“Nekünk itt van a hazánk. Itt van családunk, […] itt van a munka, itt vannak barátaink, és mi nagyon szeretünk ezt a kultúrát... mindenki nagyon barátságos a gyerekkel, mindenki mosolygós.”
Anni csellistaként dolgozik, valamit zenészeknek nyújt közösségi médiás marketingszolgáltatásokat. Kedvenc magyar zeneszerzője Liszt és Bartók, kedvenc népdala a Tavaszi szél vizet áraszt.
Silvia Scatragli Olaszországból, egészen pontosan a mesés Toszkánából származik. Bár sokan azt gondolánk, hogy Olaszországban mindenki vallások, mélyen hívő keresztény, a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Jó példa erre Silvia is, aki nem vallásos családban nőtt fel. A gimnázium alatt találkozott a Fokoláre mozgalommal, aminek hatására úgy érezte, tenni is tud valamit az emberekért – ez szólította meg igazán. Ez a jugoszláv háború idején volt, és élelmiszert gyűjtöttek a rászorulóknak. Így vall Silvia erről a kezdeti időszakról:
„…nyilván én diszkóba is jártam, meg minden, de úgy éreztem, így nem élet az élet, szóval nem csak ebből áll, és akkor ez a nagy aktivitás, tehát hogy fiatalokkal vagyunk, és ezt el kell képzeni, hogy ebben a miliőben vagyunk, hogy öröm, vidámság, lendület, de közben teszünk valamit azért a világért. És ez nekem, ez a kép, mindig emlékszem, hogy mintha egy új horizont lett volna előttem.”
A Fokoláre mozgalmat Olaszországban alapította 1943-ban Chiara Lubich, de mára már a világ minden táján megtalálható. Silvia vegyész-gyógyszerésznek tanult az egyetemen, de közben akítv tagja is volt a mozgalomnak, mígnem egy nap oda jutott, hogy hivatalosan is belépni a mozgalomba, és úgynevezett világi szerzetesként tevékenykedni tovább. Így került Magyarországra is, első küldetésének részelént, aminek már lassan húsz éve. Mára a budapesti Fokoláre oszlopos tagjaként szervezi a mozgalom életét, felkarolta az ózdi roma gyerekeket, akiknek rendszeresen szerveznek gyűjtéseket – mikor mire van szükség, – illetve néhány éve az Integrált Hajléktalanellátó Központban is tevékenykedik szociális munkásként.