Torda, Radnót vagy épp Élesd központjában.)

A dolognak talán akkor lenne leginkább értelme, ha a Romániában élő nemzetek kölcsönös egymás iránti tiszteletéről szólna az emléknap, de a lelkiismeret-furdalástól kísértett román történelmi emlékezet ezt ugyebár nem hagyhatja. A javasolt formában valamiféle egynapos egyoldalú tűzszünetet jelentene ez a kisebbségi nemzetiségek részéről a románok felé, akik eme nappal is folytatnák azt a nemzetépítést, amit a 19. század közepén elkezdtek.

Mindezt fokozandó: a napot egy szász író születésnapjára, november 24-ére időzítették. Stephan Ludwig Roth (1796-1849) erdélyi szász írót, evangélikus lelkészt, politikust speciel Kossuth Lajos végeztette ki. Az AUR honlapján is olvasható tervezet szerint „kiváló védelmezője” volt a románok jogainak, hiszen ellenállt az Erdélyben akkoriban tapasztalt „asszimilációs politikáknak”. Az idézett röpirat magyar nyelvű, 2021-ben kiadott változatának ajánlójában azt olvasható, hogy A nyelvharc Erdélyben – A honnan és a hová megvilágítása című írás a németség Erdélyben való fennmaradása érdekében született.

Egyébként meg mindig is lenéztek mindenki mást – magyart, románt, cigányt –, és magukat tartották a civilizáció erdélyi őreinek. A románok pedig akkor kezdtek el büszkének lenni a szász örökségre egy kicsit, miután már eladták az összeset Németországnak, listaáron. Akkor hirtelen fontos lett, hogy Nagyszeben nem csak Sibiu, hanem Hermannstadt is. Mondhatnám: a románok büszkék rá, hogy megoldották a maguk számára a szászproblémát.

A magyarprobléma megoldásán még dolgoznak. Mutatják ezt az utcanévtábla-viták, az ortodox templomépítkezések, az AUR ötletei, például hogy tiltsák be az RMDSZ-t, vagy a székely zászló és minden más regionális identitás ellen való küzdelmük.

amely szerinte ellenszegül a helyi közigazgatás hatékonyabbá tételét célzó kezdeményezéseknek, és egy autonóm régió kialakítására törekszik az ország közepén. Hogy is mondta? „Világosan kijelentjük, hogy ellenezzük Románia regionalizálását, de hatékonyabb közigazgatásra van szükség. Az RMDSZ a legszebb álmaiban se gondolja, hogy lesz majd egy saját régiójuk Románián belül!”

A románok szeretnék, ha az ország egy nagy massza lenne, de nem az, még a románok sem. Simionék meg betiltanák a helyi jelképeket, nyilván főleg a nemzetiségek jelképeit, de azért ők csak tisztelegjenek a román nemzet nagysága előtt.

Hogy is van a nem hivatalos román himnusz, a Made in Romania? „Chiar dacă ești moldovean, ardelean sau țigan. Suntem Made in Romanie” – akár moldvai, akár erdélyi, akár cigány vagy, akkor is te román vagy, énekli Ionuț Cercel. 

Nem tudom, mit szólt volna ehhez Stephan Ludwig Roth, aki amúgy alighanem nem gondolt túl sokat a román nemzetről – persze a magyarról sem, de, mint mondom, a románról sem.

Csak az ugye már tárgytalan, a szászügyet a románok lerendezték.

A magyarok legrosszabb álmai épp arról szólnak, hogy mondjuk Dsida Jenő születésnapjára teszik át a romániai nemzetiséget romántiszteleti napját, amikor már nem lesz egy magyar sem Erdélyben. Azért írta Dsida, hogy ne hagyjuk a templomot s az iskolát, hogy ez ne történhessen meg.

És akkor nézzük még át, miféle nemzeti ünnepeik vannak a románoknak! Január 15. A nemzeti kultúra napja (Mihai Eminescu születésnapja);  január 24. a román fejedelemségek egyesülése (1859; munkaszüneti nap 2016 óta); március 27. Besszarábia egyesülése Romániával; május 9. a román függetlenség napja (elszakadás az Oszmán Birodalomtól); május 10. a monarchia és balkáni románság napja (I. Károly megkoronázása);
május 27. Vitéz Mihály napja (aki szerintük elsőként egyesítette Erdélyt a román fejedelemségekkel 1599-ben);

június 26. a román nemzeti zászló ünnepe; július 29. a román nemzeti himnusz napja; augusztus 31. a román nyelv napja; november 16. a román világörökség emléknapja; november 28. Bukovina 1918-as Romániával való egyesülésének emléknapja; december 1. annak megünneplése, hogy Erdély, Besszarábia és Bukovina csatlakozik a Román Királysághoz (egyesítés). (Valójában nem ekkor csatlakoztak, csak a románok ekkor kiáltották ki, hogy szerintük csatlakozniuk kellene.) December 8. a román alkotmány napja;

végül december 22. a román forradalom és szabadság napja.

A magyaroknak elvileg mindezt ünnepelnie kellene, beleértve Erdély egyesülését Romániával, Trianont, és így tovább. Most pedig még külön napon tiszteljék a román nemzetet is – miközben a román hadsereg Székelyföldön gyakorlatozik.

Csak remélni tudom, hogy az AUR a puszta létével és az ilyen abszurd ötleteivel saját maga ellen mozgósít a június 9-i európai parlamenti és önkormányzati választásokra.