A világért sem kiabálnám el, de beindult az üzlet, magyarok

Nyitókép: Orbán Viktor Facebook-oldala

Nem alszik az ördög, kiváltképp nem a külpolitikában, ahol szegény párát egyébként is rendszeresen túlóráztatják. De azért hadd állapítsam meg egy turbulens hét zárszava gyanánt: azt hiszem, beindult az üzlet, magyarok.

Donald Trump amerikai győzelméről már megemlékeztem, s azóta felgyorsultak a dolgok valahogy. Először is: hosszú és teljesen értelmetlen agónia után kimúlt a német kormánykoalíció, melynek egyébként sosem szabadott volna megszületnie. Meglepő módon nem tudott egymással zöldágra vergődni a munkásosztály, az elmeháborodottak, valamint a nagyvállalkozók pártja. Szép formája a demokráciának a koalíció, s egy országnak persze sokféle útja lehet előre, szociáldemokrata csakúgy, mint zöld vagy szabadpiaci – de ha három párt háromfelé húz, akkor garantáltan nem előrefelé lesz majd a menet. Három év totális sikertelenség után a jelzőlámpa-koalíció semmibe vezető útja véget ér. Látszólag pitiáner apróságon – a kis- és nagytőkések pártja nem szenvedheti az államadósságot, a középtől balra állók nagyonis –; valójában meg azon, hogy az arányos választási rendszer súlyosan korlátozza egy kormány lehetőségeit.

Bár elhárult a Németország sikere útjában álló legnagyobb akadály, a láb, melyet önmaguk elgáncsolása céljából kinyújtottak, azért még minden nincs rendben: egyelőre nem látszik kikristályosodni olyan kormánytöbbség, amely újra előremenetbe kapcsolhatná Németországot. Márpedig amíg a németeknek új irányuk nincsen, Európa vezetetlen marad.

S az európai szuverén újjászületésére legalább reményünk van most, hogy már biztosan tudjuk: záros határidőn belül megszabadulunk attól a bagázstól, amely biztonsággal nemhogy Európát vagy éppen Németországot, de egy kormányülést sem tud levezetni.

És volna itt még egy dolog: az Európai Unió Tanácsának magyar soros elnöksége tegnap elérte legfontosabb deklarált célját, egy Európa versenyképességének újjáépítéséről szóló megállapodást. Elfogadták tegnap a budapesti nyilatkozatot, hosszú idők óta az első olyan uniós politikai megállapodást, amely szövetségünk szekerét végre egyértelműen a helyes irányba lódítja meg. Az uniós állam- és kormányfők a Bizottságtól 2025 júniusáig a közös piac elmélyítésének részletes tervét várják, 2026-ig megtakarítási, beruházási és tőkepiaci uniót hoznának létre (azaz könnyebbé tennék, hogy az EU-s állampolgárok és vállalatok más EU-s tagállamban takarítsanak meg vagy fektessenek be), növekedésközpontú iparpolitika végrehajtását vállalják, „egyszerűsítési forradalommal” vágnák vissza az európai vállalatokat terhelő bürokráciát, vállalják a 3 százalékos GDP-arányos kutatás-fejlesztési célt, energiaszuverenitást és energiauniót céloznak meg, és nyitott kereskedelempolitikát fogadtak, a szövegben Kína-ellenes szurkálódásoknak írmagja sincs. E tűrhetetlenül tömény terminológia mögül egy üdvös fejlemény sejlik ki.

Végre nem elkerülhető vesztes háborúk végtelen finanszírozásáról, közös szabályozásra nem szoruló ügyek közös szabályozásáról és a migrációs helyzet összes létező rossz megoldásáról esik szó. S pár nappal Donald Trump megválasztása után már az az Ursula von der Leyen is drágaviktorozva köszöni meg a diplomáciai gulyáslevest, aki pár hete még a magyar miniszterelnök fején ugrálva szállt be Strasbourgban a Magyar Péter-kampányba. Ne tévedjünk: semmibe nem telt volna a ránk következő lengyel elnökség első EU-csúcsán elfogadni a budapesti helyett egy varsói nyilatkozatot, megvonva a magyar elnökségtől azt az eredményt, amiről lassan egy éve beszélnek, s amiért magyar Európa-politikusok és diplomaták garmadája dolgozott. Mégsem így lett. A velünk szemben maguknak évek óta minden kicsinyességet megengedő szövetségeseket észhez térítette az Európa körül kavargó pillanat.

Ne tévedjünk: mindez nem történt volna meg, ha szerda reggel nem Donald Trump fényes győzelmére ébred a világ.

A megválasztott amerikai elnök Volodimir Zelenszkijjel első tárgyalását a hírek szerint Elon Musk szíves társaságában folytatta. Az a Musk ült ott a geopolitika nagy asztalánál, akit az önelégült ukrán diplomácia 2022-ben még a nénje keservébe küldött, csak mert az orosz-ukrán háború területi dimenzióját ENSZ által felügyelt népszavazással javasolta rendezni. Musk pikírt javaslata mögött ott volt a kemény hatalmi valóság, Ukrajna vágyálmai mögött meg nem volt ott. S ez mostantól szempont lesz a Nyugat Ukrajna-politikájában, meg minden más politikában is.

És Európa súlyos gazdasági gondjait sem lehet többé üres orbánozással kommunikációsan hatástalanítani.

Jó látni, ahogy felrázódik lusta álmából a nyugati világ, a mi Nyugatunk. A jó pennszilvánoknak, Michigan, Wisconsin, Georgia, Észak-Karolina, Arizona, Nevada népének talán fogalma sem volt, hogy erre szavazott. De erre. Hála nekik!