Szerda reggel győz Trump, csütörtökön bukik a német kormány, pénteken Ursula asszony nagyot dearviktorozva teljesíti a magyar elnökség legnagyobb célkitűzését.
Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala
Nem alszik az ördög, kiváltképp nem a külpolitikában, ahol szegény párát egyébként is rendszeresen túlóráztatják. De azért hadd állapítsam meg egy turbulens hét zárszava gyanánt: azt hiszem, beindult az üzlet, magyarok.
A folyamat folyamatban van; hazugságból épített légvárak egész sora bukott el egyetlen hét alatt.
Donald Trump amerikai győzelméről már megemlékeztem, s azóta felgyorsultak a dolgok valahogy. Először is: hosszú és teljesen értelmetlen agónia után kimúlt a német kormánykoalíció, melynek egyébként sosem szabadott volna megszületnie. Meglepő módon nem tudott egymással zöldágra vergődni a munkásosztály, az elmeháborodottak, valamint a nagyvállalkozók pártja. Szép formája a demokráciának a koalíció, s egy országnak persze sokféle útja lehet előre, szociáldemokrata csakúgy, mint zöld vagy szabadpiaci – de ha három párt háromfelé húz, akkor garantáltan nem előrefelé lesz majd a menet. Három év totális sikertelenség után a jelzőlámpa-koalíció semmibe vezető útja véget ér. Látszólag pitiáner apróságon – a kis- és nagytőkések pártja nem szenvedheti az államadósságot, a középtől balra állók nagyonis –; valójában meg azon, hogy az arányos választási rendszer súlyosan korlátozza egy kormány lehetőségeit.
Akkor pláne, ha az ember az arányos rendszerek nyújtotta leheletvékony többségek mellett még AfD-kizárósdit játszani is kíván, és azt gondolja, hogy tetszőleges mennyiségű egymást kizáró világnézet elfér egy kormányban.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Visszakaptuk végre a szövetségesünket; kis hazánk végre atlanti szembeszél helyett atlanti hátszélben úszhat.
Bár elhárult a Németország sikere útjában álló legnagyobb akadály, a láb, melyet önmaguk elgáncsolása céljából kinyújtottak, azért még minden nincs rendben: egyelőre nem látszik kikristályosodni olyan kormánytöbbség, amely újra előremenetbe kapcsolhatná Németországot. Márpedig amíg a németeknek új irányuk nincsen, Európa vezetetlen marad.
Latin-Európa a pénzpiacok, Lengyelország az uniós kasszakulcs őrzőinek foglya. Egyedül Németország viselkedhet komoly arccal európai szuverénként, ha tud és akar.
S az európai szuverén újjászületésére legalább reményünk van most, hogy már biztosan tudjuk: záros határidőn belül megszabadulunk attól a bagázstól, amely biztonsággal nemhogy Európát vagy éppen Németországot, de egy kormányülést sem tud levezetni.
És volna itt még egy dolog: az Európai Unió Tanácsának magyar soros elnöksége tegnap elérte legfontosabb deklarált célját, egy Európa versenyképességének újjáépítéséről szóló megállapodást. Elfogadták tegnap a budapesti nyilatkozatot, hosszú idők óta az első olyan uniós politikai megállapodást, amely szövetségünk szekerét végre egyértelműen a helyes irányba lódítja meg. Az uniós állam- és kormányfők a Bizottságtól 2025 júniusáig a közös piac elmélyítésének részletes tervét várják, 2026-ig megtakarítási, beruházási és tőkepiaci uniót hoznának létre (azaz könnyebbé tennék, hogy az EU-s állampolgárok és vállalatok más EU-s tagállamban takarítsanak meg vagy fektessenek be), növekedésközpontú iparpolitika végrehajtását vállalják, „egyszerűsítési forradalommal” vágnák vissza az európai vállalatokat terhelő bürokráciát, vállalják a 3 százalékos GDP-arányos kutatás-fejlesztési célt, energiaszuverenitást és energiauniót céloznak meg, és nyitott kereskedelempolitikát fogadtak, a szövegben Kína-ellenes szurkálódásoknak írmagja sincs. E tűrhetetlenül tömény terminológia mögül egy üdvös fejlemény sejlik ki.
Európa Budapesten eldöntötte, hogy abban lép az együttműködés mélyítésének útjára, amiben verhetetlen: a nemzetgazdaságok összekapcsolásában.
Végre nem elkerülhető vesztes háborúk végtelen finanszírozásáról, közös szabályozásra nem szoruló ügyek közös szabályozásáról és a migrációs helyzet összes létező rossz megoldásáról esik szó. S pár nappal Donald Trump megválasztása után már az az Ursula von der Leyen is drágaviktorozva köszöni meg a diplomáciai gulyáslevest, aki pár hete még a magyar miniszterelnök fején ugrálva szállt be Strasbourgban a Magyar Péter-kampányba. Ne tévedjünk: semmibe nem telt volna a ránk következő lengyel elnökség első EU-csúcsán elfogadni a budapesti helyett egy varsói nyilatkozatot, megvonva a magyar elnökségtől azt az eredményt, amiről lassan egy éve beszélnek, s amiért magyar Európa-politikusok és diplomaták garmadája dolgozott. Mégsem így lett. A velünk szemben maguknak évek óta minden kicsinyességet megengedő szövetségeseket észhez térítette az Európa körül kavargó pillanat.
Ne tévedjünk: mindez nem történt volna meg, ha szerda reggel nem Donald Trump fényes győzelmére ébred a világ.
Egy új korszakra, amelyben a materiális valósággal alá nem dúcolt bullshitet többé már nem lehet eladni „stratégiának”.
A megválasztott amerikai elnök Volodimir Zelenszkijjel első tárgyalását a hírek szerint Elon Musk szíves társaságában folytatta. Az a Musk ült ott a geopolitika nagy asztalánál, akit az önelégült ukrán diplomácia 2022-ben még a nénje keservébe küldött, csak mert az orosz-ukrán háború területi dimenzióját ENSZ által felügyelt népszavazással javasolta rendezni. Musk pikírt javaslata mögött ott volt a kemény hatalmi valóság, Ukrajna vágyálmai mögött meg nem volt ott. S ez mostantól szempont lesz a Nyugat Ukrajna-politikájában, meg minden más politikában is.
Nem lehet többé elbábozni, hogy Ukrajna győz, ha nem; nem lehet többé eljátszani, hogy Németországnak kormánya van, ha nincsen.
És Európa súlyos gazdasági gondjait sem lehet többé üres orbánozással kommunikációsan hatástalanítani.
Jó látni, ahogy felrázódik lusta álmából a nyugati világ, a mi Nyugatunk. A jó pennszilvánoknak, Michigan, Wisconsin, Georgia, Észak-Karolina, Arizona, Nevada népének talán fogalma sem volt, hogy erre szavazott. De erre. Hála nekik!
Keith Kellogg bírálta Oroszországot, mert karácsony napján indított nagyszabású rakéta- és dróntámadásokat Ukrajna energiaellátására és infrastruktúrájára.
A kontinens nagy részén pedig hidegebb tél várható, ami növeli a gáz iránti keresletet, miközben a készletek az eddigieknél gyorsabban fogynak.
A legújabb német ideológia, a jogállamiság-fétis mögött ott a pőre mohóság, a szerzési vágy, az inger, hogy amit ők már nem termelnek meg maguknak, azt elvegyék mástól.
A Nyugatra „disszidált” rockzenész azt írja, mivel akkoriban egy szót sem beszélt németül, az első dolga volt, hogy minden szabad percében tanuljon németül.
A nemrég nagykorú fiatal a háború során került egy ukrán gyermekotthonból az országba.
Egy közel 230 éves vállalat sem bírta az elhibázott brüsszeli gazdaságpolitika következményeit.
Mutatjuk a magyar lakáspiac idei legdrágább és legolcsóbb ingatlanjait!
