„A Magyarország iránti gyűlölet egységbe kovácsolja őket” – így küzdenek a Patrióták a brüsszeli vezetéssel

Nyitókép: Facebook/Orbán Viktor

Bemutatkozott a Patrióták Európáért képviselőcsoport az esztergomi MCC Feszten – a péntek esti kerekasztal-beszélgetésen az új európai parlamenti frakcióhoz közeli szakemberek azt latolgatták, mire lehet jó az új politikai csoportosulás. A beszélgetésen részt vett Bólya Boglárka, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának uniós elnökséggel foglalkozó miniszteri biztosa, Frank Füredi, az MCC Brussels vezetője, Gladden Pappin, a Magyar Külügyi Intézet elnöke, valamint Eike Dohr, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) EP-delegációjának szakértője. A moderátor Jacob Reynolds, az MCC Brussels szakpolitikai vezetője volt.

Mi szükség volt a Patrióták frakcióra?

A beszélgetés kezdetén a résztvevők a Patrióták Európáért létrejöttének okait latolgatták. Frank Füredi úgy látja: „Európában azzal a problémával küzdünk, hogy a jobboldal – önbizalomhiányának köszönhetően – nagyon megosztott és fragmentált”, amiből folyamatos szövetségkeresés következik. Szerinte a Patrióták létrejöttének oka, hogy a Fidesz tudta, hogy a maximális politikai hatás elérése érdekében szövetségeke kell kötnie, és „erre ráugrott a Nemzeti Tömörülés”, majd 

Kifejtette: „Mindenki, aki Európában a szuverenizmust komolyan veszi, tudja, hogy Magyarországot meg kell védenie”, mert ha Magyarország nagyon elszigetelt, az összességében is árt a szuverenizmus ügyének. Szerinte abban az esetben, ha a Patrióták hatékonyan működnek, más pártok is csatlakoznak majd, főként az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) jelenlegi tagpártjai közül.

Bólya Boglárka szerint a Patrióták létrejöttének elsődleges oka, hogy „az európai emberek a változásra szavaztak”, 18 millióan voksoltak a Patriótákra, s az ECR-ral és a Szuverén Nemzetek Európájával (ESN) együtt negyvenmillió szavazó áll az európai jobboldal mögött. Ennek ellenére ugyanakkor „a magas pozíciókban lévők fenn akarták tartani a status quót”, s ebben leginkább az Európai Néppárt (EPP) volt a hunyó:

Azt, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen nagy csoportot sikerült létrehozni, az EP történetében példátlannak nevezte. A cordon sanitaire – a Patrióták és az ESN parlamenti vezető pozíciókból való kizárása – kapcsán elmondta: azt az európai baloldal azért vezette be, mert félnek, hogy „a Patrióták a közeljövőben megkerülhetetlenné válnak”. Úgy látja, a fősodratú pártok teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a parlamenti pozíciók elosztásához használt d’Hondt-módszert, amelynek épp az a lényege, hogy „semelyik politikai erő se dominálhassa az Európai Parlamentet”, ahogy figyelmen kívül hagyták azt a szabályt is, hogy a parlamenti bizottságok vezetésében tükröződnie kell az EP sokszínűségének. „A saját szabályaikat, a jogállamiságot sértik” – fogalmazott Bólya, aki szerint mindez „szégyen a demokráciára nézve”.

Eike Dohr világossá tette: a csoport pártjai a fősodratú közvélekedéssel ellentétben „nem populisták”, nem változtatják össze-vissza a nézeteiket a közvélemény-kutatások szerint, hanem „teljesen konstansak azokban a szakpolitikákban, amelyeket képviselnek”. Az új frakcióra szerinte azért volt szükség,

ezért is sikerült az Identitás és Demokrácia volt tagjain túl sok más pártot is beterelni a frakcióba.

Gladden Pappin kifejtette: az Unió intézményei és az uniós fősodor eddig mindig úgy keretezett minden ügyet, hogy „a liberális föderalista válasz legyen az egyetlen válasz”, s az európai politikában a jobboldalnak eddig mindig az volt a beugró a játékba, hogy „megválaszolják azt a kérdést, hogy »mióta nem vagy fasiszta?«” Szerinte az uniós fősodor narratívájában mindig csak negatív szereplőként jelent meg a jobboldal, amely mást sem tesz, csak ellenez egy, a saját célkitűzései szerint sikeresen fejlődő Európai Uniót. A Patrióták létrejötte pedig Pappin olvasatában azt jelzi, hogy ebben valami megváltozott: „a liberális-institucionalista vezetésű EU drámai módon kudarcot vallott az elmúlt két-három évben”, nem tud nemzetközi fórumokon a saját hangján megszólalni, csak az USA politikáját ismételgeti, „társadalmi összetétele tekintetében katasztrofális döntéseket hozott”, és az Ukrajna-politikát is elhibázta. 

összegezte Pappin azt a politikai helyzetet, amely a Patrióták létrejöttéhez vezetett.

Meddig áll még a cordon sanitaire?

A következő körben a résztvevők a cordon sanitaire-ről beszélgettek. Frank Füredi elmondta: tudja, hogy nem lesz ezzel népszerű, de Brüsszelben tapasztalta, hogy „az Identitás és Demokrácia szinte összes pártjának önbizalom-problémája van”,

Ezért sok jobboldali EP-képviselő Brüsszelbe kijutva megpróbál jófiúként viselkedni. Ehelyett szerinte arra van szükség, hogy „beszálljunk az előttünk álló csatába a demokráciáért és a szuverenitásért”. Emellett fontos az is, hogy ne csak olyan ügyei legyenek a jobboldalnak, amelyekben reagáló szerepben van, mint a genderügy, hanem legyen kezdeményező is – szerinte erre a legjobb példát a gazdatüntetések jelentették, amelyek hatására „a Bizottságnak engedményeket kellett tennie”. „Vigyenek ügyeket, kavarják fel az állóvizet ahelyett, hogy jófiúsat játszanának az alelnöki pozíciók megszerzéséért” – intette az európai jobboldalt Füredi.

Bólya optimistábbnak mutatkozott: szerinte a cordon sanitaire megalakulásakor érintette az ECR-t is, de aztán ez megszűnt körülötte. Emellett úgy véli, hogy az ECR „nyitott a Patriótákkal való együttműködésre”, s együtt ez a pólus az Európai Parlament második legnagyobb ereje, amelynek kilátása van jövő évtől Donald Trump személyében egy nagy hatalmú transzatlanti szövetségesre. Eike Dohr szerint is az jelenti a kiutat a cordon sanitaire-ből, hogy a csoport várhatóan tovább nő majd.

A zsarolás folytatódik

A két körkérdést követően a közönségkérdések következtek, amelyek során a Magyarországgal szembeni eljárások jövője is felmerült. Füredi kifejtette:

elmondták neki, hogy az intézmény új jogállamisági eszközökön dolgozik, amelyek segítenének még kevesebb pénzt adni Magyarországnak. Elmondta: „ha Magyarország nem lenne, ki kellene találniuk, mert a Magyarország iránti gyűlölet egységbe kovácsolja őket”, „zsigeri reakcióik vannak mindenre, ami magyar”. Szerinte az európai jobboldal jövője leginkább Giorgia Melonin múlik: az Európai Néppárt megpróbálta a maga oldalára húzni őt, s ennek érdekében engedményeket is tettek, Meloni pedig pragmatikus módon flörtölt velük. „Szerintem az ECR viszonylag egyszerűen kooptálható” – mondta pesszimista tónusban zárva Füredi, aki szerint „végső soron minden azon múlik, hogy Meloni melyik irányba ugrik, és nem vagyok túl optimista abban a tekintetben, hogy a jó irányba ugrik majd”.

Bólya Boglárka a jogállamisági eljrások kapcsán elmondta: csak annyi változott, hogy Lengyelországban „sikerült megbuktatni az előző kormányt”, így a hetes cikkely 

Kifejtette: mivel Von der Leyent ismét azok a pártok választották meg, akik öt éve, „a zsarolás folytatódni fog”.

Gladden Pappin optimistább: szerinte „vannak jelek, hogy épp újragondol valamit” a korábban teljesen atlantista külpolitikát folytató Meloni, és a „praktikusabb külpolitika” irányába mozdul el. Elmondta: ha lesz Trump-győzelem, az „sok olyan szereplőt, akinek ellentmondásosak voltak a pozíciói, arra késztet majd, hogy tisztázzák álláspontjukat”. Füredi pedig elmondta: „az, hogy ilyen sok ember látja Magyarországot példaképnek, annak jele, hogy legalább valami jót csinálunk”.