A pimaszság hete

Nyitókép: Tiziana FABI / AFP

„Azt állította Orbán Viktor (a brüsszeli csúcson nyilatkozva újságíróknak), hogy »az európai választókat becsapták. A Néppárt megkötötte a hazugság koalícióját a szocialistákkal és a liberálisokkal. Az Európai Néppárt begyűjtötte a jobboldali szavazatok egy részét, majd elvitte balra. Ez pimaszság az európai választókkal szemben, akik többségükben a jobboldalra szavaztak, és szerettek volna egy jobboldali európai vezetést látni.«

Ezzel szemben a tény az, hogy a Néppárt nem vitte magával balra a jobboldali szavazókat, csupán nem vitte őket a szélsőjobbra. Már csak azért sem, mert a Néppárttól jobbra álló két csoportosulással, a Meloni, illetve a Le Pen által vezetett frakcióval együtt sem lenne többsége a jobboldali pártoknak, míg a Néppárt szövetsége a szocialistákkal és a liberálisokkal 55 százalék fölött áll. Egyébként pedig az előző öt évben is ugyanez a pártszövetség irányította az Európai Uniót, és senki nem szédítette a választókat azzal, hogy ezt fel fogják rúgni. Egy embert kivéve, aki azzal indult csatába, hogy az új jobboldal elfoglalja Brüsszelt. Orbán Viktornak hívják. Jól becsapta magát. És a választókat. Tényleg pimaszság.

Azt is állította Orbán, hogy »Magyarország nem tudja támogatni Ursula von der Leyen mandátumának meghosszabbítását az Európai Bizottság élén, mert a jogállamiság eszközét pártalapon és politikai alapon használta és használja Magyarországgal szemben«.

Ezzel szemben a tény az, hogy az Európai Bizottság és annak elnöke se politikai, se pártalapon nem tudta volna elindítani a jogállamisági eljárást Magyarország ellen, ha ezt az Európai Bíróság nem hagyta volna jóvá, és ha nem szavazták volna meg az eljárást az uniós tagállamok vezetői. A jogi alapot a bíróság, a politikai és a pártalapot az uniós kormányok biztosították. Orbán 26:1-re kikapott. Matematikai alapon.

Azt állította ezen kívül a kormányfő (azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság túlzott deficit-eljárást indított Magyarországgal szemben, és figyelmeztetett a kormányzati túlköltésre, illetve az orosz energiafüggőségre), hogy az uniós ajánlásokat mind dicséretnek vesszük, mert ezek a magyar gazdaságpolitika olyan fontos eszközei, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar gazdasági növekedés jóval meghaladja az Európai Unió átlagát.

Ezzel szemben a tény az, hogy tavaly az európai GDP fél százalékkal nőtt, míg a magyar 0,9 százalékkal csökkent. De majd legközelebb.”