Sok hónapnyi csúszással végül megkapta a kormányalakítási megbízást a tavalyi választáson győztes Ausztria Szabadságpártja. Herbert Kickl pártelnök kényelmes helyzetben van, a potenciális partner Osztrák Néppárt vezetése viszont annál kevésbé.
Mélyen barázdált arcán a szokásosnál is nagyobbak lettek az árnyékok Alexander Van der Bellen osztrák köztársasági elnöknek, amikor fogadnia kellett hivatalában Herbert Kickl szabadságpárti elnököt. Hosszú közjáték után ugyanis, sokak, köztük az ő saját húzódozása ellenére, végül csak oda kellett adnia a kormányalakítási megbízást a választás győztesének.
Az új év új helyzetet hozott nyugati szomszédunknak: az Ausztria Szabadságpártja (FPÖ) nagy politikai nyereséggel és elégtétellel, ellenfelei kínos kudarccal kellett hogy szembenézzenek 2025 első napjaiban. Elbukott ugyanis az őszi választáson vesztes pártok kormánykoalíciós tárgyalássorozata. A három hónapig nyúló folyamat során a választáson második helyen befutó Osztrák Néppárt (ÖVP) megpróbált koalíciót alkotni az Ausztria Szociáldemokrata Pártjával (SPÖ) és a liberális NEOS párttal. A próbálkozás azonban kudarcba fulladt: előbb a saját programpontjait áterőltetni nem tudó liberálisok szálltak ki a tárgyalásokból, majd egy nappal később Karl Nehammer néppárti pártelnök és kancellár jelentette be, hogy feladja a tárgyalást a szocdemekkel. Az ÖVP-nek és az SPÖ-nek még mindig lett volna egyfős többsége a parlamentben, de a kisebbik szocdemek az utolsó pillanatig erőltették baloldali programpontjaikat, a néppárti elnöknek pedig elege lett. Karl Nehammer mind a kancellárságról, mind a pártelnökségről lemondott, s ezzel új fejezetet és lehetőséget nyitott pártjának.
Nehammer már az őszi választás előtt kijelentette, ő aztán nem fog koalíciót kötni a tőlük jobbra álló FPÖ-vel, különösen nem Herbert Kickl szabadságpárti elnökkel mint potenciális kancellárral. A kampány során Nehammerék a legnépszerűbb FPÖ-t próbálták visszaelőzni, de nem jött össze, a szeptember 29-ei választást a szabadságpártiak nyerték a voksok 28,8 százalékával. Az ÖVP 26,3 százalékot szerzett, az SPÖ 21,1 százalékot, a NEOS 9,1 százalékot, a Zöldek pedig 8,2 százalékot. A győztessel azonban egyik parlamentbe jutó párt sem akart koalícióra lépni ősszel, ezt jó előre le is szögezték. Történt ez úgy, hogy egyébként az FPÖ és az ÖVP jobboldali koalíciója volt a legnépszerűbb opció a választóknál.
Karl Nehammer a győztest kikerülve próbálkozott a szocdemekkel és a liberálisokkal koalíciót alkotni, sikertelenül. Ekkor jött el újra a szabadságpártiak ideje: Herbert Kickl a választás óta követelte a kormányalakítási megbízást, de Alexander Van der Bellen egyenesen Karl Nehammerhez fordult az általa is remélt, FPÖ nélküli koalíció reményében. Kicklék ezután az államfőt és a többi pártot a választói akarat figyelmen kívül hagyásával vádolták, megjósolva kudarcukat – ami be is következett.
Herbert Kickl azt közölte a Facebookon: szkepszissel szemlélték a többi párt „kísérleti kormányzásával” való próbálkozást, s az FPÖ nem felelős „az elvesztegetett három hónap és a kaotikus állapotok” miatt. Hangsúlyozta: pártja az egyedüli stabil tényező az osztrák politikában. Szerinte a legfontosabb kötelezettségük a néppel szemben van, pártpolitikai programjuk mellett „a tisztesség, a világosság, az elszámoltathatóság, a stabilitás és a hitelesség” lesz a jelszavuk.
És most, a próbálkozások elbukása után az ÖVP mégis nyit a FPÖ felé. Christian Stocker, a párt ügyvezető elnöke, aki korábban szintén felszólalt a jobboldali koalíció ellen, azt nyilatkozta: a helyzet megváltozott, és nyitottá váltak a tárgyalásokra az FPÖ-vel. Kicklék a győztes pozíciójából mértékletességre és igazodásra intették az ÖVP-t, mondván: ne gáncsoskodjanak, ne trükközzenek majd se a tárgyalások, se az esetleges koalíciós kormányzás során.
A szabadságpárti feltételeket érdemes is elfogadniuk a néppártiaknak: a választás óta eltelt időben ugyanis az előbbi formáció támogatottsága 37-39 százalékra ugrott, az övék pedig 21 százalékra zuhant. Ha tehát az ÖVP nem tud megállapodni, vagy később ki akarna ugrani, akkor egy előre hozott választásból az FPÖ még erősebben tudna kijönni, s megint csak ő lenne esélyes a kormányalakításra, a kancellár kijelölésére.
Az ÖVP centrista szárnya addig is figyelmeztetéseket küld az FPÖ-nek: most már el tudják fogadni Kicklt kancellárnak, de csak akkor, ha megtartja Ausztria EU-párti irányvonalát, illetve ha a szabadságpártiak megbízható, konstruktív és aktív partnerei tudnak lenni a néppártiaknak. Kicklék viszont arra figyelmeztetnek: csak felelősen, világosan és becsületesen lehet átvenni a kormányzást, és ha valaki ebben nem akar partner lenni, akkor nem lesz partnerség. „Az emberek egy őket szolgáló kormányzatot érdemelnek. Mi, szabadságpártiak készek vagyunk erre” – fogalmazott Kickl a napokban, a várhatóan hosszú koalíciós tárgyalások elé igazítva üzenetét.
Jelen állás szerint
Ausztria és a nagyvilág az első szabadságpárti kancellárságra készülhet.
Keserű évnyitó ez az európai baloldalnak, annál örvendetesebb viszont az új jobboldalnak, hiszen a Patrióták Európáért pártcsalád újabb országban kerülhet vezető szerepben hatalomra.
Nyitókép: Herbert Kickl az államfő hivatalában.
Fotó: AFP/TOBIAS STEINMAURER/APA
Deák Dániel szerint Hann Endre részéről személyes okok is állhatnak amögött, hogy irreális méréseket közöl a Tisza Párt támogatottságáról.
Az ÖT című műsor vendégei arra is igyekeztek választ találni, hogy taktika vagy hiba-e az, hogy Magyar Péterék nem találták még meg az országgyűlési képviselő-jelöltjeiket.
Teljesen elgurult az ukrán elemző gyógyszere.
Nem az összes tagállam áldozna fel mindent a háborúban álló ország kedvéért.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója a Magyar Nemzetnek adott interjújában aláhúzta, hogy Európának elveszett az önbizalma, elveszett az öntudata és elveszett a hivatása, miközben az orosz-ukrán háborúval egy csapdahelyzetbe került.
A Tisza Párt elnökét még egy spanyol képviselő is számon kérte Strasbourgban.
Nyitva hagyja a diplomáciai megoldás lehetőségét az amerikai elnök.
Herszon megye kormányzója szerint már megcsappant az ukránok harci kedve.
