Joseph R. Biden és családja ezt fájdalommal telt szívvel, ám Isten akaratában megnyugodva tudatja.
Nyitókép: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP
Jogállam. Lakályos, napsütötte hely, melyre mi, a magyar hibrid rezsim utazóközönsége csak mint szép híves patakra, úgy kívánkozhatunk. Egy hely, ahol a hatalmasok szava a törvény széke előtt csak annyit ér, mint a kisemmizetteké, ahol nincsenek egyenlők és egyenlőbbek, ahol nincs oligarcha, nincs visszautasíthatatlan ajánlat, nincs mutyi, suskus, korrupcicák és rablovak. Ahol ennek következtében szabadon lélegzik az állampolgár, korlát nélkül alkot a művész, és akadálytalanul szárnyal a vállalkozó szellem is.
Ilyen hely az Egyesült Államok. Ugye? Nem.
Vasárnap óta már biztosan nem – akkor sem, ha rövidesen a magyar szívnek kedvesebb Donald Trump lesz az elnöke.
Joe Biden vasárnap kegyelemben részesítette már-már népmeseszerűen mihaszna fiát, Huntert, hiába ígérte meg elnökjelöltként és a kampányból való kiszállása után is, hogy nem tesz majd ilyet. És bár a kegyelmi döntés indoklásában arra hivatkozott, hogy Hunterrel a drogos múltjáról való hazugsággal megszerzett fegyverviselési engedély ügyében bánt politikailag elfogultan a bíróság, azért a kegyelem a biztonság kedvéért tartalmazza Hunter minden ismert és ismeretlen bűnét 2014 elejétől 2024 decemberéig. Azaz: bár persze Hunter ukrajnai bizniszeit sanda szemmel nézni alufóliasisakos konteótenyészet,
de azért jobb, ha a bíróság ezügyben sem vizsgálódik – biztos, ami ziher.
Persze kegyelmet sok amerikai elnök adott már hozzá közel állóknak, s jó okkal adtak kegyelmi jogkört államfőjüknek nem kevés ország alkotmányozó atyái. A kegyelmi jogkörrel nincs baj, szódával talán még a sógorok és komák slamasztikából való kimentése is elfogadható. Biden esetében a Hunter-kegyelem őszinte magyarázata igen egyszerűen hangzott volna: Kedves amerikaiak! 82 éves, családközpontú öregember vagyok, messze több családi tragédiát szabadított rám a sors, mint amennyit megérdemeltem volna. Kérem a nagyérdeműt, engedjék meg, hogy az egyetlen megmaradt fiamat, ezt a félnótás szerencsétlent, akiből sosem voltam képes rendes embert faragni, ne rács mögött kelljen látogatnom életem utolsó éveiben. Így néz ki egy elnöki kegyelmi döntés tisztességes indoklása: kihozok egy bűnöst, mert jónak látom s megtehetem. De Biden nem ezzel indokolt.
Jogállamgyilkos mondata a következőképpen hangzik:
„Hiszek az igazságszolgáltatás rendszerében, de ahogy ezzel az egésszel küzdöttem, már azt is hiszem, hogy a nyers politika megfertőzte ezt a folyamatot, és bírói műhibához vezetett.”
Egy nem túl szabatos angol mondat ez, melyben Joe Biden leszámol az amerikai jogállammal: nem hisz abban, hogy a négy éve általa vezetett Egyesült Államok igazságszolgáltatása mentes volna a politikai befolyástól, így a családját az amerikaiak szíves engedelmével kivonná annak hatóköréből.
Szenvedjen csak ezzel a nyers politikával megfertőzött bírósági borzadállyal a többi háromszázharmincötmillió amerikai kisember, aki nem tud a húsából való húsnak kegyelmet adni.
Imma head out.
„A nyers politika megfertőzte” – ez a Biden-idézet lesz az amerikai jogállam sírjára írva, és mellé lehet temetni mindjárt a demokráciákról és diktatúrákról szóló penetráns hazugságot is, melyen az elmúlt négy év kudarcos bideni külpolitikája alapult. Mert ugye Putylerrel, az iráni mullahokkal, Micin Pinggel és a többi autokrata gazemberrel mind az a baj, hogy nyers politikájuk megfertőzte országuk igazságszolgáltatását, melynek következtében ott a hatalmasoknak több a joguk, mint a többinek. Nem úgy a demokráciákban, ugyebár, melyek ékköve az Amerikai Egyesült Államok, aki a demokrácia talizmánjának birtokában a demokráciák körébe államokat befogadhat s tagadhat ki onnan, mint azt volt szerencsénk az elmúlt négy évben megtapasztalni. De ha már ez sincs így, akkor mi van?
Meddig lehet nagy hangon körbelóbálni a világban egy nem létező erényt?
Az amerikai jogállam 2024. december 1-jén elhunyt – Joseph R. Biden és családja ezt fájdalommal telt szívvel, ám Isten akaratában megnyugodva tudatja. És ott hagyja háromszázharmincötmillió polgártársát abban a megnyugtató tudatban, hogy a kampányban tett ígéret semmit sem ér, országlása alatt a jogállamot „a nyers politika megfertőzte”, a demokráciát pedig, melynek jegyében Bidenék keze alatt ég a fél világ, azért olyan húsbavágóan komolyan mégsem gondolták.
Én meg itt ülök a választási autokráciával felvértezett hibrid rezsimben, és nem tudom már, merre az előre. Ha a demokraták hazudnak, az vajon azt jelenti-e, hogy az autokraták mondanak igazat? Vagy már az is hazugság, hogy autokraták? Hol az igazság mostanában? Barátainknál, Amerikában?
Tusk politikai indíttatású bosszúhadjáratáról, valamint Zbigniew Ziobro volt igazságügyi-miniszter ügyéről és a lengyelországi helyzetről Jacek Karnowskit, a Sieci lengyel jobboldali hetilap főszerkesztőjét kérdeztük.
Zbigniew Ziobro keményen bírálta Tusk és Żurek lépéseit, szerinte a kormány Európa eszköze a belső politikai tisztogatásban.
Újabb jelentés minősítette le Magyarországot a jogállamiság terén. A Soroshoz köthető World Justice Project szerint hazánk az Európai Unióban a legrosszabbul teljesít, miközben az Egyesült Államok és Oroszország is súlyos visszaesést mutatott. A módszertant szakértők erősen vitatják.
Bárándy Péter szerint pedig meg kell szakítani a jogfolytonosságot, és meg kell szüntetni olyan intézményeket, mint például a Szuverenitásvédelmi Hivatal.
Karine Jean-Pierre leleplezte a kíméletlen demokrata gépezetet, amely ejtette Bident és megemelte Harrist.
A történelmi jelentőségű megállapodás után még a demokraták korábbi vezetői is gratuláltak az amerikai elnöknek.
A miniszterelnök édesanyja volt a téma.
Október 10-től hatályos a politikai reklámok átláthatóságára vonatkozó új uniós szabályozás. Mindez Brüsszelt nem zavarja, új magyarországi kampányukra mintha nem tartanák kötelezőnek a saját szabályaikat. Pedig nehéz tagadni, hogy a céljuk a választóknak a Brüsszel iránti kritikátlanság irányába történő befolyásolása.
