Poschardt publicisztikájában úgy fogalmazott: ettől valójában az AfD-s keménymag is fél, akik szerint „a CDU-t meg kell semmisíteni, az AfD melonizálódása pedig nem történhet meg, ez árulás lenne”. Úgy látja, sok AfD-s „semmitől sem fél jobban, mint a reálpolitikától, és intellektuálisan jóleső radikális nemzeti idillbe menekülnek, amelynek csak akkor lesz valamiféle relevanciája, ha a párt abszolút többséget kap”, amire nem igazán látszik esély. Egyetlen esetben látja lehetségesnek, hogy az AfD átlépje az 50 százalékot:
ha a mostani német kormány és az azt követő, feltehetőleg a jobbközép CDU által vezetett kormány „a migráció és a gazdaság tekintetében, valamint természetesen az esztelen kultúrharc leépítésében kudarcot vallanak”.
Poschardt nem finomkodik: szerinte „ostobaság”, hogy a jobboldallal szembeni tűzfal ma a CDU kampánytémája, miközben az AfD maga is az áldozatszerepben tetszeleg ahelyett, hogy a tűzfal tartalmi okaira koncentrálna. Ez Poschardt szerint megmutatja, „milyen vékony a párt intellektuális tartalma”,