Botrányos nyelvtörvény készülhet Szlovákiában

Nyitóképen: Szlovák lobogó a pozsonyi vár előterében. Fotó: AFP / Kisbenedek Attila, AFP / Andriy Yermak

Október eleje volt, amikor a reneszánszát élő jó szlovák–magyar viszonyt egy groteszk dokumentum zavarta meg: a pozsonyi kulturális minisztériumból kiszivárgott törvénymódosítás-tervezet megdöbbenést keltett a magyarok körében határon innen és túl. Lapunk megkeresésére Őry Péter, a Magyar Szövetség szakpolitikusa úgy fogalmaz, a dokumentum „a vad nacionalista mečiari időket” idézi. A kilencvenes években, Vladimír Mečiar miniszterelnöksége idején egy kirekesztő államnyelvtörvényt fogadtak el, ezt az 1998-ban felálló kormányzat tagjaként a Magyar Koalíció Pártja ütötte úgy-ahogy helyre, ám 2009-ben, Robert Fico miniszterelnöksége alatt szigorítottak rajta.

Most ismét Fico van hatalmon az Irány – Szociál­demokrá­ciából (Smer-SD), a Hang – Szociáldemokráciából (Hlas-SD) és a Szlovák Nemzeti Pártból (SNS) álló kormánykoalíció élén. Utóbbi formáció a legújabb törvénytervezet ötlet­gazdája. A hajmeresztő részletek több formában szivárogtak ki, ami a legfontosabb rendelkezéseket illeti: minden emléktáblán, feliraton, reklámban az első helyen kellene szerepelnie a szlovák szövegnek, utóbbiak esetében nagyobb betűkkel; a postákon, a közösségi közlekedésben csak szlovákul lehetne beszélni; az iskolai dokumentáció csak szlovákul lenne kiadható, tehát a magyar iskolák kétnyelvű bizonyítványait is megszüntetnék. A jogszabály megsértéséért 50 helyett 1000 eurótól, vagyis 20 ezer helyett 400 ezer forinttól indulna a büntetés, a felső határa pedig akár 20 ezer euró, vagyis 8 millió forint is lehet.

Mindez sok tekintetben észszerűtlen és megvalósíthatatlan is – mutat rá Őry. „Például rengeteg a munkaerőhiány miatt felvett ukrán buszsofőr. Ők hogyan beszélnek majd szlovákul? A hatóság emberei meg majd mennek betűméreteket méricskélni?” Úgy véli, a tervezet egyrészt az SNS-es politikusok csoportjainak szolgálhat reklámként. Ugyan korábban is szó volt a törvénytervezetről, de akkor még az angol nyelv térhódítását akarták volna vissza­szorítani – emlékeztet a politikus, hozzátéve: ehhez képest még a szlovák hazafiak által irányított kulturális tárca doménneve is angol.

Tokár Géza politológus kérdésünkre kifejti: bár egyes SNS-es érdekcsoportok állhatnak a tervezet mögött, itt azért többről van szó, mint szimpla képviselői indítványról. Igaz, a párt „rendkívül sokszínű társaság”, viszont az ötlet akár Andrej Danko pártelnöknek is jól eladható. Martina Šimkovičová SNS-es kulturális miniszter szerint nem a kisebbségek ellen irányul a törvény, de ez láthatóan nem igaz – mutat rá Tokár.

A politológus úgy véli, a harmonikusnak mondható, számos stratégiai kérdésben egyetértésen nyugvó szlovák–magyar viszonyt nem érdeke felrúgnia Robert Ficónak, így valószínűleg nem a Smertől jött az indíttatás. Viszont a kormányfő is két tűz közé került most: ha a soviniszta párt ragaszkodik a törvénymódosításhoz, és megzsarolja azzal, hogy kilép a koalícióból, nem biztos, hogy a jó szlovák–magyar viszony lesz neki az első.

Magyar részről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter már az első kiszivárgó verziónál közölte: világos elvárás, hogy ne legyen visszalépés a kisebbségi jogok terén. 
A múlt héten két magas rangú szlovák politikussal is egyeztetett a tárcavezető, hétfőn Peter Žiga házelnökkel Pozsonyban, majd szerdán Juraj Blanár külügy­miniszterrel Budapesten. Mindkét meg­beszélés úgy zárult, hogy némiképp megnyugtató válaszokat kapott: a pozsonyi út alkalmával azt a tájékoztatást kapta, hogy nem fogják csorbítani a kisebbségek jogait, megmarad a fennálló helyzet a törvény elfogadása után is; Blanár szintén azt mondta, hogy ugyan az államnyelvet meg kell erősíteni, nem történhet más nyelvek kárára.

Azonban – mint Tokár felhívja a figyelmet – a garanciát adó politikusok nem az SNS, hanem a Smer-SD és a Hlas-SD politikusai, Andrej Danko pártelnök pedig még nem szólalt meg az ügyben. Informátoraink úgy tudják, az áll a tervezetben, amitől a legjobban rettegnek a magyarok.

Tokár Géza három forgatókönyvet lát. A legjobb az lenne, ha el se jutna a szavazásig a jogszabály-módosítás, hanem elsikkadna egy koalíciós egyeztetés során, s talán így tudna az SNS a legkisebb arcvesztéssel visszakozni. Egy másik lehetőség, hogy eljut a szavazásig, majd nem kapja meg a többséget, ez azonban nem valószínű, hiszen megrengetné a koalíciót. Végül, amitől tartani lehet, hogy a koalíciós egyezkedések során megpróbálják annyira felpuhítani, hogy Ficóék elmondhassák a magyar partnereknek – mind a Magyar Szövetségnek, mind a magyar kormánynak –, így már nem csorbul annyira a kisebbségi nyelvhasználat. Kérdés, erre ők hogyan reagálnak.

A gond az a politológus szerint, hogy szinte bármilyen módosítás a mostaninál rosszabb helyzetet szülhet, amikor a gyakorlat messze van a törvény betűitől. „Már az is sok gondot okozhat a déli részeken, ha büntetéseket kezdenek kiszabni, hiszen eddig jobbára figyelmeztettek, ha valami nem volt elég nagy betűkkel kiírva szlovákul is.” E hozzáállás eredményeként állhatott be a normálisnak tekinthető nyelvhasználati gyakorlat. „Ennek a szabályozásnak eleve nem is kéne léteznie” – teszi hozzá Tokár Géza.

Persze más lenne a helyzet, ha a Magyar Szövetségnek sikerült volna bejutnia a törvényhozásba. Akkor az SNS távozása esetén akár be is ugorhatna a kormányba.

Őry Péter továbbra is a jó államközi viszonyra alapozna. Vallja: „A szerbekkel is volt rengeteg kölcsönös sérelem, aztán csak meg tudta oldani a kormány.” Ő is abban bízik, amit a magyar külügy mondott, hogy a kormány szorosan figyelemmel követi a nyelvtörvény esetleges módosítását.