Megkongatta a vészharangot az európai demokráciák felett a neves elemző

Fotó: GettyImages

Tévúton jár Európa, amely az elmúlt években azzal volt elfoglalva, hogy egy olyan status quo-t védelmezzen, amely valójában már régen véget ért, és egy olyan nyelvet beszélt, amelyet már nem lehet megérteni – írta a Financial Timesban megjelent véleménycikkében a neves politikai elemző Ivan Krastev, hozzátéve, hogy a kontinens nem sajnálta, hogy energiát és pénzt pazaroljon egy olyan világ helyreállítására,  amely nem fog visszatérni.

Ahogy Krastev fogalmaz, 

Egyszerre fenyegeti őket a választók dühe és az elit pánikja. A választók az elit megbüntetéséről álmodoznak, míg a hatalom a választók megnyugtatására törekszik.

Ugyanakkor szerinte a román alkotmánybíróság nemrégiben hozott döntése, amelyben állítólagos külföldi beavatkozás miatt megsemmisítették az elnökválasztás első fordulójának eredményét, azt sugallja, hogy az elit pánikja veszélyesebbé válhat, mint a választók dühe. Eközben szerinte a kormányok próbálkozásai a nemzeti egység mozgósítására a külső fenyegetésekkel szemben nem győzik meg az embereket, hogy a zászló köré gyűljenek.

„A liberális gondolkodású európaiak számára az egyetlen módja annak, hogy leküzdjék pesszimizmusukat, ha megpróbálják megérteni, hogyan és miért árulta el őket saját túlzott optimizmusuk a hidegháború végén” – írja az elemző. Amíg nem értik meg, mennyire helytelen volt ez a „történelem vége” diadalmaskodása, addig a dolgok szétesésének kísértete kísérti őket – tette hozzá.

Szerinte józanul visszatekintve, 

Valójában a radikális iszlám számára is nagy ígéretekkel teli év volt. Abban az évben egy iszlamista lázadás (Afganisztánban) először győzött le egy szuperhatalmat (a Szovjetuniót). A szovjet csapatok Afganisztánból való kivonása átalakító erejűnek bizonyult – nemcsak az iszlamisták, hanem az egyszerű oroszok számára is.

Rastev idéz egy 2019-es kutatást, amely szerint az oroszok többségének a szovjet kivonulással járó megaláztatás volt a legmeghatározóbb 1989-es élménye, nem pedig a több mint 40 év óta első szabad lengyelországi választások vagy a berlini fal leomlására.

„Nem a kommunizmus vége, hanem Moszkva szuperhatalmi misztikájának elvesztése alakította az oroszok 1989-es emlékeit” – húzta alá az elemző.

Kifejtette: mai szemmel nézve a kínai kommunista rezsim ellenállóképessége jelentősebb történelmi tényező, mint a kommunizmus európai bukása. Továbbá az úgynevezett középhatalmak, mint India, Törökország és Brazília felemelkedése fontosabb erő az új geopolitikai tájkép alakításában, mint az USA és Kína állandóan hivatkozott rivalizálása.

Hasonlóképpen, a technológia és a demográfia – a mesterséges intelligenciához való viszonyunk és a népesség csökkenésétől és elöregedésétől való félelem – ezentúl 

Kiderülhet, hogy a legfontosabb dolog, ami 1989-ben történt, a 17 éves Elon Musk távozása volt szülőhazájából, Dél-Afrikából. Amikor pedig évtizedek múlva az emberek visszatekintenek 2024-re, lehetséges, hogy sem Trump győzelme, sem a tekintélyelvűség világszerte tapasztalható térnyerése nem fog olyan következményekkel járni, mint most. „Az európaiaknak azt a leckét kell elsajátítaniuk, hogy a történelem senkivel sem házasodott össze – egyedülálló, és sok szeretője van. Tehát nincs ok a pánikra” – írta Rastev.