Tíz reménytelen év és Románia: ezt hagyja maga után Klaus Iohannis elnök

Nyitókép: Christophe Gateau / AFP

***

Románia tíz évvel ezelőtt hatalmas lelkesedéssel választotta meg államfőnek Klaus Iohannist, egy olyan vezetőt, akiben az ország tömegei a korrupció és káosz legyőzőjét látták. A szász származású elnök, aki korábban polgármesterként igazgatta Nagyszebent, az egykori szász városka rendjét és „jó munkát” ígért, mára mégis a reményvesztettség, a közöny és a politikai bizalmatlanság szimbólumává vált. 

A román Recorder oknyomozó portál egy kétórás videóban számol be Iohannis elnökségének tíz évéről, amely nemcsak az elmúlt évtized politikai drámáját mutatja be, hanem egy nemzet kollektív csalódását is. A beszámoló már az első perceiben világossá teszi: a 2014-ben még őszinte reményekkel és reformígéretekkel indult elnökség mára a bizalmatlanság és közöny korszakává vált. Az átláthatóságot és demokráciát hirdető Iohannis az ígéretek helyett egy centralizált, a titkosszolgálatok befolyása alatt álló rendszert épített ki, amely újabb sötét fejezetet nyitott Románia történetében.

Amikor Iohannis 2014-ben elnök lett, merész ígéretekkel vágott bele a ciklusba. A korrupció felszámolását és egy meritokratikus, vagyis érdemalapú rendszer bevezetését ígérte, egy átláthatóbb és hatékonyabb kormányzás képét vázolta fel. A választók azt remélték, hogy a fejlett Nagyszeben mintájára az egész ország megújulhat. 

A Recorder videó középpontjában a Colectiv-klub 2015-ös tragédiája áll, amely nemcsak egy egész országot sokkolt, hanem Klaus Iohannis elnökségének egyik legmeghatározóbb eseménye lett. 

A klub működési engedélye és biztonsági szabályzatai súlyosan megsértették a törvényeket, a tűzvédelmi előírásokat megvesztegetéssel intézték el. Ez a tragédia az állami rendszer rothadását leplezte le, ami országos tüntetéseket váltott ki. A román polgárok az utcára vonultak, követelve a felelősök elszámoltatását és a közélet gyökeres reformját.

A társadalmi nyomás hatására Victor Ponta miniszterelnök lemondott, és Iohannis egy technokrata kormányt nevezett ki Dacian Cioloș vezetésével. 

A reformok ígérete csupán politikai marketing maradt, a valós változások elmaradtak, és a korrupcióellenes narratíva szinte azonnal elvesztette hitelességét.

Iohannis elnökségének második nagy korszaka a nemzet egységének megjelenítése helyett tulajdonképpen a Liviu Dragnea-vezette Szociáldemokrata Párt (PSD) elleni küzdelemmel telt. Dragnea, aki korrupciós ügyei miatt nem lehetett miniszterelnök, a háttérből irányította az egymást váltó szocdem kormányokat. Miközben a PSD folyamatosan olyan törvényeket hozott, amelyek gyengítették volna a korrupcióellenes intézkedéseket, Iohannis minden erejével igyekezett ezeket megakadályozni. Az Alkotmánybírósághoz fordult, vétókat emelt, és nyíltan támogatta a tiltakozó tömegeket.

De a politikai harcok közben a demokrácia minősége romlott, és a társadalmi polarizáció nőtt. Az instabilitás, amelyet a PSD gyorsan váltakozó kormányai okoztak, bénító hatással volt az ország kormányzására. 

A Recorder dokumentumfilmje részletesen bemutatja, hogyan vált Klaus Iohannis elnöksége alatt a román politikai rendszer a titkosszolgálatok árnyékában működő hatalmi gépezetté. Nicolae Ciucă kinevezése miniszterelnökként – egy korábbi katonai vezető politikai szerepbe emelésével – szimbolikus példája ennek a folyamatnak. 

Iohannis második mandátumának végén egyértelművé vált, hogy a belpolitikai problémák megoldása helyett az elnök figyelme a NATO-főtitkári pozíció megszerzésére irányult. Ez nemcsak a hazai politikai felelősség elkerülésének vágyát mutatta, hanem azt is, hogy az elnökség már rég elvesztette kapcsolatát a román polgárok mindennapi problémáival.

A „Művelt Románia” program Iohannis egyik legnagyobb ígérete volt, de ez is csak egy újabb politikai szlogen maradt. Az oktatási rendszer problémái – az infrastruktúra hiánya, a tanárok alacsony fizetése, a vidéki iskolák elhanyagoltsága – továbbra is megoldatlanok. Az ambiciózus célkitűzések ellenére a program nem hozta meg a várt eredményeket, és az oktatás korszerűsítése elmaradt.

A szász elnök két mandátuma alatt az ígéretekből semmi, de a kíméletlenül hatalom megszilárdítása valósult meg. Továbbá elérte, hogy a demokrácia megerősítése helyett a politikai stagnálás és közöny lett a szomszédunk valósága. Románia ma egy olyan ország, amelyet a „stabilitás” álcája alatt a bizalmatlanság és kiábrándultság ural.