Bármiről beszélhetek, és beszélek is – Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a Mandinernek

Nyitókép: Mandiner / Mátrai Dávid

Hadd idézzem egy friss nyilatkozatát: „Ez a negyedik alkalom, hogy az elnökválasztáson indulok. Nem azért teszem, mert a szerencsémben hiszek, és mint egy megrögzött lottójátékos, újra és újra próbálkozom, hátha most bejön.” Miért indul időről időre elnökjelöltként, ha esélytelennek érzi?
Húsz év után van ismét együtt a parlamenti és az elnökválasztás, mégis mindenki az utóbbira figyel. Ha nem lenne elnökjelöltje, az RMDSZ az év második felében elszigeteltségben lenne, mert a parlamenti jelöltekre, országos és megyei listákra kevés figyelmet fordít a közélet és a média. Azaz nem igazán tudsz beszélni a közösségedről és annak problémáiról; arra jutottunk, hogy nem lehet jelölt nélkül nekifutni egy elnökválasztásnak. A szövetségi elnöknek kell ezt a feladatot ellátnia. Nem személyes ambícióról van tehát szó. Én ezt már párszor végigcsináltam. Ráadásul az, hogy egy magyar ember a magyar 
közösségen túl az egész ország problémáira képes megoldásokat felmutatni, politikai értelemben kihagyhatatlan.

Mik a legfontosabb kampánytémák? Miket lát Románia legégetőbb problémáinak?
Van egy problémakör, amelynek kimondása Romániában ma már hozzánk köthető: a romló demográfiai helyzet, a társadalom elöregedése és az elnéptelenedés okozta gondok. Ez nem csupán a magyar közösséget érinti súlyosan, hanem a többségi társadalmat is. Ha nem változik a trend, 2050-re 15 millió alá zuhan Románia lakossága. Ez talán még nem lenne feltétlenül katasztrófa, de mivel elöregedett társadalomról van szó, egy idő után fenntarthatatlanná válnak az elosztórendszerek, és a munkaerőpiac össze fog omlani. Ezzel muszáj lesz kezdeni valamit. 2021 óta teszünk javaslatokat a problémakör megoldására, például szorgalmaztuk egy családügyi minisztérium felállítását, illetve elindítottunk néhány gyermekvállalást ösztönző közpolitikát és családtámogatási programot, míg kormányon voltunk. Látni kell azt is, mi okozza mindezt, ami pedig elvezet a másik két nagy problémához: a reményvesztettséghez és a bizalmatlansághoz.

Hogyan lehetne visszaadni a reményt?
Az állam és a helyi közösségek közötti viszony tudja megértetni velünk, mi történik. Ugyanis az állam nem bízik a polgárokban, folyamatosan megalázza őket, igazságtalan az ügyintézésben, a kiszámíthatatlan eljárásokkal és a buta adópolitikával pedig nehéz helyzetbe hozza a vállalkozókat. A reményvesztett ember egy idő után feladja, és elköltözik az országból, magyar is, román is. Erre jó válasz lehet, ha olyan elnököt választ az ország, illetve olyan kormány alakul a választás után, amely legelőször is visszaadja a reményt és erősíti a bizalmat. Újra kell írni a láthatatlan társadalmi szerződést az állam és a polgár között. Az államnak mindig van egy behozhatatlan előnye a polgárral szemben, de ha ezt folyton növeli, akkor egyre nagyobb lesz a polgár kiszolgáltatottsága. Jó és hiteles válaszokat kell tehát adni, és olyan vezetőket kell választani, akik megteszik az első lépéseket afelé, hogy az állam legyen a polgárért, s ne fordítva.

Ha már bizalmatlanság: mit tapasztal, van bizalom egy magyar jelölt iránt a románság részéről?
1996 óta van egy furcsa hozzáállás, a mai napig érezzük; talán úgy tudnám a legrövidebben körülírni, hogy „rendben van a fickó, csak kár, hogy magyar”. Ezt most is halljuk, viszont valami mintha változott volna. Sok román embertől kapunk közvetlen és közvetett üzeneteket, hogy az első fordulóban engem fognak támogatni. Ez azért érdekes, mert az a helyzet, hogy az emberek az első fordulóban tudnak valaki mellett szavazni, a második fordulóban általában valaki ellen szoktak.

Mekkora a mozgástere egy kisebbségi jelöltnek?
Szabad mozgásterem van. Bármiről beszélhetek, és beszélek is. Mivel nincs vesztenivalóm, nagyon lazán szólok a legfontosabb kérdésekről is. Arról beszélek, amit fontosnak gondolok, így viszonylag nagy mozgásterem van. Október 23-ával viszont már szűkül a mozgásterünk a médiában, szigorúbb szabályok lépnek életbe. A választási kampányunkat tehát úgy kellett igazítani, hogy belakjuk ezt a két, egymástól jogilag jól elkülöníthető fázist.

Milyen eredményre számít?
A parlamenti választás december 1-jén lesz. Nekünk, magyaroknak ez érzékeny dátum, tehát most december 1-jén arányaiban nem lehetünk kevesebbek és kevesebben, mint a románok. Úgy gondolom, ha jó a kampány hangulata, az kitart az elnökválasztás első fordulójától a parlamenti választásig. Júniusban jó eredményt értünk el, annál rosszabb nem lehet. Ha az arányos képviseletet biztosítani tudjuk, az már jó eredmény. Amennyiben nem szavaz ránk a választáson részt vevő magyarok legalább 87-90 százaléka, akkor nincs meg az 5 százalék. Én erre az eredményre számítok, illetve arra, hogy a képviselőházi és szenátusi frakciónk elég erős lesz ahhoz, hogy a parlamenti képviseletet biztosítani tudjuk. A kormányzati szereplés már nem rajtunk múlik.

Kivel lenne hajlandó összefogni az RMDSZ, és kivel biztosan nem?
Az ki van zárva, hogy a Románok Egyesüléséért Szövetséggel és az SOS Romániával összefogjunk. Bármilyen másik változatból ki tudunk indulni: akár a szocialistákkal, akár a liberálisokkal együtt tudunk működni. Demokrata lévén mindig azt mondom, annak kell megadni az első esélyt a kormánytöbbség összehozására, aki a legtöbb szavazatot kapta. A mostani közvélemény-kutatások szerint ez a Szociáldemokrata Párt lesz. De várjuk ki a végét.