Riasztólövés

Nyitókép: NurPhoto via AFP

„Az elmúlt évek során gyakran véltük úgy, hogy na nem, »az« biztos, hogy nem történhet meg, aztán mégis menetrendszerűen történtek meg olyan dolgok, amelyek »egészen biztosan meg nem történése«, pontosabban ennek a feltételezése, emberi létezésünk egyik legfontosabb lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát jelentette. Most újra átélhetjük mindezt egy olyan történés által, ami nem volt „divat” térségünkben, lelőtték a szlovák miniszterelnököt.

Az azóta eltelt napok során igyekeztem összegyűjteni azokat a globális elemzéseket, amelyek ezt a tragikus eseményt érintették, mert kíváncsi voltam arra, hogy vajon miként éli át a világ mindezt. Nos, a »világ« elég egykedvűen és fásultan reagált a történésre, mint olyanra, ami mondhatni nem nagyon éri el a »ingerküszöböt«, és ugyan persze szomorú, de »mindennapos« dologról van szó. És valójában néhány nap elteltével már itthon sem igazán volt »téma« a merénylet, nem nagyon született kísérlet arra, hogy a történés mélyebb rétegeit is alaposan szemügyre vegyük. Ez talán még attól is szívszorítóbb, mint magának az eseménynek a megtörténte.

Igazából még az sem váltott ki különösebb visszhangot, hogy magában Szlovákiában és nálunk is voltak olyan kommentek, hogy hajrá magyarok, vegyünk példát a szlovákok »bátorságáról«. Sőt egy belga rádió-műsorvezető élőadásban biztatta a »belgákat« (akikről, mint tudjuk »nincsenek«, hisz valaki vagy flamand vagy vallon), hogy ők is követhetnék a szlovákokat.

Bár minderre elég nehéz szavakat találni, de azért tegyünk kísérletet arra, hogy végiggondoljuk, mi is történt valójában. Talán abból a tanulságos logikából lehetne kiindulni, amit a merénylet elkövetője mondott, aki önmagát liberális baloldali embernek tartja. Viszonylag higgadtan úgy fogalmazott, hogy azért lőtte le a miniszterelnököt, mert nem értett egyet a kormány politikájával. És ez valóban »hibátlan levezetés«, hisz teljesen »természetes« az, hogy a liberális logika alapján, akivel nem értek egyet, azt lelövöm.

E vérfagyasztóan abszurd következtetés uralkodóvá válása permanens verbális agresszióként persze eddig is jelen volt az önmagukat liberális demokráciaként beazonosító társadalmakban, Nyugat-Európában és Amerikában, de eddig legalábbis úgy véltük, hogy térségünkben ez a verbális agresszió soha nem csaphat át véres erőszakban. Most már ettől az illúziótól is el kell búcsúznunk, de hogy az a törekvésünk, hogy az illúzió elvesztése ellenére megmaradjon a hitünk abban, hogy mégis elkerülhetjük az ezek után már akár mindent elnyelni képes véres örvényeket, arra kell hogy ösztönözzön minket, hogy megpróbáljuk megérteni a mélyrétegben aktivizálódó sötét energiákat.”

***