Másodsorban Scholz leszögezte, hogy bátornak kell lenni, az ilyen bűncselekményeket szigorúbban büntetni, a visszaesőktől meg kell védeni a társadalmat. A német állampolgársággal nem rendelkező bűnelkövetőket gyorsan ki kell toloncolni az országból – folytatta a kancellár. Ez ügyben már most több jogszabályt módosítottak, és ez folytatódik a jövőben is. „De ez nem zajlik jól” – tette hozzá Scholz, aki azt szeretné elérni, hogy a tettesek ne legyenek biztosak a dolgukban. Tárgyal Afganisztánnal, hogy a kitoloncolások oda is megtörténjenek. Szerinte aki egy ilyen bűncselekményt elkövet, elveszti a jogát a németországi menedékre.
A szót kapó Michael Kyrath erre úgy reagált: „Egy dolog, kancellár úr, ami dühít: emberekről van szó, Ann Marie-ról és barátjáról. A másik: évek, évek óta beszélünk, de a beszéddel nem jutunk tovább. Ideje cselekedni és sürgősen cselekedni. Scholz úr, minden nap több tucat késes támadás van Németországban, több közülük halállal végződik.
Minden nap, miközben beszélgetünk, emberek halnak meg, gyerekek halnak meg.
Szülők állnak gyerekeik koporsója mellett. Gyerekeik holttestét az utolsó alkalommal simogatják meg, és a kezük jéghideg. Önnek nincsenek gyermekei, ezt nem tudja magának elképzelni.”
Kyrath hozzátette: „Hallom, hogy mi miért nem tud megvalósulni. Ha az ember veszi a fáradságot, hogy megoldást találjon, akkor egy lépést előrébb teszünk. Nem arról van szó, hogy ki lehet-e őket toloncolni, hanem arról, hogy bejöhetnek-e az országba. Mi kézművesek vagyunk, minden hülyeséget hússzor dokumentálnunk kell, a munkaidőnk felét dokumentálásra kell fordítanunk, mert az állam ezt írja elő nekünk.