Több pénz, olcsóbb energia, kevesebb zöldpolitika – erre van az előre az olasz exminiszterelnök szerint.
Nyitókép: MTI/EPA/Julien Warnand
Az európai politikában már hónapok óta várják, s ma végre megérkezett Mario Draghi négyszázoldalas jelentése az európai versenyképesség javításának lehetőségeiről. Az Európai Központi Bank korábbi elnöke, Olaszország volt miniszterelnöke leginkább azért kapta meg a feladatot, mert a 2010-es évek elején, európai jegybankelnöki ciklusa alatt jelentős szerepe volt abban, hogy Görögországot, s ezáltal az eurozónát sikerült megmenteni a teljes bedőléstől. Ezzel egyébként Mario Monti és Enrico Letta után ő a harmadik olasz miniszterelnök, aki jelentést tesz le az EU elé a gödörből való kikecmergés irányairól.
Az Euractiv beszámolója szerint
Draghi „kevesebb zöldet és több növekedést” tenne az Ursula von der Leyen által propagált zöld növekedési stratégiába,
miután úgy tűnik, mégsem igaz, hogy a dekarbonizációval anyagi jólét jár együtt. A jelentésben olyasmi is szerepel, ami az újraválasztott bizottsági elnöknek bizonyosan nem fog tetszeni: szerinte ideje beszélni az Európai Green Deal haláláról, ha a dekarbonizáció új, zöld munkahelyek létrejötte helyett „Európa deindusztrializációjához vezet”. A fosszilis energiaforrásokból való kiszállást sem lehet szerinte olyan gyorsan véghezvinni, mint azt Von der Leyenék tervezték, szerinte minimum az évtized végéig „a fosszilis energiahordozók továbbra is központi szerepet játszanak majd az energiaárazásban”.
Európa gazdasági problémáinak anyját – akárcsak a magyar kormány – Draghi is a kontinens magas ipari energiaáraiban látja:
az áramért 158, a gázért 345 százalékkal fizettetünk cégeinkkel többet, mint az USA, ami súlyos versenyképességi gond.
Draghi az energiát terhelő adók csökkentését is szorgalmazza, s kifejezetten ellenzi a tervezett új karbonvám (CBAM) bevezetését tekintettel arra, hogy az EU energiaintenzív iparágainak kibocsátása 2021 óta 10-15 százalékkal csökkent, s a beruházások, amelyekért versengünk, az összes többi régióban nem szembesülnek az európai dekarbonizációs célokkal, és még az itteninél jóval bőkezűbb állami támogatást is kapnak. A karbonadót az olasz exminiszterelnök egyenesen a nehézipar támogatására (!) fordítaná.
A Draghi-jelentés ugyanakkor számos terülten szorosabb európai együttműködést szorgalmaz. Jó szemmel nézné például, ha európai szintre emelnénk az iparpolitikát, azaz nem az egyes tagállamok támogatnák a maguk nemzeti bajnokait, hanem európai szinten döntenénk ezekről,
s a huszonhét tagállam mellett egy „huszonnyolcadik jogi rezsimet” is szeretne, amely a tagállamok feje fölött tervezné európai szinten az energia- és közlekedési infrastruktúrát.
A Draghi-terv költségvonzata kapcsán a volt EKB-elnök nem kertel: szerinte Európa versenyképességének visszaépítése 800 milliárd euróba (317,7 ezer milliárd forintba), azaz duplaannyiba kerülne, mint amennyibe a második világháború utáni újjáépítés került. Mindezt Draghi közös európai hitelfelvételből finanszírozná, emellett elvonná a pénzt a szegényebb európai régiók felzárkóztatásától, és helyette az ipari, digitalizációs és innovációs politikák támogatásába tenne erőforrásokat.
A versenyképesség növeléséhez ráadásul le kellene butítani az EU számos versenyjogi szabályát is, például azokat, amelyek az európai cégek fúzióját gátolták eddig a védelmi, a telekommunikációs és a közlekedési szektorban. A fúziók szabályozásánál Draghi álláspontja szerint figyelembe kell venni, mennyi innovációs nyereséggel járhat egy-egy cégegyesülés, és olyasmi nem fordulhat elő még egyszer, mint hogy 2019-ben a Bizottság megakadályozta a német Siemens és a francia Alstom egyesülését egy nagy európai vonatgyártóvá –
hiszen ez idézte elő azt a helyzetet, hogy „a kínaiak mára már jó eséllyel exportálhatnának vonatokat Európába”, annyira lemaradtunk.
Az EU versenyképességi problémái szerinte „egzisztenciális kihívást” jelentenek, azokat meg kell ordani, nem lehet továbbmenni abban a szellemben, hogy „konszenzust csak a halogatás teremthet”. „Ha nem cselekszünk, kompromisszumot kell kötnünk vagy a jólétünk, vagy a környezetünk, vagy a szabadságunk terén” – figyelmeztet Draghi. Csak egy termelékenyebb Európa lehet egyszerre vezető szereplő az új technológiák terén, viseltethet felelősséggel a klíma iránt, lehet önálló szereplő a világban, és tarthatja fenn a jólétét. Ellenkező esetben „le kell csavarnunk némely ambíciónkat, ha nem az összeset”.
„Mindenki jobban járna, ha Manfred Weber és Ursula von der Leyen inkább kerti törpéket festenének Európa tönkretétele helyett” – jelentette ki Móna Márk, a Mandiner riportere.
Egyre többen lázadnak fel.
Thierry Breton kendőzetlenül beszélt arról, hogy az Európai Bizottság rossz úton halad.
A tagállamok egy része a befagyasztott orosz vagyonból finanszírozott jóvátételi kölcsönök lehetőségét vizsgálja.
A patrióták és a radikális baloldal egyaránt az Európai Bizottság elnökének lemondását követeli. Ursula von der Leyen ezúttal is biztos lehet a túlélésében.
„Abszurd” vagy „realista” Orbán Viktor kijelentése Ukrajna szuverenitásáról? A Faktum elemzése szerint a válasz nem a jogi definíciókban, hanem a gyakorlati államképesség négy szűkített területében keresendő.
Lelepleződött a baloldal összeesküvése, de meg kell értenünk, hogy miért jutottunk ilyen mélyre.
A szerdai tárgyalások tétje hogy Magyarország és Szlovákia olajellátása a horvát Adria vezetékre épülhet-e.
