Valami furcsa Romániában – vasgárdista kísértetek járják be Kelet-Európát

Nyitókép: A kormánykoalíció népszerűtlen: egy 2023-as tüntetés, amelynek résztvevői börtönbe küldenék Nicolae Ciucăt és Marcel Ciolacut
Fotó: AFP/Daniel Mihailescu

„Teljes csőd és kudarc” – így jellemzi lapunk kérdésére a román kormánypártok teljesítményét Illyés Gergely, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa az elnök­választás vasárnap tartott első fordulója után.

A román választási szuperév csúcsát jelentő november 24-ei és december 8-ai elnökválasztás, illetve a kettő közé ékelődő december 1-jei parlamenti választássorozat első fordulója lezajlott, méghozzá jókora meglepetésekkel. Kezdjük a győztessel: mindenki ámulatára a korábban jelentéktelennek mért Călin Georgescu nyerte meg az elnökválasztás első fordulóját. 

„Az előző hetekben észrevétlenül kúszott fel a népszerűsége” – fogalmaz a szakértő. Úgy látja, ebben benne lehetett a választók titkolózása, sokan nem mondták meg, hogy Georgescura szavaznak. Szerinte a közvélemény-kutatók módszertanán is „lenne mit csiszolni”, elvégre volt, hogy a korábban a Románok Egyesüléséért Szövetséghez (AUR) közel álló, párt nélküli jelöltet mindössze 6 százalékra mérték.

A „meglepetésjelölt” Călin Georgescu veterán politikus, karrierje 1991-ben kezdődött környezetvédelmi miniszteri tanácsadóként, s innen ívelt felfelé kormányvállalati ügyvezetői, gazdasági stratégai és egyéb posztokig a 2010-es évekre, amikor miniszterjelöltként is emlegették. Miután az AUR 2020-ban bejutott a parlamentbe, a párt őt javasolta miniszterelnök-jelöltnek mint afféle párton kívüli szakértőt. Ez így is maradt 2022. január 31-éig, amikor a politikus botrányos interjút adott az Antena 3 nevű román csatornának. Ebben, miután kérdőre vonták, hogy miért beszélt román hősként a terrorcselekményeket elkövető legionáriusmozgalom vezetőjéről, Corneliu Zelea Codreanuról, illetve a Hitler-csatlós Ion Antonescu marsallról, még ő háborodott fel. A szereplés még a szélsőjobboldali pártnak és vezetőjének, George Simionnak is sok volt, így Călin Georgescu nem lett az AUR tiszteletbeli elnöke az év februárjában. A politikus már korábban is megmutatta Nyugat-ellenes arcélét, 2021-ben például diplomáciai szégyennek nevezte a NATO-féle deveselui rakétavédelmi rendszert.

Mindez annak fényében igazán meglepő, hogy a november 24-ei választás éjszakájáig a közvélemény-kutatások azt hozták ki, és az elemzők is azt várták, hogy a nagyobbik kormányerő, a Szociál­demokrata Párt (PSD) jelöltje, az ország miniszterelnöke, Marcel Ciolacu fut be az első helyen és mérkőzik meg valakivel. Ez a valaki a legvalószínűbb forgatókönyvek alapján nem lett volna más, mint a klerikofasiszta AUR vezére, George Simion. 

Mindenki meglepetésére vitte el 

a másodikra pedig befutott Elena Lasconi, a liberális Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) jelöltje. Ráadásul Georgescu 2,12 mil­lió szavazatot kapott, a voksok csaknem 23 száza­lékát, meggyőző fölénnyel verve a második helyezett Lasconit, aki 1,772 millió vokssal 19,18 százalékot ért el.

Bár még a szavazatok 95 százalékának összeszámlálásakor is úgy látszott, a második helyre a szocdem Ciolacu fut be, végül a diaszpóra szavazatai döntöttek, és néhány ezer szavazattal lemaradva, 19,15 százalékos eredménnyel a dobogó harmadik, értéktelen fokára léphetett fel. Őt követte az AUR-os George Simion, jócskán leszakadva, 1,281 millió szavazattal (13,86 százalék), és a másik bombameglepetés, a kisebbik kormánypárt, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jelöltje, Nicolae Ciucă pártelnök mindössze 812 ezer szavazattal, azaz 8,79 százalékkal. Futott még az időnként nagy esélyesnek tartott Mircea Geoană (583 ezer voks – 6,32 százalék), vala­mint Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség jelöltje (416 ezer szavazat – 4,5 százalék).

A fiaskót követően mindkét kormánypárt jelöltje, vagyis a 20 százalék alatt végző Ciolacu és a 10 százalék alá süllyedő Ciucă is bejelentette lemondását pártja éléről. Előbbi közölte, nem indul újra a pártelnöki tisztségért, utóbbi pedig azt mondta, megtanulta a választóktól kapott leckét.

Lapunk megkeresésére Pászkán Zsolt, a Magyar Külügyi Intézet külső szakértője úgy fogalmaz, „ez egy furcsa, de tanulságos eredmény”. Szerinte Georgescu varázsát elsősorban az adta, hogy programja, ígéretei egyfajta lózunggyűjteményként működtek, kicsit mindenki azt láthatott bele, amit szeretett volna. Ilyen volt a „szuverenista, disztributív Románia”, amelyet visszahelyeznek a „keresztény alapokra”. A keresztényszocialista máz alól itt-ott ugyan kivillant a legionáriusmozgalom öröksége, jelesül olyan szövegekben, mint a „visszatérés a román nemzet gyökereihez”. Georgescu elitellenes, globalizációkritikus szövege sokaknak vonzó volt, vonzóbb, mint George Simio­néké. „Az elégedetlenek végül Georgescuhoz mentek, és nem az AUR-hoz, mert Georgescunak jobban elhitték, hogy ért is valamihez, mint Simionnak”; noha ugyanazt mondja, iskolázottabb, palléro­zottabb stílusban. 

Emellett Pászkán szerint Georgescu alapvetően a TikTokon nyerte meg a választást úgy, hogy gyakorlatilag meghekkelte az algoritmust a saját tartalmait ajánlgató aktivistákkal vagy éppen szoftverekkel, jóval nagyobb elérést szerezve, mint a többiek. Illyés Gergely ezt azzal egészíti ki, hogy Georgescu bázisát alkothatta azon Nicolae Ceaușescu idején szocializálódott veteránok, titkosszolgák és az ortodox egyházban is fellelhető, a román nemzeti nagyságot éltető szavazók tömege, akik a legionárius­mozgalom mellett a nemzeti kommunizmusban is látták ennek zálogát, s akiknek a szemében a NATO-támaszpontok léte a szuverenitást sértő szálka.

A jelek szerint Georgescu legionárius kötődéséről sok választó tudott. Georgescu nem tagadta korábbi ideológiai elhajlásait: mint arról a román G4Media írt, a választás vasárnapján és a rákövetkező hétfő reggel a legionárius volt a legtöbbet keresett szó a román értelmező szótár netes felületén, több ezren kerestek rá; ezt követte a szuverenitás, az antiszemitizmus és a szabadkőműves.

Ami Georgescu magyarokhoz való viszonyát illeti, Pászkán annyit mond, hogy nem látta explicite magyarok ellen beszélni. Illyés hozzáfűzi: eddig senki nem beszélt a magyarokról a kampányban, az első forduló nyertese kapcsán is elvitte a fókuszt a vasgárdista kötődés, ami ugyanakkor értelemszerűen látens módon tartalmazza ezt is. A december 8-ai második fordulóban tehát egy radikális populista, újlegionárius nacionalista és egy abszolút atlantista, liberális jelölt áll majd szemben Georgescu és Lasconi személyében.

Mint Illyés kérdésünkre fogalmaz: az, hogy Diana Șoșoa­căt, az S.O.S. Románia nevű, a fentieknél is szélsőségesebb formáció elnökjelöltjét kizárták a versenyből, lehetővé tette, hogy a szavazói felsorakozzanak Georgescu mellett; ha viszont összeadjuk a győztes voksait és a Simionra adott szavazatokat, és rávetítjük a parlamenti választásra, az azt jelentheti, hogy 37 százaléknyi román szavazott szélsőséges jelöltekre, ami riasztó.

Nem véletlen, hogy Kelemen Hunor is azzal folytatta a kampányt, hogy a Maszolnak adott interjújában kijelentette: 

ezért a teljes magyar politikai elit közös feladata a polgármesterektől a tanácsosokon át a parlamenti képviselőkig a mozgósítás, hogy az RMDSZ bejusson a törvényhozásba.

A magyar párt elnöke egyébként nem ért el rossz eredményt, eleve esélytelenként a 4,5 százalékos voks­arány, a 417 ezer szavazat kifejezetten jó, 2004 óta nem kapott ekkora bizalmat magyar elnökjelölt, ez pedig Pászkán szerint bizakodásra adhat okot, főleg annak fényében, hogy Kelemen hat megyében is első tudott lenni: Hargita és Kovászna mellett Maros, Szilágy, Bihar és Szatmár megyében is. Mindemellett, ahogy Illyés fogalmaz, a magyar pártnak készülnie kell a várható magas részvételre, ezért mindent bele kell adnia, hogy még százezer szavazót valahogy az urnákhoz vezessen, ha biztonságban akarja tudni a magyar képviseletet a parlamentben. Ráadásul úgy, hogy – teszi hozzá – ennek a nehéz és átláthatatlan helyzetnek úgy futunk neki, hogy a közvélemény-­kutatások csődöt mondtak, vagyis kevesebb támpontunk lesz, mint korábban.