Orbánék ugye jobban várták Trumpot, mint a húsvétot, karácsonyt meg a szülinapjukat egyszerre

„A mai napon az amerikai választók akaratának értelmében Donald Trump megkezdi második elnöki ciklusát.

 A Trumpról alkotott személyes véleményemet nem akarom túl sokáig részletezni (szexuális zaklatásért ítélte el a bíróság, ez szerintem mindent elmond), azonban arra őszintén kíváncsi vagyok, hogy mit fog ebből a helyzetből kihozni az elnök első számú európai rajongója, Orbán Viktor. 
Orbánék ugye jobban várták Trumpot, mint a húsvétot, karácsonyt meg a szülinapjukat egyszerre, a szuverenitás jegyében még a költségvetés elfogadását is az amerikai elnökválasztás eredményétől tették függővé. 

A miniszterelnökségen valószínűleg elég sokan bíznak abban, hogy Trump gigantikus egójának éveken keresztül tartó simogatása talán végre meghozza az eredményét, és tizenöt év kormányzás után egy borzasztóan nehéz gazdasági környezetben talán végre fel tudnak mutatni egy valódi külpolitikai sikert.

 Miniszterelnök úr ugyanis hosszú évek kemény munkájával elérte azt, hogy természetes szövetségesei az Európai Unión belül mind elfordultak tőle, az utcai harcos legutóbb 400 milliárd forintos uniós pénzügyi támogatás elbukását harcolta ki, a biztonságunkat garantáló NATO-n belül pedig soha nem látott bizalmatlanság övez minket. 

A pozitív oldalon pedig olyan »sikereket« lehet felmutatni, mint az alt-right fanboyoknak való megállás nélküli influencerkedés, szelfidiplomácia a világ legborzalmasabb vezetőivel, és pár, egymillió évre titkosított, borzalmas körülmények között felvett gigahitel. Ez azért elég kis segítség a kisnyugdíjas néniknek meg az egyedülálló anyáknak.
Borzasztóan érdekel az, hogy Orbánék pontosan milyen gazdasági sikerekben bíznak az új amerikai vezetéssel való tárgyalások során, ugyanis az összes eddigi bejelentett tervük egyelőre komoly nehézségeken túl nem jelent sok egyebet Magyarország számára. Egy, az Európai Unióval indított kereskedelmi háborút ugyanis mi sem fogunk megúszni, nincs az a közös mar-a-lagoi vacsorázgatás, ami felülírná a vámuniót. 

Trump számára a Kínával szembeni keménykezűség pont annyira fontos, mint a magyar kormánynak a Kínának való teljes behódolás, az új elnök azon terve, amely szerint 5%-ra kellene emelni a NATO tagállamoknak a védelmi kiadásokat pedig még Orbán szerint is tüdőn lőné a magyar gazdaságot.

 Elég egyszerű belátni azt, hogy a szimbolikus szélsőjobboldali nagyotmondásokon, a nőgyűlöleten és idegengyűlöleten túl nem sok mindenben találkozik egymással Donald Trump és Orbán Viktor politikája, valódi, az itthoni gazdasági válságon segítő együttműködést nem valószínű hogy várhatunk a következő időszaktól. 

Ha tippelnem kellene, akkor a nagy barátság eredménye jó sok közös fénykép lesz majd, néhány konferencia Budapesten ahol a konzervatív férfipolitikusok krémje magyaráz majd a női jogokról, egy szervilis amerikai nagykövet Budapesten, és Rogán Antal kitiltásának esetleges visszavonása. Semmi olyan, ami túlmutatna Orbán Viktor egójának építésén, a nemzetközi médiában való keménykedésen, vagy a közmédiában bemondható szalagcímeken. Kérdés, hogy meddig tudják még sikerként eladni a nagy büdös semmit.”

Nyitókép:SAUL LOEB / POOL / AFP