Játékfilmes elemekkel gazdagított dokumentumfilm állít emléket Hancsovszky Bélának, annak a magyar fiatalembernek, aki 1945-ben egyedüliként szembeszállt a kiépülő csehszlovák önkényuralommal, amiért végül nagy árat kellett fizetnie.
Nyitókép és fotók: Hancsovszky.com
1945. augusztus 7-én, négy hónappal a felvidéki magyarság felszámolását célzó kassai kormányprogram meghirdetése után valaki robbanószerkezetet, feltehetőleg gránátot dobott a tornaljai csendőrőrsre, hogy így tiltakozzon több százezer magyar elnyomása ellen. Bár senki nem sérült meg, a tettest, egy 19 éves fiatalembert, Hancsovszky Bélát a népbíróság halálra ítélte. A fiatalember azonban nem nyugodott bele sorsába, és hihetetlen kalandok között megszökött a börtönből, majd sikerült elhagynia az országot.
Egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy Dietz Gusztáv eljut idáig: előbb a heroint cserélte ketrecharcra, majd a sportot színészetre. Jövőre a Kabul művelet című, nagyszabású katonai drámában láthatjuk.
A Lepattanó egyik fő érdeme, hogy akár egy jó Coen-filmben, egymást váltják a furábbnál furább figurák.
Azt jól tudjuk az iskolából, hogy Petőfi még diákkorában vándorszínésznek állt, de Arany János hasonló, 1836-os kalandjáról nemigen esik szó.
Magyar nyelvi jogi aktivista-gerillákkal szembesítik a szlovák nézőket, meg az egymásról alkotott sztereotípiáinkkal, meg összejön benne egy felvidéki magyar srác egy kozmopolita, városi szlovák lánnyal… – lássuk, mire jutottak!
Interjú Csábi Józseffel a Hollandia elleni válogatott mérkőzés előtt a 8-1-ről, mészárlásról, sérültek pótlásáról, Marco Rossi munkásságáról, a válogatott és a magyar futball közötti ellentmondásról, valamint az új feladatról, a BVSC-Zugló fejlesztéséről.
