Rolfe megvizsgáltatta sebészorvosokkal is anyag által megörökített negatívot, és a szakemberek kimutatták: a vérnyomok teljesen tükrözik a Jézus halálát datáló evangéliumi leírásokban foglaltakat. A keresztre feszítéskor fulladás okozta a halált, a mellkasi üregben ilyenkor vér és víz halmozódott fel, éppen úgy, ahogy a leplen is a mellkasi tájékon más intenzitású a vérfolt, a kivérzés miatt a vér az agónia végén már csak lassan folyik, az artériák már nem pulzálnak, éppen úgy, ahogy a leplen látható vércsíkok, valamint a test oldalán található seben bőrhiba mutatkozik, ami szintén egyezik a bibliai beszámolóval: a halál beálltát a római katona egy lándzsával ellenőrizte, beleszúrt a kivégzett testébe. Ezen kívül
a lenyomaton a test hátán hármas csíkok láthatóak, amelyek a római korbács, a flagrum nyomát mutatják:
a három bőrpántba ólomgolyókat illesztettek, amelyek az ütéskor bőrt és húst téptek ki a kínzott testéből.
David Rolfe filmesként rájött, hogy a torinói lepel olyan, mint egy fotónegatív, amelyet egy óriási fényenergia hozott létre a leplen, nagyon hasonló módon, mint ahogy a fotósok hívják elő a képeiket a sötétkamrában. Mint mondta, olyan ez, mint a vasaló: ha egy másodpercig rajta tartják a ruhán, megperzseli az anyag felületét, de nem égeti el – ugyanígy a lepel rostjának csak a felszíne perzselődött meg a behatástól, az anyagszövet maga nem. A brit filmes szerint ez az energiahatás csak a feltámadás ereje lehetett, és mivel ő megértette ezt a csodát, maga is keresztény lett.