Kiderült: ezért nem kötött békét Ukrajna és Oroszország a háború elején

Nyitókép: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Szergej Gunejev

A The New York Times közzétette a 2022 tavaszán, a háború első heteiben az Oroszország és Ukrajna között zaj béketárgyalások jegyzőkönyveit. Az ügyről Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója írt a Facebookon.

***

A 2022. márciusi és áprilisi, Oroszország és Ukrajna közötti béketárgyalások az elmúlt 2 évben olyan misztikus eseménnyé alakultak, amelyről mindenki csak beszél, de valójában senki nem látta a valóságot. Miután sem a tárgyalások jegyzőkönyvei, sem a konkrét megszövegezés és a konkrét dokumentumok eddig NEM kerültek nyilvánosságra, mindez lehetőséget adott a feleknek, hogy olyat állítsanak, ami soha nem történt meg.

Emlékszünk például arra, amikor Vlagyimir Putyin több nyilvános interjúban és beszédében is azt állította, hogy minden készen állt Isztambulban a béke aláírásához, csak Ukrajna hátrált ki belőle? Vagy arra, a folyamatosan épített és terjesztett narratívára, miszerint a felek közel voltak a megegyezéshez, de aztán Kijevbe látogatott a csúnya Boris Johnson, Nagy-Britannia akkori konzervatív miniszterelnöke, és meggyőzte Zelenszkijt, hogy ne írja alá a megállapodást, mert nyugati segítséggel meg is nyerhetik ezt a háborút?

A misztikumnak most vége, 

ameddig azok a tárgyalások eljutottak. Nyilván nem maguktól olyan ügyesek, hanem valaki – vagy a Fehér Ház, vagy az ukrán elnöki adminisztráció – kiszivárogtatta nekik. Az időzítés érthető: tegnap kezdődött Svájcban a végül több mint 90 ország részvételével zajló békecsúcs Ukrajnáról.

A most nyilvánosságra hozott dokumentumok között 3 iratot találhatunk: 2022. március 17-ei tárgyalások végső tervezete; 2022. március 29-ei isztambuli konzultációk végső kommünikéje; 2022. április 15-ei isztambuli tárgyalások tervezete. A tárgyalások ezután szakadtak meg.

Ami először is jól látható és kijelenthető, hogy

Mindegyik dokumentum mindkét fél részéről megfogalmazott álláspontokat és követeléseket tartalmazott, amelyekben végül NEM született egyetértő megállapodás. A március 17-ei béketárgyalások dokumentuma lényegében csak egy ultimátum Kreml részéről, amely arról szólt, hogy Ukrajna el kellett, hogy ismerje az Oroszország által már megszállt ukrán területeket, alkotmányba kellett iktatnia a semleges státuszt, feloldani az orosz nyelvvel kapcsolatos minden korlátozást ÉS LESZERELNI az ukrán haderő nagy részét. Március 17-ei tárgyalások után azonban sok minden történt a csatamezőn: Oroszország nem tudott további sikereket elérni és teljesen megállt, szétaprózódva öt különböző frontszakaszon, az ukrán haderő pedig ellenállt, és komoly sikereket ért el a fronton. Ezért az eredeti ultimátumhoz képest a március 29-ei konzultációs kommüniké már sokkal rugalmasabb Moszkva részéről: Krím-félsziget helyzetét lényegében a tárgyalásokon kívül helyezték a következő 15 évre, a többi területről pedig külön-külön tárgyalások során döntöttek volna a fegyverszünet aláírása után.

Az utóbb megfogalmazott bekezdés él élénken a nemzetközi nyilvánosság egy részében, hogy micsoda lehetőséget szalasztott el Ukrajna, hisz március végén micsoda kedvező feltételeket kaphattak volna. Ez így összefoglalva valóban jó lett volna, de egy dologról ne feledkezzünk meg: ha valaki ránéz arra a dokumentumra, láthatja, hogy ez egy mindössze 1,5 oldalból álló irat. Egy általános megfogalmazásokat tartalmazó dokumentum, amelyben a delegáció tagjai megfogalmazták, hogy mi lenne jó. Ez semmilyen konkrétumokat nem tartalmazott, tehát semmilyen ereje nem is volt. A tényleges tárgyalások csak azután kezdődtek.

A tényleg tárgyalások eredményét pedig az április 15-ei dokumentumban láthatjuk. Ezekben összefoglalva mik szerepeltek (az érdekesebb pontok):

- Ukrajna állandó státuszú semleges országgá válik

- Ukrajna területén nem lehet semmiféle külföldi katonai bázis, sem katonai infrastruktúra, és ilyen célból az ukrán fegyveres erők sem használhatják a külföldön lévő katonai infrastruktúrát

- nukleáris fegyverek és azok infrastruktúrájának a bárminemű kizárása Ukrajna területéről

- Ukrajnának adott biztonsági garanciákról szóló pont és azok vétójoga – erről bővebben alább- a biztonsági garanciákat USA, Nagy-Britannia, Kína, Franciaország és Oroszország biztosították volna

- minden egymással szemben meghozott szankció eltörlése

- minden nemzetközi bíróság előtt 2014 óta lévő peres eljárást lezárnak

- Ukrajna kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból

- Ukrajna elismeri AZ OROSZ NYELV HIVATALOS STÁTUSZÁT, és lényegében ÁLLAMNYELVI SZINTRE emeli azt a törvényhozásban, végrehajtásban és bírósági intézményekben

- a szerződés hatálya nem terjedt ki Krímre és Szevasztopolra, illetve bizonyos, a szerződésben nem részletezett más területekre (az orosz megszállás alatt lévő területekről van szó, amelyekről későbbi tárgyalások során döntöttek volna).

- az ukrán haderő leszerelése: az ukrán fegyveres erők létszámát 85 ezer főben akarta limitálni Oroszország, az ukrán nemzeti gárda létszámát maximum 15 ezer főben. A harckocsik számát a harmadára (342), az aknavetők számát hetedére, stb. Vagyis: a jelenlegi harcoló erők negyede / ötöde lett volna a maximum

- Ukrajnának továbbá vállalnia kellett volna, hogy semmilyen kis- és középhatótávolságú, 280 km-es hatótávolságot meghaladó rakétát nem tart és nem is fejleszt a területén.

És akkor itt jutunk el a legfontosabb ponthoz: MI AKADÁLYOZTA MEG a béke megkötését?

A közhiedelemmel ellentétben, amit leginkább Moszkva állításaiból tudjuk, valójában nem Boris Johnson Kijevbe érkezése, és nem  bucsai gyilkosságoknak a felfedése. Hanem a szerződéstervezet egyik pontja, amelyhez a Kreml konzekvensen ragaszkodott, a tárgyalások minden egyes újabb körében:

Nevezetesen az, hogy a nemzetközi garanciák ide vagy oda, de Ukrajna biztonságát a garantőrök EGYÜTTES döntése kellett, hogy biztosítsa. Ukrajna biztonsági garanciáit a tervek szerint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és Oroszország biztosította volna. 

Lefordítom: vagyis amennyiben a megnevezett garantőrök közül bárki (de leginkább maga Oroszország) (ismét) megtámadta volna Ukrajnát, 

Vagyis az ukrán tárgyalók és döntéshozók joggal gondolhatták ez alapján, hogy ennek a résznek a konzekvens beemelésével Oroszország valójában 

A nyilvánosságra hozott szerződéstervezet alapján jól látható, hogy a tárgyalások még azután is folytatódnak, hogy az oroszok kénytelenek lettek kivonulni Észak-Ukrajnából és fény derült Bucsára. Azonban miután a garanciákról és a vétóról szóló pont kapcsán a tárgyalások során nem tudtak továbblépni, az isztambuli tárgyalások megszakadtak.

Ha a jövőben a 2022. tavaszi tárgyalásokról szóló vitákban valaki az orosz narratívát mondja fel ezek után is, mutassuk meg neki a tényeket és a konkrét dokumentumokat.”