David Pressman lehetséges utódja is bevédte Orbán Balázst: „Valakit azért törölni, mert nem tetszik a hite és az értékei, elfogadhatatlan”
Bryan E. Leib szerint a woke-vírus Amerikában az egyetemi kampuszokon vert gyökeret.
Emlékezetes eset volt, amikor Claudine Gay az idei év elején lemondott a neves Harvard egyetem elnöki posztjáról, miután relativizálta az antiszemitizmust és kiderült, hogy munkásságának jelentős része szellemi lopás volt. Most az esztergomi MCC Feszten Gay bukásáról beszélgettek, a beszélgetésen Chris Rufo, a Manhattan Institute vezető munkatársa
Nyitókép: Stephanie Mitchell / Harvard University / AFP
Rufo szerint a helyzet régóta forrott a Harvardon, majd nagyon gyorsan ömlött ki az egyetem szennyese. Nagy reakciót kapott, amikor Gay arra a kongresszusi meghallgatási kérdésre, mely során el kellett volna ítélnie a Hamász 2023. október 7-i terrortámadását, kitérő választ adott. Mint Rufo jelezte, ez egyébként általános vélemény Amerika vezető egyetemein, mint a Harvard, a Yale, a Princeton vagy a Stanford.
A Harvard elnöke nehéz helyzetben volt.
Nem akarta elítélni a Hamászt és nem is akart beszélni az ügyről,
de egyre nagyobb nyomás volt rajta. Végül egy szörnyen elhibázott vallomást tett a kongresszus előtt, ahol arról beszélt, hogy „a kontextustól függ”, hogy szembemegy-e a Harvard szabályaival, ha valaki a „zsidók kiirtására” buzdít. Eközben az amerikai lakosság 80-90%-a Izrael barátja, viszont az egyetemen a radikális fiatalok és oktatók ezzel ellentétes állásponton vannak.
Rufo ezt a pillanatot használta ki, hogy nyilvánosságra hozza a tényt:
Gay PhD-értekezésének és közölt tanulmányainak jelentős része plágium,
vagyis jelöletlen idézet. Mint bebizonyította, a Harvard elnökének „csillogó” karrierje valójában hazugság volt, és a hölgynek le kellett mondania.
Rufo szerint viszont a nő életrajza eleve tele volt csúsztatásokkal. Úgy állította be magát, mint aki hátrányos helyzetből érkezik, mert kisebbségi hátterű. Valójában
dúsgazdag családban nőtt fel, kiváló magániskolákba járt.
A korábban közölt írásai – azok, amelyeket nem lopott – semmifajta érdemi hozzájárulást nem tettek a tudományhoz. Egyszerűen tudta, hogyan adja el magát és manipulálja a környezetét. Így jutott a csúcsra, így lett a baloldali tudomány és politikai hatalom szimbóluma.
Az amerikai kutató beszélt egyszer egy kelet-európai professzorral, aki elmondta, hogyan nézett ki az oktatás a szocializmus alatt. Rufo rájött arra, hogy ma ugyanez megy Amerikában.
Ha az ember szembemegy a baloldali ortodoxiával, akkor megalázzák,
megbüntetik, kirúgják és elveszik a pénzét. Ő most be akarta mutatni, hogyan jutottunk ide, hogyan lett sok oktató a baloldali eszme üres ismétlője.
Ballester rámutatott arra, hogy Gay a plágium-ügy miatt mondott le, nem azért, mert rossz választ adott a Hamászra vonatkozó kérdés kapcsán. Ballester szerint Amerika DNS-ében van a meritokrácia, de ezzel ma szembe mennek, más szempontok alapján lehet előre jutni.
Rufo szerint még egy szempontot kell látni:
a Harvard sok pénzt veszített Gay botrányai miatt, sok pénzügyi támogatója kivonta a pénzét az egyetem mögül.
Akkor mondott le az elnök, amikor látták, hogy a szereplése a Harvard pénzügyi hátterét veszélyezteti. Ez sajnos komoly üzenettel bír. A Harvard mottója a „veritas” – vagyis az igazság -, de nem azért kellett lemondania, mert hazudott és mert nem volt képes megmondani, rossz dolog-e a népirtás, hanem mert pénzt vesztett miatta az egyetem.
Rufo szerint ez azt is mutatja, hogy
már nem lehet a régen jól működött eszközökkel küzdeni a baloldali elit ellen.
Nem lehet csak úgy legyőzni őket vitában, nem elég, ha jobba az érveid. Talán ez régen működött, már nem működik. Rufo szerint csak a politikai hatalomból értenek. Az egyetemek elvesztették legitimitásukat, és nem érdekli őket az igazság, ezért új eszközök kellenek.
Az amerikai utató szerint a közvélemény fontos dolog, de csak elméletben, mert a közvéleményt azt befolyásolja, akinél a hatalom van. Néhány kérdésben a miénk a közvélemény, de mégsem történik semmi – jelezte Rufo. Ezért tovább kell lépni az emberek meggyőzésénél. Meg kell szerezni a politikai felhatalmazást, mandátumot kell szerezni, be kell lépni a politikai folyamatba, és jogilag és bürokratikusan kell megoldani a kérdéseket. Hatalomra van szükség, hogy megváltoztassuk a törvényeket és az intézményeket. A szimbolikus győzelmek csak a kezdet, nem a vég – tette hozzá.