Egyelőre ne számítsunk háborúra a Távol-Keleten – kutató a Mandinernek

Fotó: A tajvani védelmi minisztérium 2023. április 9-én készült felvétele tajvani katonákról, amint egy légvédelmi üteget kezelnek Tajpej külvárosában (forrás: Handout / Taiwan's Ministry of National Defense / AFP)

Fokozódik a feszültség Kína, illetve az amerikai-japán szövetség között. Hogyan látja, hogyan alakulhat ez a kapcsolat a közeljövőben?

Japán szorult helyzetben van. Együtt kell élnie Kínával, de ugyanakkor védekeznie kell az ellen is, amit a térség számos országa a kínai hegemóniára való törekvésnek lát, és ami ez a független politikai rendszer, a biztonság, a gazdasági kényszer, az emberi jogok és a sajtószabadság szempontjából jelent. Hongkong jelenét úgy látják, mint a kínai uralom alatt álló lehetséges jövőjüket. Japán ezt az amerikai-japán szövetség megerősítésével teszi, de Japán nem „zéróösszegű” megközelítést alkalmaz. Ami Kínát illeti, 2022-ben Japán több mint 380 milliárd dollár értékben kereskedett Kínával. Ez egy olyan kétoldalú kereskedelmi kapcsolat, amely nagyjából egyenrangú és mindkét ország számára előnyös. Ennek eredményeképpen 

Ahogy a jövőben figyeljük e háromoldalú kapcsolat alakulását, azt fogjuk látni, hogy Japán tovább erősíti az elrettentő képességet, amelyet az USA-val, de a régió más partnereivel, például Dél-Koreával és Ausztráliával együttműködve is szeretne elérni Kínával szemben. Ugyanakkor Japán a regionális átfogó gazdasági partnerségen (RCEP) keresztül továbbra is együttműködik Kínával a környezetvédelmi kérdések, a diákcserék és a regionális problémamegoldás terén, beleértve a Koreai-félsziget denuklearizációját is. A rugalmassági oldalon, a gazdasági kényszer, az ellátási láncok fegyverré válásának vagy az ásványi erőforrások, például a ritkaföldfémek monopolizálásának elkerülése érdekében Japán továbbra is célzottan sokszínűsíti az ellátási láncokat és a Kínában végrehajtott beruházásait Délkelet-Ázsia, India és Közép-Európa, köztük Magyarország felé. Ennek hátterében a Kínával szembeni növekvő geopolitikai feszültségek is állnak. 

Az Ukrajnában zajló háború feszültté tette a geopolitikát. Ön szerint hogyan befolyásolja ez a konfliktus a kelet-ázsiai kapcsolatokat, különösen Kína, Japán és az USA között?

A 2022-es Shangri La-i Párbeszéd alkalmával Kishida Fumio miniszterelnök azt mondta, hogy 

Ez sok országot, köztük Japánt is aggasztja. Az Indo-csendes-óceáni térségben aggódnak a Dél-kínai-tengeren kialakuló konfliktus miatt, mivel a feszültségek Kína és a Fülöp-szigetek, Kína és Vietnam között tovább fokozódnak a térségben fennálló területi viták miatt. Aggódnak továbbá a Tajvannal való „kényszerű újraegyesítés” lehetséges következményei miatt, valamint amiatt, hogy ez mit jelentene a tengeri kommunikációs vonalakra, a térségen keresztül szállított import és export energiára, valamint a technológiai ellátási láncokra, különösen a tajvani félvezetőgyártó vállalat (TSMC) termékeire. Nagyon figyelik az Észak-Korea és Oroszország közötti koordinációt is, miután Vlagyimir Putyin májusban Phenjanba látogatott, hogy több mint 5 millió lőszert biztosítson az ukrajnai háborúhoz. Aggodalomra ad okot a kettős vagy hármas vészhelyzet gondolata, valamint az, hogy az USA és Japán szövetségesei és partnerei rendelkeznek-e elegendő erőforrással a „revíziós hatalmak” elrettentéséhez. 

Van ennek köze Ukrajna támogatásához?

Egyszerűen fogalmazva: ha Japán, az USA és más szövetségesek továbbra is erőforrásokat küldenek Ukrajnának, hogy segítsenek megvédeni Oroszország inváziója ellen, aggályok merülnek fel, 

Ezért számos ország az AUKUS-megállapodás harmadik pilléréről kezd beszélni, amelyben olyan országok, mint Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada és az Egyesült Királyság összehangolják a hagyományos lőszerek és egyéb biztonsági felszerelések gyártását, hogy növeljék az általános képességeket és ellátást, hogy egyszerre több vészhelyzetet is kezelni tudjanak. 

Kína egyre határozottabban lép fel a térségben, különösen a Dél-kínai-tengeren Tajvannal szemben. Ön szerint mik Kína stratégiai céljai ebben az összefüggésben? El tudják-e kerülni a közvetlen konfrontációt az USA-val és szövetségeseivel? 

Kína következetesen kijelentette, hogy békésen szeretne újraegyesülni Tajvannal. Ugyanakkor azt mondja, hogy nem tagadja meg a katonai erő alkalmazását annak megakadályozására, hogy Tajvan független legyen vagy függetlenségre törekedjen. 

Tajvan saját demokratikus intézményeket, élénk civil társadalmat, sajtószabadságot és olyan identitást alakított ki, amely a nyugati országokhoz, nem pedig Kínához köti. Nagyon, nagyon, kevesen élnek Tajvanon, akik vissza akarnak térni a szárazföldi Kínához. Peking számára ez egy nehéz feladvány. Minél tovább nem része Tajvan az anyaországnak, annál erősebbé válik ez az egyedi identitás, s minél erősebbé válik ez az egyedi identitás, annál nehezebb Tajvant integrálni az anyaországba, politikai, gazdasági és társadalmi szempontból. Az elmúlt négy-öt évben azt láttuk, hogy a tajvani kérdés az „Egy Kína” politikától, amely szerint Tajvan Kína része, eljutott oda, hogy Tajvan nemzetközi „jó üggyé” vált, ami azt jelenti, hogy minden országot érdekel, hogy mi történik Tajvannal. Ennek eredményeként diplomáciai, gazdasági és egyéb erőforrásokat fektetnek be annak biztosítására, hogy Kína és az Egyesült Államok között ne alakuljon ki konfrontáció Tajvan miatt. Hogy elkerülhető-e a közvetlen konfrontáció, ez nyitott kérdés. Azt látjuk, hogy az Egyesült Államok továbbra is az „Egy Kína” politika egyfajta bizonytalan, amerikai értelmezésén lovagol, Peking pedig továbbra is minden lehetséges alkalommal azt az üzenetet küldi, hogy Tajvan a legvörösebb vörös vonal, és hogy a független Tajvan pártolása, vagy Tajvan támogatása háborúra ad okot.

Az MCC Feszten említette, hogy Amerika ereje a stabil intézményekben rejlik, függetlenül attól, hogy ki az elnök. Tekintettel a jelenlegi amerikai belpolitikai polarizációra, hogyan befolyásolhatja az USA belső megosztottsága az ország azon képességét, hogy befolyásolni tudja a kelet-ázsiai dolgokat?

Szerintem

noha eközben az USA valóban polarizált. Ez a polarizáció azonban többnyire belpolitikai aggályok körül forog, beleértve a szétesett migrációs rendszert, az identitás- és kultúrpolitikát, valamint a szövetségi kormány helyét az amerikai gazdaság irányításában. Ez egy régi történet, mivel mindig is része volt az amerikai belpolitikai valóságnak. Ez az egyik oka annak, hogy két politikai pártjuk van. A külpolitikában a republikánusok és a demokraták sokkal egységesebbek, különösen a kínai kihívás tekintetében. Az Egyesült Államok szempontjából fontos, hogy erőforrásokat fektessenek be az indo-csendes-óceáni térségbe, és biztosítsák, hogy Kína ne kerüljön domináns pozícióba a biztonság, a technológia és a gazdaság területén a térségben. Ahol az Egyesült Államokban eltérhetnek a vélemények, azok az olyan kérdések, mint például a Tajvannal kapcsolatos teendők. 

Mit ért ez alatt?

A közelmúltban Nikki Haley, az Egyesült Államok korábbi ENSZ-nagykövete Tajvanra látogatott, és arról beszélt, hogy Tajvan bekerül az Egészségügyi Világszervezetbe és az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Az ő megjegyzései és viselkedése átlépi Kína vörös vonalát Tajvan független politikai entitásként való elismerése tekintetében. A demokraták viszont szintén vékony vonalat húznak. Megnövelték a Tajvannal való kapcsolataikat nem-állami szinten, láttuk, hogy a politikusaik egyre gyakrabban látogatnak Tajvanra, és láttuk, hogy egyre inkább elkötelezik magukat amellett, hogy elrettentő képességeket biztosítanak Tajvan számára. 

ugyanakkor fenntartja az Egyesült Államok kétértelmű álláspontját Tajvan védelmét illetően egy esetleges tajvani vészhelyzet esetén. A stratégiai kétértelműségnek, annak a keretnek, amelyet az USA a Kínával való kapcsolatok normalizálása óta használ, megvannak a kritikusai, de ez lehetővé tette az Egyesült Államok és Kína számára, hogy továbbra is kereskedjenek, hogy néha produktívan dolgozzanak globális kérdésekben, mint például az éghajlatváltozás, ugyanakkor más területeken pedig versenyezzenek. A választások után arra számítok, hogy az indo-csendes-óceáni fronton sokkal nagyobb folytonosságot fogunk látni, és talán egy másfajta változást az ukrán fronton. 

A növekvő feszültségek ellenére a Kína, az USA és Japán közötti gazdasági függőség továbbra is jelentős. Mit gondol, hogyan fog alakulni ez a gazdasági kapcsolat? 

Mindez Kína viselkedésétől függ, és attól, hogy továbbra is arra fogja-e használni gazdaságát, hogy nyomást gyakoroljon kereskedelmi partnereire, hogy változtassanak viselkedésükön. 2017 óta, de a valóságban sokkal régebb óta 

Ez kihívást jelentett arra nézve, hogy ezek az országok hogyan kezelik Kínát, és ez lendületet adott ahhoz, hogy gazdaságukat lassacskán elfordítsák Kínától, különösen a kettős felhasználású technológiák területén. A jövőben is azt fogjuk látni, hogy a kettős felhasználású technológiák területén célzott leválásra kerül sor Kínától, hogy elkerüljük, hogy a kínai kormány a technológiát a hadsereg modernizálására használja. Ezt az elmozdulást a geopolitika vezérli, valamint az a törekvés, hogy Kína ne váljon technológiai szuperhatalommá, vagy legalábbis domináns technológiai szuperhatalommá. A Kínától való szelektív diverzifikációt azonban a költségek is vezérlik, mivel a munkaerőköltségek Kínában nőttek a belföldi gazdaságba való nagyobb politikai beavatkozás és a Hszi Csin-ping elnök által a covid 19 világjárvány idején hozott politikai döntések miatt. Ezek lesznek azok a tényezők, amelyek továbbra is meghatározzák Japán és az USA gazdasági kapcsolatait Kínával. 

Ez a gazdasági stagnálás társadalmi és politikai instabilitást fog eredményezni?

Hogy más régiók, legyen az Délkelet-Ázsia, India vagy Közép- és Kelet-Európa, felváltják-e Kína globális termelési hálózatban betöltött szerepét ebben a szakaszban, azt hiszem, ez valószínűtlen, de mindig emlékeznünk kell arra, hogy 

Valójában egy zárt gazdaság volt, amelynek a gazdasága kisebb volt, mint a magyar gazdaság. Ma a második legnagyobb gazdaság a világon, és bizonyos ágazatokban folyamatosan növekszik.