Változás állt be a magyar külpolitikában

Fotó: Attila KISBENEDEK / AFP

„Ritkán foglalkozom a magyar külpolitikával.

De Orbán kiegyzése Stoltenberggel, az eddigi, és Ruttéval, a várható NATO-főtitkárral azt mutatja, hogy változás állt be a magyar külpolitikában. Éles szembenállás, vétózások, különutas politika helyett józan kompromisszum és lemondás a vétóról.

Éppen ideje volt, mert az eddigi NATO- és Európa-politikának hatalmas ára volt, haszna meg semmi. Amit elértünk, azt mások is elérték, sokkal alacsonyabb áron.

A kormány szövetségesek nélkül maradt, és teljesen ki van szolgáltatva az elidegenített, megsértett és bosszúvágyó európai elitnek, amelyet nem sikerült leváltani.

A következő országokban nem hogy az azonos neműek házassága nem létezik, de a bejegyzett élettársi kapcsolat sem, ami nálunk igen: Bulgária, Szlovákia, Litvánia, Románia, Lengyelország.

Ausztria sem szállít fegyvert Ukrajnának. Bulgária EU- és NATO-tagként tavaly júliusig nem szállított.

Bántották őket emiatt? Folyton eljárásokat indítottak ellenük, és megfosztották őket a nekik járó pénzektől?

Nem.

Csak ők nem a trambulinről pisáltak a vízbe. Nem plakátolták tele az utcákat Brüsszellel és bombákkal, mintha Brüsszel bombázna bennünket. Nem sértegették személyesen az EU megválasztott vezetőit, Soros lakájainak ábrázolva őket.

Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a magyar kormánynak az elviekben nincs igaza. De tudjuk, mi jár annak, akinek igaza van... A politikát nem igazságra játsszák, hanem eredményre. Ha tagjai vagyunk az EU-nak, akkor viselkedni kell. A kilépésnek meg nincs támogatottsága.”