A jobboldali magyar külpolitika minden korábbinál kézzelfoghatóbb eredményeket hoz a magyar embereknek

Kevés nap telik el itt, Európa szívében anélkül, hogy a hírfogyasztó magyar ne futna bele egy

Ugyan minek is egy 9,5 millió lakosú, közepes területű, körbezárt, súlyos történelmi terheket cipelő országnak bármibe is beleütni az orrát, ami e csodálatos, a Kárpátok közé bezárt vidék határain kívül történik? Babits is megmondta: cselekvéssel általában csak rontani tudunk helyzetünkön. Egész történelmünk arra tanít, hogy amikor valamit akartunk, általában egy kis részünket elveszítettük: területünkből, jövőképünkből, magunkból. Rossz időzítés, elhibázott lépések, történelmi szükségszerűség.

Ne akarjatok többet, ne akarjatok túl sokat, legyetek kicsik, igazodjatok a korszellemhez, legyenek ötleteitek, de ne túl ambíciózusak, dőljetek hátra, mondjatok nemet a nagy mutatványokra, és ha valaki többet akar, ne bízzatok benne! 

A „merjünk kicsik lenni” gondolkodás talán a rendszerváltoztatás óta eltelt mintegy 35 évben érhető tetten leginkább politikai kultúránkban. Ez a megközelítés táplálja azokat a kritikákat, amelyek a magyar jobboldal minden nemzetközi lépésében jó esetben csak hibát és pénzkidobást, rossz esetben a hagyományos szakpolitikai területek tudatos háttérbe szorítását, valamiféle összeesküvést, vagy cselszövést látnak és láttatnak.

Magyarország kapcsolatrendszere bővül, lehetőségeink, mozgásterünk szélesedett, a nemzetközi politika térképén hazánk, méretéhez képest lényegesen nagyobb súllyal jelenik meg. A világ odafigyel a magyar miniszterelnök szavaira, aki csak idén számtalan alkalommal tárgyalt meghatározó hatalmak vezetőivel, és akinek vízióival, Európa és a világ jövőjéről alkotott elképzelésével nem mindenki ért egyet, de mindenki tiszteli azokat.

Ez az eredmény – különösen egy geopolitikailag kiszolgáltatott helyzetben lévő, lakosságszámát és területét tekintve relatíve kicsi, természeti erőforrásokban nem bővelkedő ország számára – kizárólag aktív külpolitikával, a külkapcsolatok okos alakításával érhető el. Olyan külpolitikával, amely nem alá-fölérendeltségi viszonyokban, hanem szuverenitásban, nem átjárhatatlan szövetségekben, hanem kiterjedt, ideológiamentes nemzetközi kapcsolati hálóban gondolkodik. És igen: minden politikailag motivált kritika ellenére olyan külpolitikával, amely rengeteg külföldi utazást, proaktív kapcsolatépítést, a viták és a konfliktusok felvállalását, a magyar érdek harcias képviseletét is megköveteli. 

A nemzetközi politika rejtelmei, mozgatórugói iránt érdeklődők lázban tartása mellett azonban kétségtelen,

Képes-e tehát a magyar külpolitika kézzelfogható változást eszközölni az emberek életében? Van-e értelme az intenzív kisállami külpolitikának? Igazuk van-e a kritikusoknak? Erre próbálunk választ találni.  

Ma a nemzetközi térben forradalmi változások zajlanak. A világgazdaság súlypontja Keletre tolódik, az innováció, a növekedés, a versenyképes szakértelem, a tőke többé már nem csak a Nyugat sajátja, egyre inkább zárkóznak fel, válnak megkerülhetetlen szereplőkké ázsiai nemzetek, vállalatok, egyetemek, innovációs központok. Közben – nem függetlenül a fenti folyamattól – a biztonságot érő kihívások sűrűsödnek: a fegyveres konfliktusok száma növekszik, a migrációs válság újabb és újabb csúcsokat dönt, Európában súlyos versenyképességi válságot élünk, a nemzetközi kapcsolatokat egyre inkább a hidak lebontása jellemzi, melyek eredményeként az élet költségesebbé, bizonytalanabbá, kiszámíthatatlanabbá vált. 

Ha a történelmünk valamire tanít, az éppen az, hogy a kihívásokkal teli időszakokban nem visszavonulót kell fújni, hanem feltűrni az ingujjakat, vállalni a küzdelmeket és érvényesíteni a nemzeti érdeket. A magyar külpolitika az elmúlt másfél évtizedben bölcsen ismerte fel a világban zajló változásokat, és tett átfogó lépéseket annak érdekében, hogy a borús XX. század után egy ezeréves nemzethez méltó helyet találjon hazánk számára a XXI. században. 

Habár az objektív értékelést a kiélezett politikai logika lassan ténylegesen ellehetetleníti,

Lássunk néhány példát. 

Az ukrajnai háború, a jemeni lázadók vörös-tengeri villongásai, vagy épp Izrael és a palesztinok, illetve a Hezbollah konfliktusa ma nem csupán a híroldalak vezető anyagai. Hatásukat tetten érhetjük az élelmiszerek és fogyasztási cikkek árában, a vállalatok megnövekedett költségeiben is. Amikor a magyar külpolitika békéért harcol a nemzetközi fórumokon, amikor a miniszterelnök békemisszió keretében Moszkvába, Pekingbe, Ankarába, vagy Washingtonba látogat, valójában a magyar emberek megélhetéséért küzd: további béremelésekért, még több családtámogatásért, csökkenő árakért, ágazati fejlesztésekért, versenyképes magyar vállalatokért.

Az illegális migráció elleni csaknem egy évtizede tartó határozott fellépés a magyar külpolitika leglátványosabb teljesítményeinek egyike. A határzár, a szigorú hatósági fellépés, a migrációban érintett országokkal való együttműködések és közös akciók, a kimerítő brüsszeli csatározások nélkül ma a magyar oktatási, szociális és egészségügyi ellátórendszerre felfoghatatlan nyomás nehezedne, a bevándorlók ellátása más területektől vonna el jelentős költségvetési forrásokat, nem beszélve a biztonság csökkenéséről és az életminőség romlásáról. 

Az, hogy a BYD Magyarországon épít gyárat, egy komplex, éveken át tartó és stratégiai jellegű külpolitikai munka eredménye.

A következő időszakban ennek köszönhetően új munkahelyek jönnek létre, élénkül a verseny a hazánkban működő vállalatok között, ezzel versenyképesebb, magasabb bérek lesznek elérhetők a magyar emberek számára.  

A passzivitás magyar hívei szeretnek élcelődni a magyar miniszterelnök türk, vagy más keleti államokkal ápolt kapcsolatán,

A magyar külpolitika barátokat gyűjtő és nem ellenségeket kereső attitűdjének köszönhetően a Nyugat-Balkánon, és a közép-európai térségben ma számtalan magyar vállalat van jelen, némelyikük piacvezetőként. 

A magyar külpolitika nem autoriter vezetőkkel barátkozik, hanem Magyarország mozgásterét bővíti, személyes kapcsolatokat épít, új partnerségeket alakít ki. Ezért lehet az többek között, hogy idén először érkezett földgáz hazánkba Azerbajdzsánból, és ezért vannak előremutató törekvések arra, hogy a katari LNG-export egyik célországa legyünk - csak, hogy néhány példát kiemeljünk. 

A külpolitika bár tőlünk távol zajlik, nagyon is jelen van mindennapjainkban. Az ideológia-vezérelt gondolkodás ma minden létező racionalitást felülír, de ez nem változtat azon a tényen, hogy az ország gyarapodása, különösen a jelenlegi konfliktusos nemzetközi környezetben, intenzív, személyes jelenlétre épülő külpolitikát kíván, amelyet nem elítélni, hanem üdvözölni kellene. Akkor is – sőt, annál inkább –, hogy a magyar kishitűség zászlóvivői és az örök elégedetlenkedők egyre hangosabbak.

amely a ködös megközelítések helyett valóban a nemzeti érdekeket, a magyarság jólétét szolgálja. 

A szerző a Miniszterelnöki Kabinetiroda külügyi osztályvezetője

Nyitókép: Ludovic Marin / AFP