Viharos tengereken eveznek a nemzetek, de mik a globális kihívások 2024-ben? Erről beszélgettek az MCC Feszt eseményén Esztergomban.
A vendégek Peter Frankopan brit bestseller történész, Rudolf Adam, a német hírszerzés korábbi alelnöke, Jing Long a Shanghai Institute igazgatóhelyettese és C. Raja Mohan író, atomfizikus voltak. A moderátor Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő, az MCC Geopolitikai Műhely vezetője volt.
*
Fotó: MCC
Frankopan kiemelte, hogy a történelem nem áll meg, a pozíciók változnak. Velence egykor az európai kereskedelem központja volt, ma viszont nem. Budapest regionális hatalom volt évszázadokon át, most már nem beszélnénk így róla. Ki tudja, lehet, hogy majd Sanghajról is úgy gondolkodunk majd, mint a múlt városáról, pedig ma egy fejlett, modern város. A Vasfüggöny leomlása megmutatta, hogy a változások néha néhány évtized, év alatt történnek meg. Európa néhány évszázada a világ legnagyobb gondolkodóit produkálta. Ma néhány kínai város kb. azonos GDP-t termel, mint egyes európai országok.
Ha megnézzük, hogy ma mi aggasztja az európaiakat, nagyon más dolgoktól félnek például Ázsiában.
Ennek köze lehet ahhoz, hogy a század elején a brit gazdaság akkora volt, mint a kínai és az indiai együtt, ma pedig a kínai és az indiai gazdaság Amerika után a vezető gazdaságok a világban. A perspektívánk torz. A legtöbb európai nem tudja megnevezni az indiai vagy pakisztáni elnököt, pedig ők másfél milliárd embert vezetnek. Frankopan utalt az orosz-ukrán háborúra is, melynek kapcsán kiemelte: a kérdés, hogyan tudunk a deeszkaláció felé haladni, és hogyan tudjuk helyreállítani a globális békét?
Elkerülető-e a közvelten konfliktus a nagyhatalmak között?
– tette fel a kérdést Demkó, aki utalt arra, hogy indirekt konfliktusról már sajnos igenis beszélhetünk.
Adam úgy felelt, hogy ki az a „mi?” Ha a mi a NATO, akkor
nem elkerülhető a konfliktus,
mert reagálni kell arra, amit csinálnak mások. Ha a „mi” a globális közösség, akkor igen, elkerülhető a konfliktus a nagyhatalmak között, már az elmúlt hatvan évben is sikerült ez, és sikerülhet a jövőben is. A kérdés az, hogy milyen elvek és szabályok mentén kerülhető el. Vannak nemzetközi szerződéseink, ha ezeken betartjuk, elkerülhető a nyílt konfliktus, ha Kína és Oroszország nem lépi át a vörös vonalakat – tette hozzá.
Long szerint a globális konfliktus elkerülhető, ám
a nemzetközi helyzet sokkal bonyolultabb, mint korábban.
A világháborúk előtt az országok elvették, ami kellett nekik, a második világháború után viszont nemzetközi szerződések következtek és a globalizáció időszaka. Rájöttünk arra, hogy a konflitus az emberiségnek nem érdeke, és az ország, amely nem játszott a szabályok szerint, magának tett rosszat. Kína érdeke a békés és nyugodt környezet megőrzése a nemzetközi téren, ez a kínai fejlődés záloga is. Long úgy tudja, hogy Kína a békére törekszik nem csak a NATO-val, de más szomszédaival, Indiával is.
Mohan szerint
azok az országok, amelyek a globális békét fenyegetik, a szabályok átírását akarják.
Az egyik lehetőség tehát, hogy megadjuk magunkat ezek előtt a követelések előtt. A másik lehetőség, hogy tisztázzuk, hogy nem lesz olyan rend, mint amit ezek az országok akarnak, de egy kompromisszumra jutunk. A harmadik a konfrontáció: olyan elrettentő erőt építünk, amely távol tartja a másik oldalt. Trump azt mondja, Oroszország nem támadta volna meg Ukrajnát, ha én vagyok az elnök. Trump szerint az afganisztáni fiaskó vérszemet adott az oroszoknak, de a Hamásznak is, amely sose merte volna megtámadni Izraelt korábban. Alapvetően ő is az utóbbi szempontra utal: Trump alatt lett volna elrettentő erő. Mohan szerint a fegyverkezés ideje jön, de hogy mi fog történni, az mindegyik nagy játékoson múlik. Mohan szerint fontos, hogy az oroszoknak és a kínaiaknak is vannak belső konfliktusaik, melyek szintúgy szerepet játszhatnak. A kérdés, hogyan találkoznak a külső tényezők és a belső szempontok.
Demkó feltette a kérdést: működik-e még a kölcsönös elpusztulás fenyegetése, azaz
távol tartják-e a nuklerális fegyverek a nagyhatalmakat a háborútól?
Adam szerint el kell engedni a lineáris, folyamatos növekedés elméletét. Amikor fiatal volt, mindenki azt hitte, hogy Japán lekörözi Amerikát, mégsem lett így. Az atomfegyverekről úgy vélte, hogy ha már több atomhatalom van, akkor nehezebb távol tartani a háborút, mert ezeknek mind összetett kapcsolatuk van egymással. Korábban Amerika és Oroszország megbeszélte egymással a kérdéseket, most sokkal nehezebb megtalálni az egyensúlyt.
Ha már nem bipoláris világról beszélünk, nincsen „kölcsönös” pusztulás, mert ahhoz két fél kell, ma pedig lassan tíz félről beszélünk.
Az atomfegyver fenyegető hatása csak erős konvencionális hadsereggel párosulva működik. Nem lehet azt mondani, hogy a hadseregünk gyenge, de van atomfegyverünk.
Adam szerint egyre nő a veszélye egy globális atomháborúnak, de ami még valószínűbb, hogy lokális szinten bevetnek atomfegyvereket. A mai katonai vezetők nem láttak atomrobbanást, csak filmen. Adam szerint öt évente kéne csinálni egy atomfegyver-tesztet, és megnézetni azt a világ katonai vezetőivel, csak hogy észben tudják tartani, mivel játszanak. Adam idézte Trumpot, aki egyszer feltette a kérdést: „miért nem használju kezeket (az atomfegyvereket)?” Ez veszélyes hozzáállás. Félünk az interkontinentális háborúktól, de azt se felejtsük el, hogy Eurázsián belül is lehetnek lokális konfliktusok, ezzel is számolni kell.
A Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadás után mindenki nukleáris fegyverkezésbe kezdett. A több mint kétezer nukleáris kísérlet rengeteg ártatlan ember megbetegedéséhez és korai halálához vezetett.
Európa tovább fegyverzi Ukrajnát, miközben a frontvonalak mögött egyre élesebb hatalmi játszmák zajlanak. A háború már nemcsak a csatatéren dől el, hanem a gazdasági befolyás terepén is.
„Emlékeztetem az összes sajtóorgánumot, hogy figyelemmel kísérjük ezt” – fogalmazott az ukrán külügyi szóvivő.
A Poseidon Putyin válaszreakciója az Oroszország elleni szankciókra, és egyben figyelmeztetés, hogy Moszkva továbbra is a legnagyobb atomhatalmak egyike.
Magyarország stratégiai szerepet tölt be Európa és Ázsia között.
Fontos kérdésben sikerült megállapodnia az amerikai és a kínai elnöknek.
„Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” – Zbigniew Ziobro sem fogta vissza magát.
A Nemzeti Tömörülés már régóta szorgalmazza az algériai migránsokat támogató egyezség elítélését. A nyilatkozat elfogadása újabb szög lehet a francia – algériai kapcsolatok koporsójába.
