Mindig tudták, mi a „fősodor”, és attól sosem tértek el. Az sem zavarta őket, ha az új fősodor homlokegyenest ellenkezett az előzővel, mert gond nélkül besoroltak az új mellé.
És vannak, akik előre látnak, tudják, mik a bűnök és hibák, de már a kivezető utat és a leendő célt is ismerik; akiket ezért üldöznek, megbélyegeznek, megvetnek, kitaszítanak. De amikor már nyilvánvalóan igazuk lett, akkor a fantáziátlanok is felfogják az idők szavát, köztük a mindig jókor átállók, akik akár élére is ugranak a folyamatoknak, az úttörőket pedig továbbra is deviánsnak tartják – hiszen már rajtuk ragadt, hiába derül ki később az igazuk –,
háttérbe szorítják, esetleg kivégzik vagy bebörtönzik őket, de aztán szobrot emelnek nekik.
Az EU alapító atyái kereszténydemokraták voltak, mert tudták, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Aztán jöttek a svéd, német és egyéb szociáldemokraták, megteremtették a jóléti államot, csak kilúgozták belőle a tartalmat, s így óhatatlanul összeomlott a kereszténydemokraták és szociáldemokraták váltógazdálkodására épülő nyugati politikai rendszer, és lett helyette mára a globalisták és szuverenisták játszótere. Már nem számítanak a korábbi elvek és irányzatok, bal- és jobboldaliak nagykoalíciókba omlanak, hogy megakadályozzák a szuverenisták győzelmét. Látjuk ezt az EP-ben, látjuk a német tartományokban, és rövidesen kiderül, vajon a szövetségi választás után is összefognak-e a kereszténydemokraták a leváltandó, bukott szocdemekkel a demokrácia újabb dicsőségére, vagy – mint az osztrákoknál – már nem lehet tovább ezt a hazugságot fenntartani.
Orbán Viktor az a típus, akiben megvan a képesség az aktuális fősodor helyett a leendőt meglátni.