A most történtek fényében jó lenne tudni, hogy az aktivistáik mivel tüzelték a választókat azokban a bizonyos négyszemközti beszélgetésekben.
Egy másik, párhuzamosan futó projektjüket pedig így jellemezték: „A kapcsolati szervezés a közösségi mobilizátoroknak nevezett szavazókra támaszkodik, akik saját hálózatukban megbízható szavazatközvetítőként működnek – mert míg egy idegen kopogtatására nem biztos, hogy válaszolsz, vagy felveszed egy ismeretlen szám hívását, egy barátod üzenete átvághat a zajon”.
Mint írták: „2832 közösségi mobilizátort toboroztunk, akik 210 687 beszélgetést folytattak a ritkán szavazókkal Arizonában, Georgiában, Nevadában, Ohióban, Pennsylvaniában és Wisconsinban”.