Mi értelme az erdélyi szórványmagyarságban megrendezett fesztiválnak, ha nem vonultat fel szigetes tömeget? Van neki, nem is kevés.
Fotó: Kiss László / MTI
Kissé keserédes beszámolót írt a Transtelex a torockói Double Rise-ról, mivel az újságírójuknak ahhoz támadt kedve, hogy öt év után újra meglátogassa a szórványmagyarságban megrendezett fesztivált.
A Transtelex szerzőjét az a hatalmas hátrány éri, hogy kénytelen „offline programfüzetet” szerezni,
különben „nehéz este elé néz”. Hát nem tudom, én ha még véletlenül előfordulok fesztiválon, eleve „offline programfüzetből” tájékozódom, akkor is, ha kiváló a lefedettség. De biztos más korosztály vagyunk. Itt jegyezném meg, hogy
az „offline programfüzet” kifejezés a „nyomtatott programfüzet” helyett jól szimbolizálja azt az észjárást, ami szerint a világ elsősorban online van, interneten, és mellesleg van a neten kívüli világ, a futottak még kategóriában.
Pedig nem az „offline világ” van a netért, a csetért és hasonlókért, hanem a net a való világért. Hogy Torockón gyenge a jel, az meg hozzásegít ahhoz, hogy ha már fesztiválozni jöttél, akkor valóban fesztiválozz, telefonnyomogatás helyett. Én elég hamar megszoktam korábban is, idén is, és kiválóan elvoltam telefon és internet nélkül a barátaimmal.
A transtelexes szerző kifogásolja a látogatószámot, azt állítván, kevesen vannak, „de a szervezők még mindig megszervezik” a Double Rise-ot. Szerinte „néhány nap fesztiválozás után itt szinte mindenki ismerősként köszön a másiknak, mert nagyjából annyi résztvevő van, hogy négy nap alatt össze lehet ismerkedni mindenkivel”. Szerintem ez előny is lehet,
a tömegfesztiválokkal szemben ugyanis a Double Rise valóban kissebb, feltételezem, hogy szervezői szándékból.
Torockó azért mégsem viselne el szigetnyi embert. Meg ha valaki meglátogatta a nagyszínpad koncertjeit, akkor azért nem az volt a benyomása, hogy itt kifejezetten kevesen vannak.
Jut azért dicsérő szó is a Transtelextől a szervezőknek, a programhelyszínek eloszlása szimpatikus nekik, miszerint a zenei helyszínek a falun kívül vannak, a kulturális programok bent a faluban. Bár megjegyzik, hogy még mindig sokat kell gyalogolni. A sok egyébként az körülbelül nagyon maximum 15 perc, de inkább 10, és
aki elmegy egy Szigetre, Tusványosra, akárhová, az ennél jóval többet fog időnként gyalogolni.
Emellett többnyire sikerült épp olyan eseményekre mennie a szerzőnek, ahol saját mércéje szerint kevesen voltak. Ha például eljött volna meghallgatni Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt az általa kritizált Tóbiás-udvarba, vagy eljött volna ugyanoda a törikvízre, akkor talán láthatott volna annyi érdeklődőt, amennyire már ő is csettintett volna. Amúgy ugyanaz érvényesül a Double Rise-on, mint minden más panelbeszélgetéseket is felvonultató fesztiválon: minél ismertebb egy-egy meghívott, annál többen vannak rajta.
A panelbeszélgetések és egyéb fesztiválos kultprogramok mindig is a mikronyilvánosságok fórumai voltak.
Részemről élveztem a Poket-pajta és a Tóbiás-udvar programjait is, éjszakánként meg hatalmasokat nótáztunk-táncoltunk a Folkudvarban.
Mindenkinek joga van a véleményéhez, a Transtelexnek is, s én nem vagyok sem fesztiválszakértő, sem fesztiválszervező. Ha ők így látták, így látták. Ha van bármilyen probléma, legyen az kommunikációs vagy szervezési, akkor azt a szervezők bizonyára első kézből érzékelik.
Én szeretem a kilencszedszerre megrendezett, 2016-ban indult Double Rise-t, mert unikális, és nem csak a budapesti vendégek által négy napon át konstans csodált Székelykő miatt. Magyarországon tudnék mondani ennél sokkal kisebb nyári minifesztiválokat, amelyek részéről nem is cél a nagy tömeg megszólítása, inkább a minőségi mikronyilvánosságoké.
A Double Rise nemcsak helyszínét és kicsit a kultprogramokat tekintve sajátos, hanem
van egy plusz szerepe, ami nemzetpolitikai.
Ez pedig az, hogy ne csak Székelyföldön meg az erdélyi nagyvárosokban legyen fesztivál, hanem az erdélyi szórványmagyarság kellős közepében is. A 326 ezer lakosú Fehér megyében a magyarság arányszáma 5 százalék, viszont itt van Gyulafehérvár a felújított fejedelmi palotával és a középkori építésű katolikus katedrálissal, meg itt van Nagyenyed a Bethlen Gábor Kollégiummal, és akkor csak talán a három legfontosabb intézményt említettem.
Pont az ilyen szórványterületeken van leginkább szükség anyaországi segítségre,
s a hagyományos formákon túl talán épp a Double Rise-féle fesztiválok tudnak plusz vonzóerőt jelenteni.
A moszkvai Baszmannyij bíróság távollétükben ítélte el a Pussy Riot orosz punkfeminista kollektíva öt tagját, amiért a vád szerint „hamis információkat” terjesztettek az orosz hadseregről.
Sokaknál kiverte a biztosítékot, ami Erdélyben történt.
A nő tartoztatná, a férfi menne, avagy mi a fontosabb: a szerelem vagy a háború? A III. Haydneum Eszterháza Fesztivál nyitókoncertje erre is választ adott, Haydn Armida című operájának címszerepében pedig Vaszilisza Berzsanszkaja hengerelte le a végére több mint elégedett közönséget.
„A nyarat megnyertük, a választást pedig meg fogjuk” – üzente a Tranziton a miniszter.
Rosszul öregedett a miniszterelnök nyilvános kivégzését imitáló előadó nyilatkozata.
Születésnapját ünnepelte az énekes.
Szép kis történelmi párhuzamot vezet le Ulf Kristersson, de az valahogy kimaradt belőle, hogy Ukrajna miket csinált a Barátság vezetékkel.
A miniszerelnök szerint a nyár jól alakult kormánypártok számára, de senki nem dőlhet hátra.
